Az internetes botrányhősnő sok lány álmát váltotta valóra, amikor huszonéves korában már a legnívósabb amerikai női magazinoknál dolgozott. Cat Marnell azonban a látszólagos csillogás mögött végig súlyos drogfüggőséggel és evészavarral küzdött. “Beveszel egy tablettát, hogy ne érezd magad magányosnak, egy másikat, ha aludni akarsz. Aztán a napok és hónapok hetekké és évekké változnak, és hirtelen azt veszed észre, hogy tönkrevágtad az életed, patkányokat hallucinálsz, és huszonhét évesen elveszíted a munkád” – összegzi tapasztalatait. A Simon & Schuster könyvkiadó félmillió dollár előleget kínált fel neki, ha papírra veti életét – három év, egy herointúladagolás és két rehab után végül elkészült az egyelőre csak angolul olvasható memoár.
Tabletták és patkányok
A törékeny, szőke Marnell már tizenöt évesen megismerkedett a legális drogok világával. Jómódú szülei egy Boston környéki magániskolába íratták be, ahol folyamatosan a bukás veszély fenyegette. Pszichiáter édesapja Ritalint írt fel neki, és úgy tűnt, a hiperaktivitás kezelésére szolgáló stimuláns varázsütésre megoldja a tanulási nehézségeit. A matematikaegyenletek hirtelen érthetővé váltak, a szakkörök és a beadandók készítése szórakoztató időtöltés lett, az elégségesek lassan jelessé változtak – ráadásul a külsejére hiú fiatal lány modellvékonyságúra fogyott a gyógyszer étvágycsökkentő hatása miatt. Az egyetemi karrierről azonban kénytelen volt lemondani. A tanulás mellett ugyanis a bulizást is csúcsra járatta, balhéi lassan túlnőttek jó jegyein, és hat héttel az érettségi előtt kirúgták.
Fotó: Getty Images
A fiatal lány szülei anyagi támogatásával New Yorkba költözött, hogy megvalósítsa önmagát.
Nem volt kérdés, hol kezdjen neki a karrierépítésnek, hiszen gyerekkorától a női magazinok világába vágyott. Már tízévesen saját lapot készített, és levelet írt a Vogue legendás főszerkesztőjének, Anna Wintournak, így amikor különböző gyakornoki munkák után a Lucky magazin szépségápolás rovatánál kötött ki társszerkesztőként, úgy érezte, élete álma vált valóra. Luxuskozmetikumokat tesztelt, elegáns sajtóvacsorákra járt, háromezer dolláros Lanvin táskájában azonban végig ott lapult pár narancssárga gyógyszeres doboz, hogy helyt tudjon állni imádott munkahelyén. Ritalinról Adderallra váltott, és időről időre “orvosvadászatra” indult, hogy becserkéssze a receptírásra kapható pszichiátereket. A pörgés ellensúlyozására nyugtatókat és altatókat is íratott magának, emellett pedig egyre gyakrabban nyúlt illegális szerekhez is – volt, hogy egy teljesen héten keresztül a Tágra zárt szemeket nézte újra meg újra, miközben heroint használt.
Bár karrierje szárnyalt, szüleivel sosem volt igazán jó a viszonya, valódi barátai pedig nem voltak. A legmenőbb klubokban végigbulizott éjszakák ellenére sokáig annyira egyedül érezte magát New Yorkban, hogy egyszer apróhirdetésen keresztül keresett magának barátokat, vagy a New York-i éjszakai élet zűrös figurái között próbálta oldani magányát. Amikor éppen nem graffitiművészekkel és DJ-kel drogozott, akár száz dollárt is elköltött pizzára és jégkrémre, hogy aztán bezárkózzon Upper East Side-i lakásába, és behúzott függönyök mögött befalja az egészet, majd meghánytassa magát. “Néha csak azért vettem be hajnali kettőkor Adderallt, hogy véget vessek a falásrohamnak, aztán persze nem tudtam aludni. Végül szombat délután dőltem ki, este tízkor felébredtem, kimentem ételt venni, és kezdtem elölről az egészet” – írja le egy átlagos hétvégéjét.
Drogfogyasztása egy idő után rányomta a bélyegét a munkájára is. Egy munkaebéd során véletlenül felgyújtotta a haját egy menő hotelben, sajtóútjait pedig számos balhé tette emlékezetessé. Egy luxusüdülőhelyre szervezett termékbemutatón például meztelen volt, amikor rá kellett törni az ajtót, miután este túl sok nyugtatót vett be, és nem jelent meg a sajtóreggelin. Egy Dolce és Gabbana díszvacsorán pedig a Teen Vogue szerkesztőjének vállán zokogott részegen. Máskor napokon keresztül álmatlanul rettegett a lakásában nyüzsgő patkányok miatt, mire összeszedte a bátorságát, és agyonvert egy példányt Yves Saint Laurent magassarkújával. Két nappal később a patkánynak nyoma sem volt – Marnell egyszerűen túl sokat vett be egy nagy mennyiségben hallucinációkat okozó gyógyszerből.
