Ma már a világon sehol sem vitatják, hogy nem csupán frissen szült nőknek van szükségük családi és közösségi támogatásra ahhoz, hogy újra munkába álljanak. A kisgyerekes szülőknek évekig a családi kötöttségeikhez kell igazítani a munkavállalást, különösen igaz ez azokra a nőkre, akikre az otthoni munkamegosztásból a nagyobbik rész, vagy ahogy az itthon még mindig gyakoribb, az egész jut.
De ez nemcsak Magyarországon van így. A világban mindenhol a gyerek elsődleges gondozója a nő, és a házimunkából is többet végeznek a nők a fejlett országokban is. A különbség legfeljebb annyi, hogy a világ nyugati felében teljesen elfogadott az, hogy egy családos nő aligha tud és akar ugyanannyi munkahelyi terhelést és felelősséget vállalni, mint korábban. Még a szuper nőbarát Norvégiában is így van ez: a nők rendszerint nem ugyanolyan pozícióban folytatják a munkát szülés után.
Ennek egyszerű, gyakorlati okai van: bár vannak kivételek, de a legtöbb nő munkája sajnos nem olyan izgalmas és jól fizetett, hogy a kisgyerek és a háztartás mellett nyolcórás munkát tudjon vagy akarjon vállalni.
Itthon is egyre szigorúbb szabályozással igyekszik a kormányzat a kisgyermekes anyák érdekében a részmunkaidős foglalkoztatást elősegíteni. Ugyanakkor nekünk is érdemes felkészülni arra, hogy más utat válasszunk az otthon töltött időszak után.
Nem csak az az egy lehetőség van, hogy vagy visszamegyünk a korábbi alkalmazotti állásunkba, és majd csak lesz valahogy, mindenki így csinálja évtizedek óta.
Szomorú tény, hogy minden nő munkaerő-piaci pozíciója gyengül az anyasággal, éppen ezért érdemes már előre gondolni arra, hogy valamilyen változás szinte elkerülhetetlen. Jobb időben belátni, hogy a korábbi pozíciót családanyaként jó eséllyel nem tudjuk vállalni. Ezért van (ha van) részmunkaidő, rugalmas munkaidő, távmunka.
Esetleg érdemes még a várandósság hónapjaiban megfontolni, hogy elérkezett-e az idő arra, hogy valami újat vagy mást tanuljunk, esetleg önállósítsuk magunkat, és saját vállalkozásba kezdjünk, akár egy teljesen új területen kipróbálva magunkat. Világmegváltás vagy fényes karrier nem lesz semmilyen rugalmas munkaidős munkából, az szinte bizonyos. A “mommy track” azonban nem szégyellnivaló, és nem is tart örökké.
Sajnos minderről szinte alig esik szó itthon. Legfeljebb csak az otthon töltött évek során ér sok nőt a felismerés, hogy valami egész másba kezdene, vagy hogy egész egyszerűen nem fog tudni visszamenni a munkahelyére, mert túl messze van, mert nem érne oda a gyerekért a bölcsődébe, óvodába, mert a teljes munkaidő, a hazaút és a napi tennivalók után szinte kizárt, hogy ne omoljon össze a fáradtságtól. Az pedig, hogy érdemi beszélgetést tudjon folytatni még a gyerekek lefektetése után a párjával, szinte kizárt, akármennyire is szeretné.
Van választási lehetőségünk, érdemes megfontolni.
A legizgalmasabb magyar női sikertörténetek pont az ilyen, anyaság miatti, részben kényszerű pályamódosításokból lettek.
A kézműves piacteret, a Meskát két barátnő hozta létre az otthon töltött évek után, a biokozmetikum-óriás Manna egy babaápolási blogból nőtte ki magát milliárdos forgalmú vállalkozássá, több menő cukrászdát is az otthon töltött évek alatt sütögető, gasztrobloggerkedő nők hoztak létre.
Sok sikeres vállalkozás született az otthon töltött évek utáni váltásból, az először csak hobbiból készített kézműves termékekből, ékszerekből, ruhákból. A legtöbben azt állítják, az anyaság segített nekik, hogy megtalálják az igazi hivatásukat, amire korábban aligha gondoltak, és nem kevesen vannak, akik bizonyosak benne, hogy sikeresebbek az új életükben, mint amilyenek alkalmazottként valaha is lehettek volna.