“A problémák akkor kezdődtek, amikor 2015-ben az önkormányzat kitalálta, hogy összevonja a kerületi óvodákat. A miénket két másik óvodával vonták össze, élükre egy közös óvodavezetőt neveztek ki” – meséli nekünk a levélíró édesanya, akinek a gyermeke egy 11. kerületi intézménybe jár. Korábban az óvodák önállóan működtek. A szülők már az átszervezés ötletére is komolyan tiltakoztak, mert úgy gondolták, hogy ezzel a megoldással ők csak veszíthetnek. “Féltünk, hogy nehezebb lesz a kapcsolattartás, kisebb hatásunk lesz az eseményekre, nem veszik majd figyelembe a véleményüket, és nehezebb lesz megtartani az óvodai hagyományokat. Mindhiába, az önkormányzat keresztülnyomta az átalakítást.”
Óvónők jönnek-mennek
Ő, sok szülőtársával egyetemben, azt nehezményezi, hogy az óvodájukban az összes döntés feljebb csúszott: helyben nincsenek illetékesek, így a döntéseket is olyanok hozzák meg, akik fizikailag máshol vannak. A szülők szerint így fordulhatott elő, hogy év közben nem hosszabbították meg a mindenki által kedvelt dadus munkaviszonyát. “Elképesztő fluktuáció van nálunk, az óvodába menő gyerekek csoportjában is év elején derült ki, hogy másik pedagógussal folytatják az évet.“
Egy másik rossz példát is említ: jogszabályi előírások szerint csak akkor kell tájékoztatni a szülőket a vírusos megbetegedésekről, ha a fertőzöttség elérte a tíz százalékot. “Nem értjük. Meddig tartana egy kör-e-mailt küldeni egy két hétig lappangó bárányhimlő első felbukkanásakor? A jogszabály nem azt írja, hogy tíz százalék alatt nem is szabad értesíteni. De erre nyilván nincs ember.“
Véleményével nincs egyedül. Egy másik fővárosi óvodában egy csoport három év alatt a nyolcadik óvónőt fogyasztotta el. Még olyan kollégák is voltak, akik év közben, egyik napról a másikra nem mentek be többé. “A szülők összefogtak, levelet írtunk az intézményvezetőnek, de mire reagált rá, eltelt az év fele. Bár ezt soha nem mondták ki nekünk, úgy hallottuk, az óvónőknek a körülményekből lett elegük. Más kérdés, hogy milyen óvónő az, aki otthagyja a csoportot, a huszonvalahány gyereket, aki ragaszkodik hozzá…” – meséli egy édesapa. Az ő kislányának a folyamatos pedagógusváltás miatt majdnem másfél évébe telt, míg beszokott az óvodába.
Budapesten rosszabb, mint vidéken
Hogy világos legyen: minden óvoda fenntartója, legyen az önkormányzat vagy egyház, saját hatáskörben dönthet arról, összevonja-e intézményeit, vagy sem. Fábián Katalin, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület vezetője próbál balanszírozni, és megérteni a fenntartók helyzetét is. “Nehéz ügy ez. A fenntartók is keveset kapnak, érthető, hogy racionalizálni, még inkább spórolni akarnak. Ezek mellett könnyebb egy, mint harminc vezetővel tárgyalni. Az összevonásokkor én voltam az egyik legnagyobb ellenző, mostanra viszont azt látom, ez tud nagyon jól és tragikusan szörnyen is működni” – mondja az NLCafénak.
Az átszervezések nem most kezdődtek, már évek óta tartanak. És mint oly sok helyzetben, most is a spóroláson van a hangsúly. “A baj az, hogy ez teljesen a szakmaiság kárára megy” – foglalja össze az elmúlt évek tapasztalatait egy fővárosi intézményben dolgozó óvodapedagógus. Szerinte az óvodák lényegét a családias légkör kéne, hogy adja, de ez mostanra teljesen megszűnt. Fábián Katalin viszont úgy látja, Karcagon vagy Kazincbarcikán a rendszer tökéletesen működik: elegendő önállóságot kapnak a tagintézmények az önkormányzattól, nem szólnak bele a szakmai munkába, mégis jól tudnak összedolgozni. Egyértelműen pozitív példát viszont a fővárosból nem tudott mondani, ő is elismerte, hogy Budapesten rosszabb a helyzet, mint vidéken. Vagyis a “több óvodának egy vezetőt” elképzelés szerinte is több sebből is vérzik. “A vezetők nem tudnak mindenhol jelen lenni: az összes tagóvodában, a gyerekeknél, és még adminisztrálni is. Ha a vezető az egyik épületben van, a részlegvezető vagy helyettes (aki ezáltal az adott intézmény élére kerül), összevissza rohangál a feladatok között. Egy részlegvezetőnek ráadásul több időt kell a gyerekek között töltenie, mint a vezetőnek, de közben mégis rá fog hárulni minden adminisztratív teher.”
Azaz: aholez nem működik kiválóan, ott a probléma az, hogy az intézmények tagóvoda-vezetőkké lefokozott irányítói lettek, akik a korábbiakkal szemben az ovis csoportokban is dolgoznak vezetői feladataik mellett. Így viszont – sokak szerint – nem lehetnek képesek arra, hogy megfelelő színvonalon lássák el e kettős feladatukat.