“Tavaly karácsony másnapján lehettem volna hivatalosan együtt a kislányommal, de nem tudtam elhozni az anyjától – meséli Tibi (36), aki nemrég bejelentést tett a gyámhivatalnál az exfelesége viselkedése miatt. A házaspár két éve vált el, a válás óta a hatéves kislány, Eszter az anyukájával él. Az apáé minden második hétvége, a közbenső hetekben pedig két délután, amit a gyerekével tölthet. Az ünnepeket és szüneteket a bíróságon jóváhagyott kapcsolattartási rend szerint osztják be egymás között.
“Szenteste egyedül, másnap egyedül, valahogy elütöd az időt, miközben alig várod, hogy végre a gyerekeddel lehess. 26-án reggel már tűkön ültem, hogy láthassam, hogy magamhoz ölelhessem, élvezhessem a pillanatot, ahogy a gyerek arcára kiül a boldogság, amikor meglátja a fát, az ajándékát. A meghittség helyett viszont jön a nagy pofára esés. Nem kívánom egy szülőnek sem az ilyen karácsonyt.”
Sajnos Tibi és az anyuka között nem működik a kommunikáció, sok mindenben nem értenek egyet, sok helyzetet máshogy látnak. Az apuka a kislány érdekében inkább kiáll a vitákból, nem akar még több fájdalmat okozni neki. “Nem akartam balhét, elrontani még jobban az ünnepet. A gyerek nyűgös volt, az anyja meg egyáltalán nem akarta megoldani a helyzetet, sőt. Ahelyett, hogy megnyugtatta volna, ráförmedt, hogy menni kell, a másik mama meg fog sértődni. Akkor a kislány már nagyon sírt, én felvettem, próbáltam megnyugtatni, de annyira belelovalta magát, hogy nem lehetett kizökkenteni. Ráadásul megjelent a szomszédból a volt apósom, aki tovább szította a feszültséget.
Egyébként korábban is előfordult már, hogy nyűgös volt a gyerek, inkább hazament volna, amikor az oviba mentem érte, de mindig sikerült megnyugtatnom, és semmi baja nem volt azzal, hogy velem van. De most jobbnak láttam hagyni. Mondtam a lányomnak, hogy inkább maradjon, és majd később telefonon megbeszéljük, mikor menjek érte. Végül 27-én karácsonyozhattunk együtt.”
“Betegség, családi program miatt sem lehettem vele”
Tibor a karácsonyi eset után gondolkozott el azon, hogy bejelentést tesz a gyámhivatalnál. “Már többször kértem őt, hogy a gyerek érdekében próbáljon meg együttműködni. Hogy tegye félre a személyes érzelmeit, mert ez nem róla szól. Korábban Eszter kiesett a hintából, megzúzódott a térde, még kórházban is kezelték, de az anyja csak akkor közölte velem, amikor éppen mentem érte, a hivatalos időben. Azt gondolom, jogom van tudni mindenről, ami a lányommal történik, különösen olyan dolgokról, amikor az egészségéről van szó. Az is előfordult, hogy azért nem mehettem érte, mert beteg volt, de hivatkoztak már családi programra is.
Ilyenkor mindig bepótoltuk valamikor a kiesett időszakot, de azért az nem ugyanaz. Amikor eltervezed, hogy mit fogtok csinálni, lefoglalod a jegyeket, megfőzöd a kedvenc ételét előre, hogy ne akkor kelljen azzal bíbelődni, amikor ő is ott van. Hogy abszolút mértékben csak rá koncentrálhass, hogy tényleg minőségi legyen az a kevés idő, amit együtt tölthettek. Szóval nem egyszer kerültem ilyen kellemetlen helyzetbe, és nem arról van szó, hogy negyven fokos lázzal fekszik a kislány, mert akkor nyilván nem akarom utaztatni, de egyébként ugyanúgy el tudom látni, akkor is, ha beteg, hiszen az apja vagyok. Amikor egy-egy »extra« napot kérek tőle, mindig kitalál valamit, amivel elutasíthat.”
Tibor végül nemrég a hatósághoz fordult, hogy segítséget kérjen a helyzet megoldásában. “Az, ahogy az elvált feleségem kizárólag jogszabályok és önös érdekek alapján kezeli a kapcsolattartást, és egyoldalúan határoz ezzel kapcsolatban, sajnos azt erősítette meg bennem, hogy a helyzet külső segítség igénybevétele nélkül nem orvosolható. Reménykedtem benne, hogy a gyámhivatal jobb belátásra tudja bírni, felhívják a figyelmét arra, hogy attól, hogy nála helyezték el a gyereket, én még ugyanolyan, teljes jogú szülője vagyok, akire Eszternek szüksége van. Szerintem egy gyerek egészséges lelki fejlődéséhez szükség van arra, hogy mindkét szülőjével kiegyensúlyozott kapcsolata legyen, és ehhez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű együtt töltött idő. Egyébként meg a lányom a mindenem, ha bármikor úgy érzem, hogy tehetek valamit a boldogságáért, meg is fogom tenni.”
Elutasította a mediációt – a hivatal tehetetlen?
Tibi e-mailben fordult a gyámhivatalhoz, amelyben részletesen leírta a problémáit. “Egy hónappal az után, hogy elküldtem a levelet, a hivatal azt kérte, hogy postai levélben tegyek bejelentést. Eltelt még egy hónap, mire behívtak, ahol elmondták, hogy gyakorlatilag azon kívül, hogy az édesanyát is meghallgatják és tájékoztatnak a jogaimról, addig, amíg nem történik jogellenes cselekedet, nem lépnek közbe. Ha anyuka pótolta a kiesett napokat, amikor nem vihettem magammal a gyereket, akkor semmi teendő.
