A szokásos útvonalamon indultam el, kikerültem a fekete-fehér kutyáit sétáltató pasit, ahogy szoktam minden reggel. Valahogy egy a ritmusunk. “Mindig látom a biciklidet!” – mosolygott rám széles vigyorral, és a kirakatban láttam, ahogy néz utánam. Még soha a büdös életben nem váltottunk egy szót sem. Itt még azt gondoltam, hogy biztos jó kedve van, nem feltétlenül a rövidnadrágnak szólt a dolog.
Boldogan folytattam a biciklizést, át az alagúton, egészen a Deákig, amikor a piros lámpánál közvetlenül mellém állt egy másik biciklis, és szemérmetlenül elkezdett bámulni. Ilyenkor azt hiszem elsőre, hogy biztos hülye vagyok, de amikor a második lámpánál is ezt csinálta, akkor rájöttem, hogy ez nem véletlen. Biztosan ismeritek ezt a bámulós típust, aki nem zavartatja magát. Pont múltkor mesélte az egyik kolléganőnk, hogy a pénztárnál sorban állás közben egy pasi olyan zavarba ejtően bámulta – ő akkor éppen miniszoknyában volt –, hogy nem bírta tovább, kérdőn visszabámult. Végül a pasi elnézést kért – vagyis beismerte tettét –, és odébbállt.
Szerencsére megszabadultam a stírölős csávótól, akkor jött egy építkezés, és sajnos lehallatszott a “Nézzétek a biciklis p@nát!” némi füttyszóval. Pedig bevallom őszintén, én tökre azt hittem, hogy ez a klasszikus szexizmus eltűnt az építőmunkások új generációjából.
Mielőtt jönnek a beszólások, hogy mit fanyalgok, örüljek, ha megbámulnak, meg beszólnak, mert abba még senki sem halt bele, szólok, én nem örülök, és baromira utálom, ha csupán egy rövid nadrág miatt húsdarab lesz belőlem. De természetesen mindenki eldöntheti, ahogy én is, hogy oké neki a szexizmus vagy sem. Ezért ideteszem ezt a csodás videót, amiben megfordítják a helyzetet, és nők szólnak be pasiknak az utcán. Ugye, mennyire furcsa az egész?
