Általában ezek a Nemzeti akármik szeretik megmondani, hogy az emberek mit hogyan csináljanak, illetve inkább ne csináljanak. Imádni való, ahogy nettó hülyének nézik a felnőtt embereket, mintha legalábbis a jóságos állami izék óvó tekintete nélkül a szájukat sem találnák meg reggeli közben.
Eleve, van ez a Pedagógus Etikai Kódexe nevű tervezett rémálom, ami olyan, mintha egy vogon tisztviselő és Kádár János csúnyán betripezve lázálmodták volna pédéefbe. Már a kezdés is olyan naftalinszagúan modoros, hogy még a latin közmondások terminátora, Bőhm bácsi is sikítozna tőle:
Mi, a Nemzeti Pedagógus Kar (a továbbiakban: Kar) Országos Küldöttgyűlésének tagjai, a pedagógus szakma és hivatás etikai követelményeinek kinyilvánítása és rendszerezett írásba foglalása céljából – a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 63/D. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján – a köznevelés társadalmi elfogadottságának megerősítése érdekében, lelkiismeretünk és legjobb meggyőződésünk által vezéreltetve elfogadjuk a Kar Pedagógus Etikai Kódexét az alábbiak szerint…
Szerintem aki leírja, hogy bárminek a “kinyilvánítása és rendszerezett írásba foglalása céljából”, annak minimum egy magyar nyelv és irodalom elégtelen járna, de legalábbis egy folyosó végi szóbeli intés. Kedvenc magyar weboldalamat, a police.hu-t idézi ez a rémisztő bürokrata műnyelv, ott fordul ugyanis elő, hogy szóváltást és italozást követően behatolás és eltulajdonítás céljából, előre megfontolt szándékkal foganatosítják bűncselekmény elkövetését, sérelmére. Álljunk meg egy szóra, tanár úr, a “meggyőződésünk által vezéreltetve” szóvirágánál is, akinek ezen a ponton még nem vérzett be a szeme, az kap egy ceruzás kisötöst.
Aki egyébként kíváncsi rá, hogy a NPK kicsoda-micsoda, álljon itt egy hasonlóan szépen (?) megfogalmazott bemutatkozás a szervezet weboldaláról:
A Nemzeti Pedagógus Kar az állami és önkormányzati fenntartású köznevelési intézményekben pedagógus-munkakörben közalkalmazottként foglalkoztatottak önkormányzattal rendelkező köztestülete. A Kar tagja az a pedagógus, aki az állami és önkormányzati fenntartású köznevelési intézményekben pedagógus-munkakörben történő foglalkoztatásra szóló kinevezést kapott.
Ugye érzi mindenki, a “pedagógus-munkakörben történő foglalkoztatásra szóló kinevezést kapott” erejét?
A ruha meg az ember, amit a ruha tesz
Na és akkor végre megérkeztünk a ruhás témához. A tervezetben szerepel egy mondat, ami szerint a pedagógus “külső megjelenésével is kifejezi hivatása rangját”. Ez eddig egyébként teljesen rendben is lenne, persze nem kell a szomszédba menni egy kis cinizmusért, hogy belegondoljunk: milyen rangja is van manapság egy tanárnak? Itt most a tanári fizetésekre, az oktatási intézményekkel való folyamatos szívózásra, a tankönyvek kabaréba illő kezelésére gondolok, és máris ott tartunk, hogy a magyar állam szemében a tanár (bocs, pedagógus, mert modorul így írják) kábé annyira megbecsült tagja a társadalomnak, mint egy ápoló vagy egy orvos.
Mondjuk, ebben az összehasonlításban ez még rendben is volna, de ha a magyar egészségügy állapota eszünkbe jut, máris ott vagyunk, hogy jobb országokban egy gyári munkás vagy egy utcaseprő is különb életszínvonalon tolja. Szóval, ha kötekedni akarnánk, márpedig az NPK lázálmában van belekötni való gazdagon, akár mondhatnánk is, hogy ennek megfelelően a tanárok pedagógusok ezek szerint kopott, lyukas, kinyúlt ruhákban kellene hogy járjanak, kifejezve hivatásuk általános megbecsültségét.
