Paulo Coelho: Szavak harcosa

Gősi Lilla | 2014. Június 28.
Ősz férfi fekete ruhában. Ki gondolná, hogy a spirituális irodalom napjaink legolvasottabb szerzőjéről van szó? A hatvanhat éves brazil író művei közel százötven országba jutottak el, több mint hatvan nyelven olvashatók. Paulo Coelho élete nyitott könyv, mégis csupa misztikum.

Mágus, mester, alkimista. Tanító és tanonc, egy bölcs bolond. Örök kereső, aki a feketemágia bugyrain át talált vissza vallásához, és lelte meg önnön hitét. Csakúgy, mint hivatását: volt rendező, színész, lázadó hippi, kalandokra vágyó, uszító forradalmár, lelkes utazó, mesélő. Ahogy ő mondaná, művész. Mára bebizonyosodott, hogy nemcsak egy a kérészéletű sztárírók közül, hanem a modern spirituális irodalom klasszikussá emelkedő atyja. Jelenség! Író. Paulo Coelho ránézésre nem más, mint egy egyszerű, fekete ruhás, fehér hajú, nyugodt és magabiztos férfi. A hetvenes évek igazolványfotóiról még kócos hajjal, dacosan tekint ránk, ma már könyveinek borítójáról hunyorít bizalmasan. A mosolya és nem mellesleg írásai mind ezt üzenik: “Aki nekem hisz, és élni, tapasztalni mer, boldog lehet.” Ahogy írásaiban, úgy életében is központi szerepet játszik egy ősi toposz, amely egész létét átszövi: az út.

Indulás, életút…

A kezdetek a latin-amerikai kontinens színes, mediterrán világába vezetnek vissza. 1947 augusztusa, Rio de Janeiro, Getúlio Vargas elnök diktatúrájának fellegvára. Egy szigorú elveket valló mérnök apa és egy háztartásbeli édesanya alkotta vallásos család. Paulo Coelho ide született. A brazil kisfiú jezsuita iskolába jár. Gyerekként konok és lázadó, önmagával örökké elégedetlen, később bajos kamasz. Egyetlen mentsvára a világ és az önmaga ellen folytatott küzdelemben az irodalom. Társait verseivel kápráztatja el, olvasmányaiba temetkezik. Szülei persze aggódnak érte, és nem támogatják művészi ambícióit. Paulo reakciója a tiltásra természetesen a lázadás: bulik, alkohol, kábítószerek. A szülők nem látnak más megoldást, csak a radikális, de Brazíliában akkoriban egyáltalán nem ritka elektrosokkos kezelést. Paulo szerint kétféle író létezik. Az, aki fantáziavilágot teremt, és az, aki saját élményeiből építkezik. Egyértelmű, ő a második típus. Az elmegyógyintézetben szerzett fájdalmas tapasztalataiból írja meg később Veronika meg akar halni című regényét. De ez az idő még messze van. Szülői nyomásra beiratkozik az egyetemre, ám tanulmányait nem fejezi be. Szeme előtt folyamatosan egy cél lebeg: “Művésszé válni!” Henry Miller, a szabad szellemű amerikai író műveit olvassa. Őt választja példaképnek, amikor feléled benne a szenvedély, hogy maga is író legyen. Sőt neki az alkotás sem elég, világhírre és óriási olvasótáborra vágyik.

Fiatalon szinte mindent kipróbált

Útitársak

Művészeti érdeklődése tág. Fiatalon színjátszókörbe jár, játszik, rendez, színdarabot ír. A hetvenes években összeáll Raul Sextias rockzenésszel. Erős csapatot alkotnak, Paulo dalszövegei mindkettejüknek meghozzák a sikert – és a bajt. Az akkori vezetés szemében baloldali és uszító szövegei miatt letartóztatják. Nem retten meg igazán, szabadulása után is kalandvágyó, kíváncsi marad. Sok helyen, sok társsal sok mindent kipróbál. Szerelmi élete viharos. Férfiak és nők fordulnak meg életében, kétszer nősül, majd válik el. Előfordul, hogy egyszerre több szeretője van. Akkor is kapcsolatban él, amikor egy családi összejövetelen először találkozik Christina Oiticica képzőművésznővel. “Már ekkor intelligens és érdekes férfinak tartottam” – meséli később a nő. Tíz évnek kell eltelnie, hogy egy karácsony alkalmával ismét összefussanak. Az ünnepet találkozás, mozi, újabb találkozás és az igazi egymásra találás követi. Igazolja őket az idő: ma is boldog párt alkotnak. Christina az író társa szerelemben, munkában és lélekben. Ritka, különleges összhang köti össze kettőjüket. Rendeztek együtt kiállítást, időseket és gyerekeket támogató jótékonysági akciót, közösen vezetik a Paulo Coelho Alapítványt. Ahová lehet, Christina elkíséri az írót, és ő volt az is, aki élete meghatározó, legnagyobb útjára buzdította.

