“Hol vannak az emberek?” – tettem fel a kérdést minden utamba kerülő bazári árusnak, koktélbárosnak és járókelőnek egyaránt, mivel Siófoktól Balatonszéplakig úgy nézett ki minden, mintha ciánoztak volna, de legalábbis épp most ment volna el mindenki bevásárolni. Ez utóbbira még később visszatérek.
Arra kíváncsi, milyen a szezon? Röviden: szar!” – foglalta össze frappánsan egy idősebb úr, aki két szomszédasszonyával együtt nyaraltatásból próbál egy kis extra keresetre szert tenni. “Tavaly ilyenkor már zajlott az élet, de idén… á, szomorú nagyon.
Az embereknek nincs pénzük, akinek meg van, az a horvát tengerre megy. Külföldiek is alig jöttek. Igaz, hogy a németeknél még csak most indul a nyaralás, amikor vége lesz a tanításnak, de lengyelből is kevesebb érkezett, a csehek-szlovákok meg teljesen eltűntek.
A vasárnapi zárva tartást (szinte) mindenki gyűlöli
“Nem segítek magának a propagandakampányban!” – egy hölgy volt az egyetlen, aki gyanakodva kezdett méregetni, miután kiejtettem a számon az “újságíró” és a “vasárnapi zárva tartás” szavakat. Aztán amikor elmondtam, hogy nem a politikai része érdekel, hanem az emberi tapasztalatok, akkor megenyhült. “Nézze, korábban sem voltak nyitva vasárnap a boltok, most is meg lehet oldani. Meg ott vannak a kis üzletek, azok nyitva tartanak.”
“Itt amúgy is mindig hosszú sorban állnak az autók – mutat a férfi időközben megérkező partnere az M7-es felől bevezető útra. – Ez a Balaton, itt akkor is sor van, ha nyitva a bolt vasárnap, meg akkor is, ha nem. A külföldieknek nem tudom, mi a véleményük, de szerintem ők is meg tudják oldani.”
Ők voltak egyedül, akik inkább pozitív-semleges módon értékelték a helyzetet, innentől bárki, akit megkérdeztem, kisebb vagy nagyobb mértékben, de kritikus hangot ütött meg.
“Nem jó ez senkinek, szerintem!” – mondta az egyik árus az ikonikus Kálmán Imre sétányon, ahol általában tobzódik a nép, hogy gyerekméretű focimezt, vízipisztolyt, esetleg előrecsomagolt gulyásleves-starter kitet vásároljon, mindössze 990 forintért. “A hiperekben egymást tapossák az emberek pénteken–szombaton, mi meg ülhetünk itt a családdal. Egyébként is nagyon gyenge eddig a szezon, itt maximum július közepétől augusztus 20-ig lesz élet, utána mintha elvágták volna.”
“Azt kellene felkötni, aki ezt az egészet kitalálta! – csattan fel néhány méterrel arrébb az egyik butikot vezető hölgy. – Teljesen felmegy tőle az agyvizem! Duplán ki van velünk… szúrva, mert az alkalmazottamnak sem jó, hogy vasárnap kötelezően ki kell vennie a szabadnapját, én pedig meg vagyok áldva, mert egyedül ilyenkor nem tudom vinni a boltot, egyszerűen képtelenség ennyi emberre figyelni! Mi amúgy pécsiek vagyunk, ilyenkor vasárnap idejön a férjem besegíteni, de vele meg nem vagyok sokkal beljebb, mert nem ez a munkája, nem ért hozzá. Együtt van a család, ugye ez volt a szándék?! Csak nem egészen így képzelem el a vasárnapomat!”
A butik alkalmazottjaként dolgozó hölgy is helyesel, neki a kieső pénz miatt nem jön jól a zárva tartás.
