| Börtönben marad a kisbabájával kolduló nő |
A hír: Kiderült, a tisztakezek.hu oldal, ami sok szülőt annyira felháborított, hogy a rendőrségen is bejelentést tettek miatta, egyszerű médiahack. Készítője, Nagyfügedi Gergely reklámiskolát végzett, és ahogy a hirado.hu-nak elmondta, szívesen foglalkozik drogprevencióval és életmóddal, akciójával most a gyermekbántalmazásra akarta felhívni a figyelmet.
A honlap egyszerű fenyítéseket, amilyen a lekötözés vagy a pofon, 5–10 ezer forintért árulta, a nagyobb csomagokat, például kíséretet, egyeztetés után lehetett megrendelni. Az olvasók többsége az első perctől gyanította, hogy az oldal átverés, de a készítő még így is 48 érdeklődő levelet kapott szülőktől, akik igénybe vették volna a szolgáltatást.
Az oldal végül egy hónap után gyermekvédő oldallá változott, a korábbi működése pedig rávilágított egy sor problémára, amit orvosolni kell – mondta Matusek M. Zsuzsanna, az Országos Gyermekvédő Liga elnöke.
Különvélemény Peller Marianntól
Nézem a kisgyerekes családokat, mondjuk egy bevásárlóközpontban, és elfog a rettegés. A picik ész nélkül rohannak (sokszor műanyag „kotor-motoron” teperve), amerre látnak, nem zavarja őket, ha nekiütköznek akár az ember lábának, csapkodnak az evőeszközökkel, dobolnak, visítoznak vagy üvöltöznek. Mondhat vagy tehet a szülő bármit, kiabálhat vagy meg is rángathatja a csemetéjét, mintha a gyerek immúnissá vált volna apu és anyu fenyegetőzéseire. Bár ez lassan a szülők esetében is igazzá kezd válni, valahogy már nem tűnik fel nekik, hogy a fiúk vagy lányuk nem közösségbe illően viselkedik, mintha feladnák a jó gyereknevelésért folytatott harcot. Én pedig attól tartok, magam sem leszek ügyesebb, következetesebb szülő.
„Ezek a mai gyerekek nincsenek megnevelve!” – gondolom magamban.
De mégis miért lennének mások ők, mint mi magunk voltunk, vagy akár a nagyszüleink generációjának gyerekei? Még a szüleim is kukoricára térdepeltek, ha rossz fát tettek a tűzre, akkoriban nem volt kérdés, hogy a testi fenyítés belefér a gyereknevelésbe, nádpálcával és vonalzóval kimért ütések formájában még az iskolában is. Ugyanakkor a szülők nem igazán ismerték a saját gyerekeiket, nem voltak hosszú, bensőséges beszélgetéseik. Édesapám azt mesélte, hogy a nagypapámék kilencen voltak testvérek, aminek a szülők legfeljebb azért örültek, mert így több dolgozó kéz volt a családban.
Mára a szülők jelentős része átesett a ló túlsó oldalára azzal, hogy képtelenek következetes, szerető szigorral nevelni a gyerekeiket. A kicsik nem tanulják meg értékelni, megbecsülni azt, amijük van, és hisztivel szinte bármit kiharcolnak maguknak. De hol a határ a kemény kéz és az elkényeztetés között?
Szerintetek lehet egy-egy észhez térítő pofon nélkül is szófogadó, helyes értékrenddel bíró felnőtté válni? Őszintén, nem tudok határozottan válaszolni. Úgy képzelem, hogy ha megütöd a gyerekedet, olyan, mintha saját magadnak is behúznál egyet. Ezért a tettért nem könnyű vállalni a felelősséget. Így el tudom képzelni, hogy volt olyan elborult agyú ember, aki azért, hogy a testi fenyítés súlyos felelősségét ne kelljen magára vennie, még fizetett volna egy vadidegennek is, hogy akár kikötözze a gyerekét, és úgy fenyítse meg. De akkor sem fordulnék ilyen oldalhoz, ha kilátástalannak érezném a helyzetet, mert ha egy idegen csak egy ujjal is hozzá mer majd érni a kicsikémhez, azt puszta kézzel széttépem, nemhogy még fizessek is neki.
Azt hiszem, a gyereknevelés a világ legnehezebb melója. Gyakorlatilag nincs egyetlen, jól bevált módszer, mert ahány gyerek, annyiféle hozzáállás szükséges. De ha valaki eljut odáig, hogy egy ilyen – hál’ istennek kamu – honlaptól remél megoldást, az inkább keresse fel az Országos Gyermekvédő Liga szakembereit, mert nagy szüksége lehet segítségre, és nem biztos, hogy csak a gyerekneveléssel kapcsolatban.