Az egész beszélgetésből az jött le, hogy én »csak« egy hétvégi apuka vagyok, nem kell annyit pattogni, nincs itt semmi különös gond. Kérhetek mediációt, ahol talán sikerül kicsit közelebb hozni az álláspontokat.” Tibor támogatta a javaslatot, hogy egy közvetítő jelenlétében próbáljanak egyeztetni a lánya anyjával, de a volt felesége elutasította a részvételt. “Ráadásul az ügyintéző azt kérte tőlem, hogy vonjam vissza a kérelmet, mert úgy egyszerűbb dolga van, amúgy sem érdemes az ilyet erőltetni, csak akkor működik, ha mindkét fél látja értelmét. Mindezt telefonon közölte velem. Azok után, hogy engem köteleztek a postai levélre.”
“Az anyának kötelessége biztosítani a kapcsolattartást, és kötelessége a gyermeket felkészíteni a találkozásra. Nem könnyű – és ebben gyakran szerepet játszik a másik szülő is –, de ez a gondozási-nevelési teendőkhöz tartozik – tudtuk meg Teller Anikó gyermekvédelmi szakértőtől, korábbi gyámhivatali dolgozótól. – Erre a bírósági vagy gyámhivatali döntésben nyomatékosan felhívják a gondozó szülő figyelmét, és ha ő ennek nem tesz eleget, akkor a kapcsolattartó fél a gyámhivatalhoz fordulhat, ahogy azt az apa, Tibor meg is tette. Az tény, hogy az ünnepre eső és elmaradt kapcsolattartás nem pótoltatható, és nincs szigorúbb szabály a karácsonyra vonatkozóan. De a késői és indokolatlanul elmaradt pótlás ismételt esetben akár többször is bírságolható, sőt következménye lehet a gyermekelhelyezés megváltoztatása is. Ha a gyermek beteg, akkor arról az anya haladéktalanul köteles értesíteni az apát, és ha az apa kételkedik ebben, akkor kérheti a gyámhivataltól a helyzet kivizsgálását, de ő maga is fordulhat információért a gyermek kezelőorvosához.”
“A gyermek felkészítéséhez az is hozzá tartozik, hogy a korának és az időjárási viszonyoknak megfelelő minőségű és mennyiségű ruházattal kell őt átadni – folytatta a szakember. – Sok olyan panasz érkezik a gyámhivatalokhoz, hogy a gondozó szülő nem ad elég ruhát a hétvégére, vagy nem megfelelő öltözékben adja át a gyereket. Tény, hogy vannak olyan gondozó szülők, akik nehéz anyagi helyzetben vannak, de az sem ritka, hogy így igyekeznek kicsikarni vásárlást a másik féltől. De találkoztam olyan panasszal is, ahol a gondozó szülő a kapuban vetkőztette le a gyermekét, mondván, ilyen ruhában nem jöhet vissza a lakásba.” Megtudtuk még, hogy kérelmet benyújtani lehet elektronikusan, írásban és személyesen is. Utóbbi esetben jegyzőkönyvben rögzítik az elmondottakat. “A kapcsolattartási ügyekben speciális szabály, hogy nyilatkozatot tenni csak személyesen lehet. Ez azt jelenti, hogy tárgyaláson vagy meghallgatáskor más személy, például jogi képviselő nem nyilatkozhat az ügyfél nevében. A felek az eljárás teljes ideje alatt iratbetekintést és iratmásolatot is kérhetnek.”
Még mindig kevés apa vállalja a gyermekelhelyezést
A szakértő tapasztalatai szerint a mediáció hatékony módszer, de eredményességét jelentősen befolyásolja a felek együttműködési hajlandósága és a mediátor személye is. “Azok az ügyintézők, akik ismerik, netán elvégezték a mediátori tanfolyamot, sokat segíthetnek abban, hogy a felek belássák ennek fontosságát. Hiszen a cél az, hogy egyezség jöjjön létre, és működjön a kapcsolattartás” – tette hozzá Teller Anikó, aki szerint arról nincs szó, hogy a hivatalok vagy a bíróságok anyapártiak lennének. “Egy-egy bíró vagy ügyintéző lehet részrehajló, de véleményem szerint ez sem jellemző. A megtévesztő inkább az, hogy a gyermekelhelyezési ügyekben még ma is főként az anyákhoz kerülnek a gyermekek. Viszont ennek egyszerű matematikai oka van: a férfiak közül igen kevesen kérik magukhoz helyeztetni a gyermeket.”
Az ügyintézőknek sem egyszerű a helyzetük, hiszen egy beszélgetéssel nem lehet belelátni a család életébe, ráadásul ők is csak emberek, akik akár hasonló válsághelyzetben is lehetnek, mint az ügyfeleik. “Nyilván lehet igazságosan dönteni, de higgadtnak és körültekintőnek kell lenni, ezért kapcsolattartási ügyeket mindig olyan ügyintézőkre kellene bízni, akik maguk nincsenek éppen aktuális családi krízisben. Meg kell hallgatni mindkét felet, és lehetőség van a gyermek meghallgatására is. Legfontosabb cél és alapelv, hogy a gyermek érdekeinek megfelelő döntés szülessen.
Hiszen a felnőttek képesek a saját céljaiknak megfelelően eljárni, nyilatkozni és viselkedni, a gyermekek viszont egyáltalán nem. Nem azért, mert mentálisan alkalmatlanok, hanem azért, mert érzelmileg vannak nagy nyomás alatt. Ezt a terhet kell levenni a vállukról, s helyettük és értük kell – a dolgok közepén állva, de egyik félnek sem elköteleződve – dönteni a vitás kérdésekben” – mondta el Teller Anikó.