Itt van vége a Balatonnak ezzel – folytatja a főnöknő. – Nem normális dolog ez, a külföldiek meg nem értik, hogy mi van! Mi pont itt a sarkon vagyunk, mindig tőlünk kérdezik meg, hogy hol vehetnek cigit meg a többit, mi meg nem tudjuk nekik elmagyarázni, hogy miért vehetnek egy boltban tejet-kenyeret, de a gyereket miért kell elrángatni a kólás hűtő elől, mert azt nem adhatja ki a boltban dolgozó családtag. Agyrém, komolyan!
Igyekeztem a külföldiek véleményét is kikérni, de a cikk elején említett, sarkosan fogalmazó úrnak igaza van, alig látni külföldi rendszámú autót a városban, nem magyar szót is csak elvétve hallani. Nagy örömmel rohantam oda egy Dániából érkezett házaspárhoz, megkérdezni, hogy mi a tapasztalatuk.
“Én most vagyok itt először, de a feleségem már járt korábban Magyarországon – mondja az Andreas nevű úr. – Nekünk nem volt nagy meglepetés, hogy itt zárva vannak a boltok vasárnap, Dániában ez mindenhol így van. De több magyartól hallottuk már, hogy új és elég furcsa az itteni helyzet.”
Hétvégén még van ember
Péntek–szombat, az még megy – mondja egy harmincas éveiben lévő férfi, aki egy limonádés pultban áll. – De hét közben meghal itt minden. Külföldiek nincsenek, pár holland diákot láttam, de ennyi. A magyarok meg hétvégére lejönnek, de hosszabb időre nem maradnak. Ha meg bemondja a rádió, hogy lehet két csepp eső, akkor el sem indulnak. Aki viszont itt van, az ott nyomul péntek–szombat este a hiperekben, ilyenkor szép nagy dugók tudnak kialakulni.
“Nekem nincs okom a panaszra, mert a környéken én vagyok egyedül nyitva vasárnap” – mondja egy fiatal boltos az egyik ezüstparti szálloda mellett. Az üzlet bejárata felett egyébként egy “TABAK und GETRÄNKE” (dohánytermék és ital) felirat díszeleg, Nemzeti Dohánybolt emblémát azonban nem látni. “Cigit nem árulok, de küzdök a rendszer ellen – teszi hozzá mosolyogva. – Elég hülyén csinálják, egy karton cigipapírért több százezer forintra akarnak megbírságolni. Hiába írtam mindenkinek, még Kaposvárra is bementem, hogy megbeszéljem a dolgot, a hivatalok szerint ez dohánytermék. Megkérdeztem tőlük, hogy egy pipaboltban, ahol nem lehet dohányt kapni, ott is büntetnének? Erre nem tudtak mit mondani.”
Szesztilalom este 10-től
A siófoki képviselő-testület a helyi vállalkozók nyomására nemrég rendeletben tiltotta be a közterületi alkoholfogyasztást, mivel sok panasz érkezett, hogy a fiatalok megveszik a piát a hiperekben, aztán az üveggel a hónuk alatt dülöngélnek a sétálóutcákban, az üres üveget pedig a járda szélén törik darabokra.
“Én megértem, hogy háborognak a helyi vendéglátósok – mondja egy úr, az egyik nagyobb élelmiszeráruház-lánc üzletének a parkolójában. – Én is sokszor látom, hogy a német meg a holland gyerekek eltolják a bevásárlókocsit a part felé, tele sörrel, aztán amikor elfogyott a sör, a kocsit simán bevágják a Sióba, már láttam olyat is, hogy három-négy kocsi is ott hevert a partján.”
A fiamat meg két barátját fejenként húszezerre büntették, mert az egyik hiper parkolójában – ami elvileg ugye nem közterület – megittak fejenként egy-egy dobozos sört – meséli az egyik taxis. – Hát most mondja meg, ez normális dolog?! Nem balhéztak, nem pisálták le a falat, nem szemeteltek. Itt a Petőfi sétányon meg, á, borzasztó, ami megy. Itt végzik el a dolgukat, ide hánynak, de a fák között megy a szexelés is, ha arról van szó. A rendőrök mászkálnak itt fel-alá, de nem csinálnak ezzel semmit. Szégyen az egész!