Névjegy
• 1947. augusztus 24-én született Rio de Janeiróban.
• 1999-ben a francia Lyre magazintól a világ legtöbbet olvasott szerzője címet kapta.
• Az ENSZ békenagykövete.
• Felesége Christina Oiticica képzőművész.
• 2002 óta a Brazil Irodalmi Akadémia tagja.
• Fő művei: Zarándoklat (Egy mágus naplója), Az alkimista, Brida, A Piedra folyó partján ültem és sírtam, Veronika meg akar halni, Tizenegy perc, A Zahir.

Válaszút? Zarándoklat

1986-ban történt, hogy Coelho végigjárta az észak-spanyolországi Szent Jakab-zarándokutat. Mindig vonzották a szellemi élet dimenziói, a titkok és a próbatételek. Először a fekete mágiával kacérkodik, aztán fordul ismét a kereszténység felé. Állítólagos mentorával, a titokzatos J-vel Európában találkozik. Tőle hall a bűvös helyről, amit Santiago de Compostelának hívnak. Ekkorra próbálkozott már az újságírással, a színházzal és a zenével, sokfelé kereste önmagát, de a megfogható világ tapasztalása neki nem elég. Amikor nekivág a Szent Jakab-útnak, még nem sejti, hogy az itt megélt csodák és tapasztalatok hatására írja meg később első sikerkönyvét A zarándoklat (Egy mágus naplója) címmel.

Ezután pedig azt a regényt, amely világhírűvé teszi: Az alkimistát, azaz Santiago, az andalúz pásztorfiú történetét. Ez a meseelemekben gazdag kalandtörténet az egész világon rekordot döntött eladott példányszámok tekintetében. A szerző 2003-ban a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, amikor a frankfurti könyvvásáron egy ültő helyében dedikálta 45 perc alatt a kötet 53 nyelven megjelent kiadásait. Zarándoklatát utólag egyfajta beavatásként fogta fel, amikor ráébredt, hogy mindenkivel történhetnek rendkívüli dolgok. Azóta szinte ontja magából a történeteket, a mágia, a mítosz, az álom és a szerelem témáit járja körül. Aki szereti, szerény és őszinte szerzőnek hiszi. Kritikusai egyszerű nyelvhasználatát, közhelyszerű bölcsességeit bírálják. Támadják, hogy ismétli önmagát, sőt fiatalon a plágium vádja is felmerült. Annyi biztos, hogy stílusa egyszerre költői és filozofikus, műveinek alapvető elemei a szimbólumok. Nem bánja, hogy különböző véleményeket gerjeszt, gyakran foglal állást könyveihez nem kötődő kérdésekben. A népszerűséget élvezi, nagyra tartja rajongóit. Nem fél a társadalmi szerepvállalástól, például Iránba személyesen vitte el műveit. Hangsúlyozza a művészek felelősségét, mert úgy gondolja, az általuk közvetített kultúra olyan híd, amely nélkül elvesznénk.

Hűséges társa, Christina Oiticica képzőművész

Lelki utazás, megérkezés

A 2005-ös XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál résztvevői személyesen is találkozhattak vele, az esemény díszvendégeként érkezett Magyarországra. Ezt a látogatást életrajzírója, Fernando Morais is felidézi az íróról szóló könyvben. Egyébként gyakran ad interjút, készült róla film, és folyamatosan jelen van az interneten. A portugál anyanyelvű író valódi világpolgár, jól beszél angolul. Blogján naponta jelentkezik, Facebook-oldalán 20 millió követővel osztja meg bölcsességeit, YouTube csatornájára több mint száz videoüzenetet töltött fel. Mára kultusza lett, neve fogalom, idézetei bögréken, naptárakban, ajándéktárgyakon szerepelnek. Egy átlagos napon genfi otthonában dolgozik. Harmonikus és kiegyensúlyozott, szívesen hallgat zenét, sétál, olvas, íjászkodik. Lassan a hetvenhez közel sem tétlen, következő könyve magyarul Házasságtörés címmel az Athenaeum kiadásában ősszel jelenik meg. Azt állítja, egy új történet elkezdéséhez jelre van szüksége. Ez a jel pedig lehet bármi, akár egy fehér madártoll. Ki az a Paulo Coelho? Még ennyi információ birtokában is nehéz megmondani. Mágus, mester, alkimista…? A brazilok sztárírója, aki megtalálta önmagát, de nagyon jól tudja, hogy még nem ért véget az utazás.

Exit mobile version