Sánta Gizi, Liza és a többiek – 10 emlékezetes női karakter a rendszerváltás utáni magyar filmekből

TóCsa | 2016. Január 18.
Rengeteg fantasztikus tehetségű, karakteres magyar színésznő van, de az ország méretéből adódóan nem túl sok film készül. Az elmúlt negyed évszázad során így is sikerült jó néhány csodálatos női karaktert belevésni az emlékeinkbe. Ők voltak a legemlékezetesebbek.

Sánta Gizi (Szirtes Ági)

Film: Roncsfilm (1992)
Sánta Gizi az a nő, aki valahogy mindig sikeresen választja ki a lehető leglúzerebb pasit, aki csak kihasználja, élősködik rajta, sőt még bántja is őt. Gizi amúgy egy üzemi baleset révén lett sánta, és telefonközpontosként dolgozik. A fizetéséből azonban nemcsak magát, hanem a munkakerülő pasijait is eltartja. A filmben éppen Kapával (Mucsi Zoltán) jön össze, aki nagy előrelépés Gizinél, ugyanis nem iszik (!), csakhogy rengeteget kártyázik, és még a nő tévéjét is eljátssza az asztalnál. Persze ez semmi ahhoz képest, hogy féltékenységből még meg is késeli őt, de Gizi még ezért sem tesz rendőrségi feljelentést, ugyanis kapcsolatfüggő. Bizonyára a jó szex a centrifugáló mosógépen kárpótolja a sérelmekért. Szirtes Ági csodás alakítása – ahogy maga a film is – bravúrosan idézi meg a rendszerváltás utáni pár év nyomasztóan balkáni hangulatát.

Bea (Pap Vera)

Film: Csapd le, csacsi! (1992)
“Na, édesem, itt nem lesz nokedlizés!” Ez akár a jelmondatává is válhatna Beának, a férje által megcsalt asszonynak, aki felveszi a kesztyűt, és úgy dönt, megleckézteti a hűtlenkedő (Bea szerint kurvázó) urát. A tavaly hosszas betegeskedés után elhunyt Pap Vera és Gáspár Sándor se veled, se nélküled románca valójában egy nagyon magyar A rózsák háborúja, ahol a felek a lehető legváltozatosabb módokon próbálják egymás életét megkeseríteni: például úgy, hogy házhoz viszik a szeretőiket, direkt a házastárs bosszantására. Eközben pedig a szomszédban egy titkos munkásőrkommandó készülődik…

Marosi Tünde (Dobó Kata)

Film: A miniszter félrelép (1997)
Dobó Kata – akinek nemrég visszaéltek a nevével – figurája nem azért került az összeállításba, mert ott lenne az elmúlt évtizedek legjobb alakításai között, hanem azért, mert így is korszakalkotó volt. A magyar film – egy-két kivételtől eltekintve – évtizedeken át kerülte a hollywoodi típusú szórakoztatást, de Andy Vajna hazatértével ez a mozi jelentette az első, még meglehetősen bizonytalan lépést ebbe az irányba, Dobó Kata karakterével pedig tudatosan építettek fel egy új szexszimbólumot, amire itthon korábban még nem volt példa. Nem véletlen, hogy már a plakáton is félmeztelenül állt a tűzvörös hajkoronájával, a melleit a kezeivel takarva. Amúgy Marosi Tünde egy házas titkárnő a parlamenti ellenzéknél, aki összejön egy kormánypárti miniszterrel, akivel egy ötcsillagos hotel elnöki lakosztályában folytatná titkos afférját, csakhogy találnak ott egy hullát. Persze ez lényegében mellékes ahhoz képest, hogy Katát javarészt fehérneműben láthatjuk mászkálni. A fél ország beleszeretett.

Anna, Bori és Dóri (Söptei Andrea, Fullajtár Andrea és Kecskés Karina)

Film: Presszó (1998)

Most egy kicsit csalok, mert egy helyett rögtön három karaktert sorolok fel, de mivel ők amolyan háromfejű sárkányként működnek a filmben, bűn lenne bárkit is kiemelni közülük. Anna, Bori és Dóri igazi nagy dumás pesti csajok, akik egyszerre barátnői és riválisai is egymásnak, és természetesen főképp pasiügyekben hajlamosak egymás torkának esni. A helyszín egy pesti presszó, ahová ők hárman minden reggel beugranak egy kávéra meg erre-arra, a történet pedig szép lassan a nagyon életszagú beszélgetéseikből bontakozik ki az asztaluknál. Közben pedig láthatjuk a kilencvenes évek végének tipikus füstös presszókultúrájának jellemző végnapjait. A bizonyíték, hogy volt idő, amikor Sas Tamás még tudott jó filmet rendezni.

Anikó (Hámori Gabriella)

Film: I Love Budapest (2001)
Az ezredforduló környékén, ha új életet és világot akart látni a magyar, még nem Londonba vagy Berlinbe költözött ki, hanem felköltözött Budapestre. Így tesz a kissé naiv Anikó is, aki egy barátnőjéhez jön fel a fővárosba, olyan naiv bölcsességekkel a fejében, minthogy “Mindegy, milyen virágot kezdünk el locsolni, mert ha locsoljuk, szépen nő”. A film szólhatna akár arról is, hogy a rögvalóság lerántja a porba a naiv álmodozót, de itt az álmodozó az, aki nem adja fel a valóság okozta kihívások ellenére sem, és kinéz magának egy meglehetősen egyszerű, de azért jólelkű, biztonsági őrként dolgozó srácot (Csányi Sándor pazar alakításában), aki mellett megélheti az álmait. Hámori Gabi – akivel interjúnkat itt olvashatod – az első szerepével rögtön nagyot alakított, és bár naivakarakterek bőven akadnak a magyar filmekben is, az ő Anikója volt az, akivel a legkönnyebben lehetett azonosulni a moziban ülve.

