Nyilvánosságra kerültek az orvoselvándorlást vizsgáló tanulmány eredményei. A tanulmány 2003-tól 2011-ig vizsgálta a magyar orvosok pályaelhagyását és külföldre vándorlását. 11–13 ezer között mozgott azoknak az orvosoknak a száma, akiknek hosszú ideig végigkövették a pályáját. Megvizsgálták, hogy relatív keresetük, életkoruk, nemük mennyire befolyásolja a különböző irányú áramlásukat.
Az eredmények szerint nem csak az a jellemző, hogy az orvosok egy-egy jobb ajánlat miatt külföldre mennek, a Magyarországon pályaelhagyók száma is emelkedik. Ők azok, akik nem a betegellátásban dolgoznak tovább, hanem orvoslátogatók, oktatók, kutatók, gyógyszergyárak alkalmazottai lesznek, vagy egészen más pályát választanak – mondta el a Magyar Tudományos Akadémia közgazdaság-tudományi intézetének tudományos főmunkatársa, Varga Júlia a Magyar Nemzetnek.
Az orvosok egy része nem végleg hagyta el Magyarországot, 12 százalék választotta a külföldi, 14 százalék a belföldi munkát. Közülük 40 százaléknyi orvos új munkája egyáltalán nem kapcsolódik az egészségügyhöz. Ők, mint kiderült, sokféle állásban helyezkedtek el: például a kereskedelemben vagy ingatlanügynökségeknél.
A külföldre költözési és a pályaelhagyási döntésben is jelentős hatása van a jövedelemnek. Azok, akik az átlagjövedelemhez képest kevesebbet keresnek, inkább külföldre mennek, míg akiknek a hazai viszonylatokhoz képest magas a munkajövedelmük, belföldön választanak más irányt, például a korábban említett kutatói pályát.
Bár a kutatás szerint 10 százalék fölött van azoknak az orvosoknak az aránya, akik inaktívak lesznek, egy részük csupán néhány évig nem dolgozik, például gyermekvállalás miatt. Ők később visszatérnek a magyar egészségügyi intézményekbe. A szakértő szerint az inaktív orvosok száma a jövőben vélhetően emelkedni fog, mivel egyre több a nő a szakmában.
Az orvosok kivándorlása nem csak nálunk jellemző, Európában Svájc kivételével minden ország úgynevezett nettó kibocsátó, vagyis több orvos hagyja el az országot annál, amennyien más országokból érkeznek, ez Anglia és Németország esetében is igaz. A nyugati országok a bevándorló orvosokkal képesek enyhíteni a hiányt. A kivándorló orvosok számára nemcsak a magasabb fizetés, de a jobb körülmények és és a kutatási lehetőségek is vonzóak lehetnek.
Magyarországon a bevándorló orvosok száma meg sem közelíti a kivándorló és a pályaelhagyó orvosokét, ezért ha nem lesznek változások, és továbbra is ilyen ütemben zajlik a kivándorlás, a jövőben még súlyosabb orvoshiányra lehet számítani.