“Most a mama van itt, egyébként még mindig fogalmam sincs, hogyan lesz a nyár további része – kezdi el mondandóját Dóra, és hozzáteszi: – Ráadásul a párom is sokat dolgozik, én is sok pluszfeladatot kaptam újként, új munkahelyen, így szabim se lesz valószínűleg. A táborok persze drágák. Az osztályt próbáltuk rávenni »vetésforgóra«, de már nem volt idő a kidolgozásra. Pedig vevők lettek volna a szülők az ötletre, jó a csapat. Vagyunk páran egygyermekesek. De ismerjük a tesós családokat is. A nyári szünet közös gond. Aztán ha beosztanánk, hogy egyszer itt, egyszer ott vannak a gyerekek, könnyebben oszthatnánk a terheken. Az én anyukám most épült fel egy baleset után, szerencsére jól van és rá számíthatunk. A párom egyke, az édesanyja beteg, így ő nem tud segíteni. Az én testvérem 3-5 évente jön haza külföldről. A dédik pedig már segítségre szorulnak” – mondja kissé fásultan a családanya.
“Elég egy puszi, és tudom, hogy minden rendben van”
Hogy mi lehet a megoldás? Munkahelyeken belüli felügyelet például. Csak ehhez még lehet hogy nem nőtt fel a társadalom. Így marad a csiki-csuki. Meg a szívességkérések. “A munkahelyi megőrzésnek még csapatépítő jellege is lenne, mert a gyerekek sok dologra rákényszerítenek minket, szülőket. A bébiszitter távoli álom. A hazai bérek nagyon messze vannak attól, hogy gyerekfelügyelőt fizethessünk meg. De a munkahelyi bölcsi, óvoda vagy »iskola« szerintem kivitelezhető lenne. A tudat, hogy biztonságban van a gyereked, felbecsülhetetlen. Bár a fiam már egyedül is elvan, azért mégis nagyon ideges lennék, ha hosszú időre magára kellene hagynom. Elég egy-két szó, egy puszi, és tudom, hogy minden rendben van” – teszi hozzá Dóra.
“Ami jó lehet, és néhol jól működik, az a pótmamik keresése. Bár nagyobb gyerekeknek ez már unalmas lehet. Pláne a városiaknak, akik lefagynának a természetes környezetben. Vagy az is megoldás lenne, ha egy nagycsaládos anyukához adnánk be a gyereket a nyári szünetben. Lehet ott fel sem tűnne, hogy eggyel többen vannak. A családi kasszába pedig biztosan oda is jól jönne egy kis támogatás.”
Gabi: Sokszor csalódás a drága tábor
“Azt gondolom, hogy a nagyszülői, rokoni segítséggel az a gond, hogy mindenki túl elfoglalt – elemez Gabi. – Ráadásul jelentős a szakadék a nagyobb gyerekek világa és az idősebb generáció között. Az iskolai felügyeletet kényszernek érzik a kicsik, és túl jó hírük sincsen sajnos. A csábító, jobbnál jobb és drágább táboroknál pedig a végén gyakori a csalódás, ezt tapasztaltuk. Úgyhogy az egész nyár egy nagy kaland. Sakkozunk, hogy hogyan hozzuk össze a felügyeletet. Ám végül csak sikerül, hiszen mindig muszáj sikerként megélni a gyerek miatt” – mondja.
Bea: Jó lenne a rövidebb szünet
“Itthonról dolgozom, ami nagyon jó és nagyon rossz is egyben – kezdi történetét Bea. – Itt vannak velem a gyerekeim, akik az elmúlt években megszokták, hogy bármikor hozzám szólhatnak. Ám mióta teljes munkaidős vagyok, minden megváltozott. Ráadásul állandóan készen kell állnom, mert általában angolul kommunikálok, fordítok. Mivel felelősségteljes a munkaköröm, szinte egy szabad percem sincs. Közben meg látom, hogy a gyerekek szeretnének odajönni, de visszafogják magukat, és én is szeretnék velük lenni, de nem tehetem. Ez nagyon frusztrál engem. Bár az is igaz, hogy összességében sokkal jobb itthon, mint egy irodában, még a nyári szünetben is.
A gyerekek sportolnak: a nagy kosárlabdázik, a középső röplabdázik, a kicsi szinkronúszik. Sporttáborokba mindenképpen mennek. Bármennyire is jó megoldás a táboroztatás, az, hogy egész nyárra befizessük őket, lehetetlen, hiszen ahhoz egy vagyon kellene. A család két hetet nyaral. A nagyihoz ugyancsak két hétre mehet a két kisebb, a nagy már nem vágyik oda, mert nincs barátja a környéken.
Az, hogy a nyári szünet többi hetében mi lesz, még nem tudom. Reménykedem, hogy a nagyi el tud jönni. Tavaly még 4 órában dolgoztam, akkor sokkal könnyebb volt. Ám így már nagyon nehéz. A férjem a saját cégét igazgatja, neki nincs is munkaideje, reggeltől estig dolgozik. Ugyan igyekszik, de nem sokat tud segíteni a gyerekek kapcsán. Nekünk mindenképpen jó lenne, ha rövidebb lenne a nyári szünet. Ha mindkét szülő dolgozik, képtelenség úgy megoldani a nyári felügyeletet, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásod, amiért nem tudsz a gyerekekre eleget figyelni. Ha még kisebbek volnának a gyerekek, biztosan nem tudnék dolgozni úgy, hogy közben a háztartást is csinálom és intézek mindent.”
Azoknak a szülőknek, akik hasonló cipőben járnak, innen üzenjük, hogy van remény:
Kapcsolódó írások:
- Rövidülhet a nyári szünet
- Mi legyen a gyerekkel a nyári szünetben?
- Nyári szünet: “fogadott” unokái is vannak a szegedi szupernagyinak