A tilalom furcsa helyzetét jelzi, hogy az általam megkérdezett helyiek sem igazán tudták megmondani, hogy pontosan hol számíthat bírságra az, akit nyitott szeszes italos üveggel kapnak el a közterület-felügyelők. A siófoki vasútállomástól a Balaton felé eső rész, tehát a Petőfi sétány és környéke azonban biztosan a tiltott zónához tartozik.
“Én ott lakom a környéken, a rendelet hatására valóban csökkent valamelyest az üvegekkel mászkáló fiatalok száma – meséli egy lány, aki egy fagyispultot támaszt a kibírhatatlan hőségben. – Tudod, mi lett ennek az eredménye? A sétány előtti kis utcákban iszik mindenki, és ott dobálják el a szemetet. Nagyon végiggondolták ezt…”
“Úgy, ahogy van, egy baromság, gondolj bele: ha fogok egy kólásüveget, a felét kiöntöm, aztán feltöltöm whiskyvel, ki mondja meg, hogy mi van a kezemben? – fakad ki egy pincérként dolgozó srác, aki kifejezetten kérte, hogy se a nevét, se a helyet ne említsük, ahol dolgozik. – A közteresek majd odajönnek szagolgatni, hogy mi van az üvegben? Hagyjuk már!”
“Jó, hogy mondod, három nap alatt párszor megbüntethettek volna! – nevet fel egy Jonas nevű huszonéves német srác, aki a szemem láttára bontja fel a frissen vásárolt jéghideg sörét. – De ha ez tényleg így van, miért nem írják ki, hogy mindenki tudja?! Bár az eddigi tapasztalataim alapján, ha meg akarna ezért büntetni valaki, könnyű dolgom lenne, mert az itteniek semmilyen nyelvet nem beszélnek, legalábbis nem túl érthetően.” Jonasszal egyébként az egyetlen értelmezhető helyen lévő dohánybolt előtt elegyedtem szóba, mint megtudtam, Siófokon ez az egyetlen hely, ahol cigarettát lehet vásárolni, illetve van egy másik, az autópálya felé eső Tesco áruházon is túl, oda tehát autó nélkül csak nehézkesen lehet eljutni.
Egy rossz vicc ez, most komolyan mennyire életszerű, hogy a közterület-fenntartók vegzálják az embereket – mondja egy idősebb úr, aki kerékpár-kölcsönzőt üzemeltet. – De hát nem is beszélnek idegen nyelvet, szóval csak a magyarokat fáraszthatják ezzel. A holland gyerekek meg kiröhögik őket, azt hiszik, hogy kéregetni mennek oda!
Nos körülbelül ilyen a helyzet hétköznap a Balatonnál, legalábbis Siófokon és környékén. Persze a folytatódó kánikula és a szerdán kezdődő Balaton Sound miatt valószínűleg mozdulni sem lehet majd a parton. Az viszont minimum kétséges, hogy ez a mostanáig tapasztalható pangást ellensúlyozni tudja.
A túléléshez mindenesetre a következőket javasoljuk: vásároljatok be előre mindent, ami kell, élelmiszert, WC-papírt, a dohányosok pedig cigarettából tárazzanak be, mert az ilyesmihez – főleg vasárnap – csak rengeteg macera árán lehet hozzájutni Siófokon. Ha pedig az esti séta közben kortyolnátok valamit, üljetek be valahova, vagy a cikkben is vázolt kollégistamódszerekkel álcázzátok a piát! Jó pihenést kívánunk!
További cikkek a Balatonról az NLCafén:
- Vasárnapi zárva tartás: nem kapnak felmentést a Balaton partján
- A Balaton napja: hivatalosan ma indul a strandszezon
- 4 balatoni kirándulóhely – videó