Lehetőséget kaptam, hogy 8 évesen gyerek legyek, ne anyámék helyett felnőtt

Varró Gabriella | 2016. Október 03.
Zita 23 éves, 15 éve él állami gondoskodásban. Szülei alkoholisták voltak, bántották a gyerekeket. Anyukája vitte be az egyik SOS gyermekfaluba azzal, hogy csak játszani és nyaralni mennek, de  nem ment értük vissza többet. Főiskolán tanul testnevelő-edző szakon, sporttal és sportoktatással szeretne foglalkozni. Egyszer már futott az olimpiai lánggal is.
Zita három lánytestvérével együtt került állami gondoskodásba 15 évvel ezelőtt. Egyik húgát, Alexandrát korábban bemutattuk, ő részletesen mesélt arról, milyen volt, amikor szüleik bevitték őket az SOS Gyermekfalvakhoz, aztán szép lassan elmaradoztak a látogatásaik. Alexandra elragadtatással beszélt nővéréről, Zitáról, aki akkor épp diploma előtt állt. Érezhető volt, hogy nővére, Zita a példaképe. Most vele beszélgettünk.
 

Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?

Szegeden fogok élni a családommal, és tanítani fogok. Lesz egy kényelmes 5 személyes autóm, és a Baktó SC női csapatát fogom vezetni.

Mikor szeretnél saját családot?

Ha úgy érzem, biztonságot, normális életet tudok biztosítani a páromnak, későbbiekben a gyerekeimnek. Nem szeretem a páratlan számokat, így két gyereket szeretnék. Egyelőre fiatal vagyok, az egyetem, a karrierem a fontos, ezzel tudok később biztonságot adni a gyerekeimnek. Szóval olyan harmincéves koromra.

Mit jelent neked a házasság?

Ez szerintem kapcsolatfüggő. Ha megtalálnám azt a férfit, aki a nagy Ő, hozzámennék. De szerintem ez nem feltétel, hogy életem végéig vele maradjak.

Ki a legfontosabb ember az életedben, akiért mindenedet odaadnád, és ki az, akitől a legtöbbet tanultál?

Mindkét kérdésre a válaszom: a nevelőanyukám. Szerintem mindenki életében van egy ember, akire szeretne hasonlítani, aki az ő példaképe. Nekem a nevelőanyukám az. Szeretnék olyan kitartó, segítőkész, hűséges, szerető, családorientált nő, édesanya, feleség, munkatárs lenni, mint ő.

Mitől féltél gyerekkorodban?

Nem emlékszem, talán a szüleimtől. Hogy újra megvernek.

Most mitől félsz a legjobban?

Elég maximalista vagyok, emiatt sokszor túlvállalom magam, és sokszor attól félek, hogy valami nagyon nem úgy jön össze, ahogy én akarom, és lecsúszok a szüleim szintjére.

Ha egy órát visszahozhatnál az életedbe, mi lenne az?

2013.12.23-ból egy órát. Azon a napon etettem és láttam életben utoljára az unokahúgomat.

Mi hiányzik  a legjobban?

Az apukám mindig nagyon hiányzott, anya kevésbé, mert kaptam az élettől egy jobbat. De én sem hiányzom az apukámnak, így már ő sem hiányzik nekem.

Mikor voltál a legboldogabb eddig életedben?

Mindennap boldog és hálás vagyok, mert van családom. Kicsit csonka ugyan.

Mikor voltál a legszomorúbb eddig életedben?

Az unokahúgom halálakor.

Mit jelent neked az SOS?

A családomat. Az SOS adott nekem lehetőséget arra, hogy új életem legyen. Lehetőséget arra, hogy 8 évesen gyerek legyek, ne pedig anyámék helyett felnőtt. Olyan nagy családot, melyben számíthatunk egymásra, terelgetjük, elfogadjuk egymást.

Októberben, amikor átállunk a téli időszámításra,mindannyian kapunk egy órányi időt a sorstól “ajándékba”. Az SOS Gyermekfalvak kampányában arra kéri az embereket, ajándékozzák ezt az egy órát – vagyis az egy munkaórának megfelelő bér összegét – az SOS Gyermekfalvakban élő gyerekeknek. Így olyan, mintha egy órát dolgozna az SOS gyerekekért. Igaz, nem nagy összeg, de nekünk nagyon sokat jelent. A Magyarországon több mint 30 éve működő alapítványnak már nagyon sok gyermeksorsot sikerült jóra fordítania. Aki szívesen ajándékozna egy órát a gyerekeknek, itt megteheti.
 

Olvass még az NLCafén az SOS Gyermekfalvakról:

Exit mobile version