Ezek mellé jön Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, aki az RTL híradójában tegnap azt bírta mondani, hogy: “az a lényeg, hogy az öltözködés ne vonja el a diákok figyelmét” – szerinte ugyanis van olyan szoknyaméret, ami már nem megfelelő a tanításhoz és az sem jó, ha a férfi tanárok rövidnadrágban tanítanak.
A fenti gif tökéletesen kifejezi a reakciómat, amit a híradórészlet hallgatása váltott ki belőlem. Ezek alapján kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy Horváth Péter és a Nemzeti Pedagógus Kar testületileg nézi agyhalottnak az összes kollégát. Persze, nem bikiniben meg Pumped Gabónak öltözve kell tanítani, de könyörgöm, ezt a modoroskodó, finomkodó hozzáállást küldjük már vissza úgy 1978-ba, ahova való. Jut is eszembe, ismerős?
Most biztos sokan felháborodnak, hogy biztos nem volt gyerekszobám (volt), biztos nem anya nevelt (de, nem is akármilyen), és egyébként is egy tiszteletlen nyegle majom vagyok, aki hőbörögni tud, mást nem. Hadd tegyek fel néhány kérdést. Egy jó tanár attól lesz jó tanár, hogy kiválóan kommunikál a gyerekekkel, képes felkelteni az érdeklődésüket a tananyag iránt, és tudja motiválni a tanulókat, vagy esetleg attól, ha nyakig konfekcióöltönybe és fehérblúz-sötétszoknya kombóba (lásd még: “ünneplő”) öltözik? Na ugye.
Másképp megközelítve a dolgot: mi köze a tanulás és az iskola iránti elköteleződésnek ahhoz, ha egy tanár, teszem azt, oldalzsebes rövidnadrágban vagy például a bazi meleg idején virágmintás nyári ruhában adja át a tudását? Ja, tudom, a tisztelet, meg ezek! Erre a hozzáállásra mondta egy ismerősöm rendkívül találóan, hogy “Magyarországon nem szabad illetlenkedni”. Gondolom az NPK-nak is az a baja ezzel, hogy ilyet nem illik, ilyet nem szokás. Hol? Kinek?
Tegye fel a kezét az, aki kifordulna a tanteremből, ha az egyébként szakmailag tökéletesen kompetens tanár urambocsá kényelmes ruházatban osztaná az észt. Ha meg amúgy a tanár egy kontár szerencsétlen, akkor hiába öltözik deli huszárnak vagy nagyságos asszonynak, akkor is csak egy kontár szerencsétlen marad.
Az NPK lázálmaira egyébként reagált a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is, amelynek elnöke, Mendrey László szintén az RTL híradójában annyit mondott: “nem lehet elvárni egy pedagógustól, hogy kánikulában nyakig begombolva” tartson órát. Illetve, ha ez elvárás, akkor ruhapénzt is kellene biztosítani erre, hiszen ugye a pedagógusi fizetéssel aládúcolt Maslow-piramisban valószínűleg lejjebb vannak az olyan tételek, mint mondjuk a rezsi meg az élelmiszer.
Szóval én innen csak azt javasolnám az NPK-nak, hogy öltözzenek bohócnak egészen nyugodtan, de előbb talán azzal kéne foglalkozni, hogy a gyerekek megfelelő tankönyveket és úgy általában megfelelő oktatást kapjanak, erre alkalmas tanároktól, a divatbemutatót meg bízzák inkább olyanokra, akik értenek is hozzá.
További cikkek a magyar oktatásról az NLCafén:
- Kiverte a biztosítékot az oktatás tervezett átalakítása
- “Csőd a magyar oktatás” – egy 16 éves diák vallomása
- Megjöttek a fehérvári huszárok – 10 dal a mindennapos énekórákra