Egy életen át kergette az álmait – 90 éve halt meg Monet

Kármán Nikola | 2016. December 05.
A művészekről általában azt tartják, hogy nem állnak két lábbal a földön, és ez Monet-ra hatványozottan igaz volt. Tragédiák, szerelmek, öngyilkossági kísérletek közepette egész életében az álmaiért küzdött, de mire igazán rátalált volna a boldogságra, valahogyan mindig kicsúszott a kezei közül.

Szembement apjával, hogy festőművész lehessen

Claude Oscar Monet néven, 1840-ben született a festőművész, az impresszionizmus atyja, bár korszakalkotó volt a szakmai tevékenysége, művészetének nagyságát csak élete vége felé kezdték felismerni és elismerni, amikorra már anyagi gondoktól és magánéleti tragédiáktól egyaránt meggyötört ember volt. Gyermekkora nagy részét Párizsban töltötte, ahol a legjobb alapokat szerezhette meg a festészet tanulásában. Édesanyja énekesnő volt, így hát a művészetek felé való irányultságát eleve a vérében hordozta. Bár édesapja arra próbálta rávenni, hogy vegyen részt a család kisboltjának munkáiban, az ifjú Claude kitartott az álmai mellett. Még csak 11 éves volt, amikor művészeti iskolába íratták. Nem is tétlenkedett sokáig, hogy tehetségét kamatoztassa, már tinédzserként ismert lett különleges szénrajzaival, amelyekkel olykor jobban keresett, mint ha inasnak állt volna apja üzletében.

Tragédia, tífusz és háború után teremtette meg az impresszionizmust

Úgy tűnt, Monet előtt nagy jövő áll, de a sors már ifjúkorában megakasztotta karrierjének és életének ívelését. 16 éves volt, amikor édesanyja meghalt, ő pedig nagynénjéhez költözött. 21 évesen ráadásul behívták katonának, így egy időre Algériába került. Ott tífuszt kapott, és hogy a család megmentse őt a további borzalmaktól, hatalmas összeget fizettek azért, hogy kiváltsák a katonai szolgálatból. Hazatérve Párizsba lassacskán összeszedte magát, kiheverte a megrázkódtatásokat, és újra festőecsetet ragadott. Megismerkedett Renoirral, és közösen nyitottak új utakat a festőművészetben, amely irányvonal végül impresszionizmus néven vált ismertté.

Öngyilkosságba menekült az anyagi gondok elől

Monet számára A zöldruhás nő című festménye hozta meg a hírnevet, mindössze 25 évesen. A kép Camille néven is ismertté vált, hiszen a kép modellje Camille Doncieux, Monet későbbi felesége volt, akitől 1868-ban fiúgyermeke is született. Az új művészeti irányvonallal, amelyet képviselt, akadályokba botlott az érvényesülés útján, ráadásul gyermeke eltartása komoly anyagi gondokat is felvetett. Olyannyira, hogy egy időben még ennivalóra sem telt neki, a barátai hordták számára a napi betevőt. Pénzügyi problémái elől úgy próbált menekülni, hogy a Szajnába vetette magát. Az öngyilkossági kísérlete azonban meghiúsult, mivel szinte sértetlenül kimentették őt a vízből.

 

Külföldre ment a besorozás miatt, de végül a rendőrség elől menekült haza

A porosz–francia háború kitörésekor Monet Angliába menekült. Nem volt hajlandó újra a hadsereg soraiba állni, inkább Londonban tanulmányozta más festők művészetét. A Királyi Akadémia azonban hallani sem akart saját festményeiről, így nem sikerült bemutatkoznia a londoni közönség és szakma előtt. Elhagyva Angliát Hollandiában telepedett le, de ott sem talált éppen megnyugvásra. Bár nagyon termékenynek bizonyult a művészete az Amszterdam mellett eltöltött hónapok alatt, végül vissza kellett térnie hazájába, mivel a holland rendőrség forradalmi tevékenységgel gyanúsította meg.

Gazdag pártfogóra talált, végül mégis a csőd szélére került

Franciaországba visszatérve Monet egy Szajna melletti faluban éldegélt tovább, és várta a nagy kiugrási lehetőséget, az impresszionizmus széles körű elfogadását. Továbbra is anyagi gondok gyötörték, ráadásul felesége tüdőbaja és második fia születése is igencsak nagy terhet rótt rá e téren. Hirtelen azonban úgy tűnt, hogy talán életében először rátalált a szerencse, mivel megismerkedett Ernest Hoschede áruháztulajdonossal. A gazdag üzletember bőkezűen támogatta Monet művészetét, rengeteg képet vásárolt tőle, sőt Monet a családjával együtt Hoschede házába költözhetett, hogy ezáltal is könnyebb legyen fenntartania magát. Az üzletember azonban még abban az évben csődbe ment, ezért elhagyta az országot, valamint hat gyermekét és feleségét is. Monet családjával és a magára hagyott asszonnyal, Alice-szel éldegélt tovább a házban. Úgy tűnt, túl szép volt mindez ahhoz, hogy igaz legyen.

Különös szerelmet hozott számára a sors felesége halála után

Ha az anyagi és szakmai gondok nem törték volna meg igazán a festőművészt, kapott a sorstól magánéleti csapást is bőven. Elveszítette ugyanis feleségét, aki nem tudott tovább harcolni a tüdőbajjal, így Monet 38 évesen pénz nélkül, művészetének különösebb elismerése nélkül, két gyermekkel egyedül maradt. A sors különös fintora, hogy egykori támogatójának felesége, Alice vele maradt, és saját hat gyerekén kívül segített felnevelni Monet két fiát is. Nem sokkal később másik házba költöztek együtt, kapcsolatuk azonban igazán csak akkor teljesedhetett ki, amikor Alice férje 13 évvel később meghalt. Ekkor Monet feleségül vette a nőt, aki a legnagyobb bajban is kiállt, majd évtizedeken át kitartott mellette. Az új házban hatalmas kertet építettek, ahol Monet pályafutásának leggyönyörűbb tájképeit festette, köztük a Nyárfák vagy a Tavirózsák című műveit.

Mire befutott, elveszítette szeretteit, és majdnem a látását is

Mire Monet művészetét valamelyest kezdte elfogadni a szakma és a közönség is, a festő már jócskán élete derekán járt, de álmait soha nem adta fel. A sok küzdés és nélkülözés kezdett megtérülni. Az 50-es éveiben már megtehette, hogy több körútra utazzon mediterrán országokba, ahol rengeteg tájképhez kapott ihletet. A viszonylag gondtalanabb életszakaszt azonban megpecsételte, hogy majdnem elveszítette a látását. Szemén hályog képződött, s csak különleges gyógyszerek és szemüveg segítségével őrizhette meg valamelyest szeme világát. Monet ráadásul elveszítette második feleségét, Alice-t, majd nem sokkal később idősebb fiát is. E csapások után életének utolsó 15 évét tulajdonképpen egyedül, társ nélkül élte le. Végül 1926 decemberében, 86 évesen ő is követte családtagjait. Művészete csak jócskán halála után kapta meg az igazán méltó elismerést.

További történetek a múltból az NLCafén:

 

Exit mobile version