Az én hitem, életszemléletem alapja az, hogy minden úgy van jól, ahogy. Még a legfájóbb, legszörnyűbb dolgok is. Minden, ami van, az lenni akart, lennie kellett. Minden értünk való, és az, hogy ezt hogyan és mire használjuk, éljük meg, rajtunk múlik.
Úgyhogy halleluja, szuper, éljen az októberi mikulás! Sőt, akár a nyári is! Ez is csak egy tükör rólunk és egy tapasztalás. Megmutatja, hogy még mindig ennyire el vagyunk anyagiasodva.
Persze egy ünnepre készülni kell, hiszen azért ünnep. Márai Sándor így ír róla: „Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.” Ehhez képest mi többnyire cuccokat veszünk.
A rengeteg – tetemes százalékában felesleges – cuccal kompenzáljuk az ünnep lelki-szellemi hátterének, jelenlétének a hiányát. De jól van ez így, ezt is meg kell tapasztalni.
Most már eljutottam oda, hogy hidegen hagy a rengeteg giccses és anyagpazarló lom látványa, már hetekkel a karácsony előtt. Tudom, hogy ez is csak egy periódus az emberiség életében, amit most meg kell élni. Eljön majd az az idő, amikor erre a jelenségre is épp úgy tekint a jövő emberisége, mint mi mondjuk most a sötét középkorban a boszorkányégetésre. (Van még jó néhány ilyen dolog, például: a háborgatott szülés, a poroszos oktatási rendszer, a test gyógyítása lelki munka nélkül…)
Ezekhez képest az októberi csokimikulás igazán ártatlannak tűnő jelenség. Istenem! Türelmetlenek vagyunk, kapzsik, túl nagy hangsúlyt fektetünk a külsőségekre. Végül is meg lehet érteni a cégeket, amelyek minél többet szeretnének keresni. Ez a jelenség pedig, mint egyfajta kísérlet, megmutatja, hogy bejön-e a cég számítása, tükröt tartva ezzel az emberek vásárlási szokásainak.
Azt látom, hogy a munka terén – is – két véglet van most Magyarországon (és nyilván máshol is): vagy kilógatják az emberek a belüket a munka miatt (na, ez jó nyers megfogalmazás), vagy tétlenül panaszkodnak. Az egyik ezért nem tud ráhangolódni az ünnepre, a másik meg azért. (Ez körülbelül olyan, mint a “miért nincs időm olvasni?” kérdésre adott válasz megindoklása.)
Pedig az ünnep megélése belülről indul el, és igazából ott is kerekedik ünneppé. Persze, kell hozzá a fizikai szinten való rákészülés is, hogy annak éljük meg, de hogy mennyire töltjük meg tartalommal, lélekkel, ahhoz ennek valójában nem sok köze van.
Rajtunk múlik, van választás!
| Így látja Soma: |