Hajbalzsam a pszichiátrián
Egy idő után a kimerültségtől képtelen volt állva maradni zuhanyzás közben, a haja pedig hatalmas csomókba állt össze, miután heteken keresztül hanyagolta a fésülködést. Hiába csinált végig egy méregdrága elvonót a teljes szerkesztőség támogatásával, újra és újra visszaesett, és egy idő után nem tudott tovább hazudni sem magának, sem a feletteseinek. “Noha arról írtam cikkeket, hogy hogyan ápoljuk a bőrünket, a hajunkat vagy a körmeinket, teljesen szétestem. (…) A függőség nyert. Már nem akartam főszerkesztő vagy kreatív vezető lenni. Csak le akartam feküdni aludni” – emlékszik vissza.
Több hónapnak kellett eltelnie, mire ismét olyan állapotba került, hogy munkát tudjon vállalni. Ezúttal is egy kamaszkori példaképével dolgozhatott együtt: Jane Prattel, aki úttörőnek számított az alternatív vonalat képviselő, feminista női magazinok világában, és épp belevaló nőket keresett életszagú történetekkel xoJane néven futó oldalára. A munkaköri leírást mintha Marnellre szabták volna: a szépség és egészség rovat élére léböjtkúrázó, makulátlan bőrű jógaőrült helyett “egy kicsit egészségtelenebb” életvitelű, valóságosabb szerkesztőt kerestek. Úgy kapta meg az állást, hogy teljesen nyíltan vállalta drogproblémáit, és az oldal hasábjain sajátos, felkiáltójelekkel és nagybetűkkel teletűzdelt írói stílusában dokumentálta leépülését. Egy különösen emlékezetes írásában azt részletezte, hogy két hetet töltött a pszichiátrián, mégis egészséges hajjal távozott, mert
egy idegösszeomlás sem lehet mentség a kondicionáló mellőzésére!
Egy másikban a hozzá hasonló partilányoknak adott tanácsot, hogyan nézzenek ki jól egy amfetaminnal átmulatott éjszaka után (a fogmosás és az élénkvörös rúzs mindig segít). Ugyan a xoJane szerkesztőségében kifejezetten toleránsan álltak kaotikus életmódjához, itt sem maradt sokáig. Egy hírhedt interjúban azzal magyarázta távozását, hogy nem bírt volna elviselni még egy nyarat a számítógép előtt ülve, és a határidőre szállított cikkek írása helyett sokkal szívesebben szívna hallucinogén kábítószereket az egyik felkapott New York-i bár tetőteraszán. Így hát pontosan ezt tette, Amfetamin Logika című blogjában tovább dokumentálva mélyrepülését.
Megosztó személyiség
Marnell legutóbb két éve próbált meg a felépülés útjára lépni. Egyirányú jegyet vett Bangkokba, és bejelentkezett abba a thaiföldi drogrehabilitációs központba, ahol az énekes Pete Dohertyt is kezelték. Bár ma már tagadhatatlanul jobb fizikai és mentális állapotban van, mint magazinos évei alatt, története nem zárul valódi happy enddel. A mai napig rendszeresen szed Adderallt és nem veti meg az alkoholt, leállt viszont a nyugtatókkal, valamint az illegális szerekkel is. Törékeny egyensúlyt alakított az életében, ám tisztában van azzal, hogy bármikor visszaeshet. “Mindenki azt kérdezi, tiszta vagyok-e, de ez a történet nem fekete vagy fehér. Nem álltam le teljesen, de sokkal jobban vagyok, mint korábban. Próbálkozom” – vallja.
Kritikusai közül sokan úgy vélik, hajmeresztő történetei nem valóságosak, és csupán egy publikációs performansz részei, mások viszont féltik őt a ráirányuló figyelemtől. Marnellt tagadhatatlanul extrém elemeket sem részletező élménybeszámolói tették internetes anticelebbé, és sokan attól tartanak, olvasottsága csak káros szokásainak fenntartását segíti elő – miért változtasson az életmódján, ha tízezrek szeretik szabad szájú stílusában tálalt drogos sztorijait, és még jól is keres vele? Rehabilitációs tanácsadója, Simon Mott szerint azonban Marnell nyitottsága segíti a felépülését, ráadásul kendőzetlen őszintesége a függőséget övező stigmák lebontásában is szerepet játszik. Kétségtelen, hogy sokakat megérintett Whitney Houston halálát követően írt publicisztikája: Marnell a saját drogproblémáira is reflektálva kíméletlenül rámutatott, mennyire láthatatlanok és elszigeteltek a drogfüggő nők. “Senki nem ír erről a női magazinokban. Miért nem tudjuk elismerni, hogy rengeteg nő használ szereket, ami óriási részt foglal el az életükben, beleértve az enyémet is?” – fakadt ki.
Cat Marnell ezért a jövőben is tabuk nélkül szándékozik írni, legyen szó józan pillanatokról vagy éppen stimulánsokkal túltöltött napjairól.