| Metrókocsi – szigorúan csak nőknek! Winkler Nóra különvéleménye |
A hír: Itáliában egyre több van az úgynevezett „rózsaszín” hotelekből: nők vezette szállodák csak nőknek, ahova férfiak be sem tehetik a lábukat. Van olyan szálloda, amely időszakonként – nők napján vagy a nyári szezonban – fogad kizárólag hölgyeket, mások egész évben női hotelként működnek. A szobalánytól a szakácsig női személyzet szolgálja ki a vendégeket, és a szállodában minden a nők kívánságait igyekszik valóra váltani. A szobákban divatlap, sminkkészlet, testápoló szerek, testmérleg, fitneszgép, kölcsönbe vehető klasszikus fekete koktélruha, az étteremben biomenü várja a hölgyeket. (Hír24.hu)
Különvélemény Für Anikótól
Ez aztán a jó hír! És mint már annyiszor mondtam volt, nem a harcos feminista szív repes bennem e hír olvastán, csupán az arányérzékem. Mert lehet ugyan, hogy bizonyos történelmi időkben a nők „hordták a kalapot” – például a sokat emlegetett harcos amazonok (és ők mondjuk nem pont kalapot…), illetve számos kultúrákban, mint honfoglaló őseink közösségében is –, teljesen egyenrangú társa volt a nő a férfinak, de aztán az azt követő asszonynyomorító sok száz év „kanszaga” még a harmadik évezred kezdetét is jócskán belengi. A női szállodák ötlete-létesítése-működtetése tehát valóságos „légfrissítőként” hat. Annyi, de annyi férfiklub, egyesület, izmus, miegymás „óvja magát”, kizárva soraiból a női nem képviselőit, hogy épp ideje volt valami hasonlót a nők számára is összehozni! Igazából nem is az a legörvendetesebb a dologban, hogy a nemek örökös harcában most a lányok „húzhattak egy strigulát”, hanem a NYUGALOM!
Nincs a közelben sem a Karinthy által oly zseniálisan megfogalmazott antagonizmus: „Férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást, hisz mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő pedig a férfit.” És ez egyébként így is van jól, és rettentően szórakoztató, akár életfogytig folytatódó játék. (És persze azzal sincs semmi gond, ha az érintetteknek úgy izgalmas, hogy a nő nőt, a férfi pedig férfit akar – de ez egy másik téma.) Mondom, az élet általában dögunalmas lenne férfiak nélkül – legalább is nekem. (Emlékszem, négy éves szekatúrát provokáltam ki az osztályfőnökömnél, amikor a gimnáziumi beiratkozáskor csalódásomnak adtam hangot, hogy a 31 főből csupán 7 fiú. Pedig csak olyan általános iskolai osztályból jöttem, ahol 26-ból 16-an voltak a fiúk – és számomra ez volt az etalon.)
Valljuk be, egészen másképp viselkedünk olyan helyen, ahol hímneműek is jelen vannak. Kimondottan stimuláló, bizsergető érzés!
De mindettől függetlenül néha azért az agyunkra mennek! Mondjuk avval, hogy képtelenség kiirtani a fejükből bizonyos dogmákat, például, hogy egy zenés helyen egy nő pasi nélkül kizárólag pasizás céljából jelenhet meg. (Ez speciel az én „világfájdalmam”, mert hiába imádok én táncolni, életem párja sajnos utál), nem tudok elmenni sehová, mert a „táncoldákban” vagy 13 év az átlagéletkor, vagy az akár barátnőstül belépő negyvenes nőneműt – aki bizonyára kapuzárási pánikban szenved – az ott tartózkodó hímek szükségszerűen prédának tekintik, ezek után pedig levakarhatatlanok!
Egy magányos nőnek tulajdonképpen hasonló „veszélyekkel” kell szembenéznie egy átlagos szállodában is, de ennek most vége! Istenem, milyen más leülni a bárpulthoz egy koktélra, úszni, reggelizni, szaunázni úgy, hogy nem kötelező csinosnak lenni! Milyen felszabadító!
(Mert nekem ne mondja senki, hogy egy valamire való nő nem akar még a saját ravatalán is jól kinézni!) Nem kell behúzni a pocit, szépen kihúzni magunkat, kecsesen lépkedni, sőt az sem kell hogy feszélyezzen bennünket, ha valamelyik lábujjunk körméről lepattogott a lakk – mondjuk ez az, amit egy férfi soha észre sem venne, hacsak nem bűnügyi helyszínelő –, de a tudat, kérem, a tudat… Hiába akarunk, mi, nők, egymásnak is tetszeni, azért ha nincs a közelben a „sakkban tartó” férfitekintet, azért az rettentően megnyugtató érzés!
Mondanom sem kell, nagyszerű volna, ha idehaza is megjelennének a női szállodák – különösen a gyógyvizes helyeken – ahol a totális nyugalom, pihenés és feltöltődés napjai alatt kívül-belül kisimulhatunk, megszépülhetünk, hogy aztán imponálni tudjunk a férfiaknak!…