Juli (Tóth Ildikó)

Film: Felhő a Gangesz felett (2002)
“Én jó akarok lenni” – mondja Juli a film egy pontján, és ez a mondat az, ami leginkább jellemzi a karaktert. Juli afféle megváltásra játszik, miután elhagyta unalmas férjét és kislányát. Egy jó cselekedettel akar kompenzálni, hogy fontosnak érezhesse magát. Így köt ki a drogról leszokni akaró András lepukkant lakásában, és segít neki végigmenni ezen a drasztikus úton, és ha kell, akár a saját ürülékéből kaparja ki a férfit. Bár az elején a taxiban megígéri, hogy nem lesz köztük semmilyen érzelem, kettejük között mégis szerelem szövődik, ami egyben a magyar filmtörténet egyik legszokatlanabb és legszomorúbb mozis románca. A film férfi főszereplője, Ternyák Zoltán szintén függő volt, alkoholista, aki egy évvel a film premierje után hunyt el.

Maja (Tóth Orsolya)

Film: Szép napok (2002)
A Mundruczó KornélTóth Orsi páros szinte már olyan, mint a tengerentúlon Tim Burton és Johnny Depp, vagy éppen Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio duója. Tökéletesen kiegészítik egymást. Tóth Orsi a rendkívül eszköztelen, minimalista, szuggesztív játékával, kiegészítve a fiús frizurájával és a vékony, már-már kisfiús alakjával rendkívül egyedi és emlékezetes jelenség, és senki nem tud olyan tartással tépelődni és szenvedni a filmvásznon, mint ő. Igazából bármelyik Mundruczóval készített filmjét választhattam volna, ugyanis nagyjából mindig ugyanazt a figurát hozza, és csak azért épp a Szép napokra voksoltam, mert ez jelentette a kezdetét kettejük gyümölcsöző együttműködésének.

Dóra (Schell Judit)

Film: Csak szex és más semmi (2005)
A magyar filmesek tudatosan törekedtek arra, hogy megteremtsék a magyar Bridget Jonest, és ennek is volt köszönhető az Állítsátok meg Terézanyut! 2004-es filmre vitele. A dolog pikantériája azonban az, hogy ami a direkt kópiának nem sikerült, azt egy évvel később Goda Krisztina és Divinyi Réka összehozta a Csak szex és más semmiben, ami azóta is “A magyar romantikus vígjáték”. Ehhez persze a jó forgatókönyvön túl kellett egy csúcsformában lévő Schell Judit is, aki csodás természetességgel hozta a mindenáron gyereket akaró, és ezért váratlan kompromisszumokra képes színházi dramaturg nagyon céltudatos, mégis kicsit kelekótya figuráját, és amikor szerenádot énekelt az utcáról Csányi Sándornak, vagy amikor félmeztelenül kizárták az erkélyre, nem volt olyan magyar férfi, aki legalább egy kicsit ne szeretett volna bele.

Liza (Balsai Mónika)

Film: Liza, a rókatündér (2015)
Nagyon hiányzott már egy igazi, modern mesehősnő a magyar filmekből, márpedig Liza pont ilyen figura. Grimm-mesékbe illően jólelkű és szerény, aki titokban az igaz szerelemről álmodozik, csakhogy egy gonosz démon átkának köszönhetően minden férfi, aki szemet vet rá, nagyon gyorsan csúnya halált hal. Liza épp azt a férfit nem veszi csak észre, aki tényleg őszinte szerelemmel közelít hozzá. Balsai Móni szinte kislányos bájjal játssza el ezt a rendkívül optimista, mégis nehéz sorsú figurát, akinek egy hamupipőkei csodára van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon az eddigi balszerencséjétől.

Mágnás Elza (Kovács Patrícia)

Film: Félvilág (2015)
Be kell vallanom, a cikk apropójául leginkább az szolgált, hogy tavaly év vége felé láttam a Félvilágot, amiben a híres kurtizán, Mágnás Elza meggyilkolása előtti utolsó néhány napját követhetjük figyelemmel. Kovács Patrícia olyan titokzatosságba burkolja a karaktert – aki egyszerre álnok cselszövő, nagy szívvel megáldott, régimódian romantikus nő és anyagias ribanc –, hogy az párját ritkítja. A film végig Elza és az őt szolgáló két szobalány (Gryllus Dorka és Döbrösi Laura szintén csodálatosak, de ez kétségtelenül Kovács Patrícia jutalomjátéka) ellentmondásos kapcsolatára koncentrál, és olyan feszült, mint a legjobb amerikai thrillerek. Kovács Patrícia a Szerelemtől sújtva után végre ismét megmutathatta, hogy az egyik legjobb színésznőnk, akit sajnos méltatlanul keveset foglalkoztatnak a filmesek.

Olvasnál még szuper női filmekről?

 

Exit mobile version