| Liszt Ferenc utolsó napjai |
A hír: A parlamenti képviselők 231 igen és 71 nem szavazattal határoztak a reptér névváltoztatásáról.
Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér lesz a ferihegyi légikikötő neve. A képviselők az energetikai tárgyú törvények módosításával határoztak a névváltoztatásról.
Fónagy János és Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium két államtitkára a világhírű magyar zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából kezdeményezte a repülőtér nevének megváltoztatását. Indoklásuk szerint ezzel a lépéssel is emléket kívánnak állítani minden idők egyik leghíresebb zongoraművészének, a XIX. század legjelentősebb romantikus zeneszerzőjének.
Különvélemény Peller Marianntól
Annyi minden van, ami miatt őszintén büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok. Olyan sok a tehetséges, jó eszű, intelligens, kitartó és szorgalmas, fáradtságot nem ismerő és kimagasló teljesítménnyel bíró ember kis országunkban, és az ország határain túl is, akik magyarnak születtek.
Gondoljunk csak bele, milyen kevesen is vagyunk valójában (a legutóbbi statisztikák szerint már nem éri el a népességünk a tízmillió főt), és mégis milyen nagy a kiemelkedő büszkeségeink aránya. Legyen szó a tudományokról, a művészetekről vagy a sportról, akár az életminőség javulását szolgáló, jó találmányokról és fejlesztésekről (mint a gyufa vagy a C-vitamin), akár romboló hatású, mindent elsöprő, félelmetes erők uralásának kísérletéről (mint a hidrogénbomba vagy az atombomba)!
A múltunk tele van számtalan magyar származású zsenivel, akiknek nevét világszerte ismerik, és elismerik, és akiknek neve örökre összeforrt a találmányukkal, a teljesítményükkel, egy-egy sportággal vagy az alkotásaikkal – zenéjükkel, festményeikkel, épületeikkel, szobraikkal, írásaikkal. És az is megnyugtató, sőt az elégedettség érzésével tölthet el bennünket, hogy manapság is számos magyar tartozik a világ élvonalába. Számomra mindez azt jelenti, hogy ez a kis nemzet bizony tud valamit, különleges.
Hát miért ne fejeznénk ki büszkeségünket azáltal, hogy fővárosunk és városaink tereit, utcáit vagy fontosabb középületeit, illetve létesítményeit kiválóságaink emlékére, az ő nevükre kereszteljük? Az általánosan elfogadott, hogy azok, akik a magyar nép és az ország fejlődéséért tevékenykedtek termékeny életük során, mind helyet kaptak településeink utcáin és terein. Nem véletlen, hogy szinte minden hazai falunak, községnek és városnak van Kossuth Lajos és Kazinczy utcája, vagy Széchényi, esetleg Deák Ferenc tere.
Liszt Ferenc tagadhatatlanul a magyar zene egyik legkiemelkedőbb alakja. Igaz, hogy van már tere, utcája, sőt útja is Budapesten, de születésének 200. évfordulójára igazán megérdemli, hogy a repülőtér is az ő nevét viselje. Ugyanakkor csodálatra méltó, hogy a Tisztelt Ház még ilyen társadalmi, népjóléti vagy bel- és külpolitikai szempontból kevésbé fajsúlyos ügyre is hajlandó volt némi időt szánni.
Arról nem is beszélve, hogy egyik legkedvesebb barátnőm, Juli felhívta a figyelmemet arra, hogy végül is, ha belegondolunk, igazán nagy változás a repülőtér nevét illetően nem történt: mert bár nem -hegy, hanem ezentúl Liszt, de ettől függetlenül mégis csak Feri maradt…