„A legkeményebb az volt, amikor négyen megerőszakoltak” – Gellén Kata kaszkadőr

Hogyan lettél kaszkadőr?

Tornász sportolói múltam van, és lehetőségem nyílt, hogy a Meselánc című gyereksorozatban részt vegyek mint katona. Emlékszem, nagyon élveztem, ahogy a lovak elől kellett menekülnöm. De nem is annyira a feladat nehézsége, inkább a filmes közeg atmoszférája ragadott meg. Később tapasztalhattam meg, hogy a mi munkánk tíz százaléka tartalmazza a valóban nehéz és veszélyes helyzeteket, kilencven százalékban olyan jelenetekben helyettesítjük a színészeket, ahol sérülhetnek. Legyen szó akár A-ból B-be való eljutásra. Amikor a rendező úgy ítéli meg, hogy az adott mozgás sérüléssel járhat, és leállhat miatta a forgatás.

Még most is aktív kaszkadőr vagy?

Tíz éve inkább koordinátorként dolgozom, ritkán még előfordul, hogy én állok be. Szeretek zuhanni, azt még élvezem. A kaszkadőrök adrenalinfüggők. Én is az voltam. Amúgy meg sokszor nincs is, aki megcsinálja, mert nagyon kevés lány van, nehéz jót találni, sokan eltántorodnak, még többen a környékére sem mennek a szakmának. Volt, hogy elkezdtünk próbálni valakivel, összeütötte magát, mondta, hogy köszöni, de mégsem élne a lehetőséggel.

Mit csinál a koordinátor?

Koordinátorként vagy akciórendezőként végignézed a forgatókönyvet, beállítod azokat a jeleneteket, amelyekhez a te embereid kellenek, akikért persze te felelsz. Aztán jó pár próba után áll össze egy-egy jelenet, ugyanúgy, ahogy a sima, akciómentes részek.

Van olyan, amire azt mondod, hogy ezt már te sem?

Dolgoztunk Thaiföldön. Krokodilok közé kellett volna mennem, akik üldöztek volna a vízben. Elmentünk egy krokodilterepre, ahol mondták, hogy úgy, ahogy elképzeltük, biztosan nem lehet. Esetleg kint a szárazföldön, nagyon ellenőrzött körülmények között. Aztán kihoztak egy háromméteres állatot, nekem sem kellett több, hogy elmenjen a kedvem.

Lehet egyáltalán pontosan tudni, hogy mire vállalkoztok?

Sokat jelent a rutin és az évek tapasztalata, de még így is vannak meglepetések. Nagyobb produkciókban a színészek és színésznők a költségvetés miatt általában nem vállalhatják be a kisebb akciójeleneteket sem. De a pályám során párszor előfordult, hogy a rendező kérte: a színész vagy a színésznő oldja meg az adott feladatot. Például Köves Krisztián Károly filmjében, a Halálkeringőben, ahol akciórendezőként dolgoztam. Az egyik főszereplőnk Dobó Kata volt. Krisztián mondta, hogy szeretné, ha színészek hajtanák végre az utolsó jelenetet. Három koreográfia közül persze a legnehezebbet, leghosszabbat választotta. De Kata és Mészáros Béla vállalták. Az első nap próbája után már mindketten kérték volna a dublőröket, de minden tiszteletem az övék, mert végigcsinálták a filmet az utolsó percéig becsülettel, úgy, hogy Katán nem lehetett védőfelszerelés a ruhája miatt. Az utolsó napon már mindenki fáradt volt, és a verekedés egyik jelenetében Kata rosszul reagálta le az egyik rúgást. Részleges szakadása lett a térdében. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az utolsó napon történt mindez.

Mondj néhány hírességet, akikkel találkoztál!

Kate Beckinsale, Glenn Close, Christopher Lambert, Dwayne Johnson, Oroszlán Szonja, Gryllus Dorka, és még sokáig sorolhatnám.

Milyen emberek ők?

Nagyon szerethetők! Emberek! Van, aki felkapottabb, testőrök kísérik, és van, aki köztünk járkál, észre sem vesszük.

Mennyire kell hasonlítani arra, akinek a szerepébe bújsz?

Attól leszel profi, ahogy látod azt a valakit, akit eljátszol. Tudd utánozni a mozgását, az a fontos. Bejárópróbák vannak, ahol tanulhatunk, megfigyelhetünk, hiszen nekem markíroznom kell az ő mozgásukat. Ha ügyes vagy, nem veszik észre, nem lehet megmondani, hogy adott jelenetben a színész vagy a dublőr látható. Pásztor Anna karakterét például nagyon jól sikerült átvennem, azt mondták, felismerhetetlen, mikor melyikünk szerepel. Egyébként, ha testmagasságban, alkatban nagyobb eltérés van, azt megoldják úgy, hogy a jelenetben méretarányos pasidublőrt választanak melléd. De biztos érzék is kell ehhez. A lányomon láttam, aki nyolcévesen kapott először munkát a Nutcrackerben. Egy pillanat alatt átvette a színész mozdulatait.

Hű, a nyolcéves lányod kaszkadőrködött?

Igen. Zorka Elle Fanning színésznő dublőreként dolgozott. Egyidősek voltak és ráadásul hasonlítottak. Kipróbáltuk, és működött. Akár negyven métereket is repült, motorozott és az éjszakákat sem aludta át.

Itt forgattátok Magyarországon?

Igen. Budapesti stúdiókban és környékbeli külső helyszíneken forgattunk.

És Zorka végül a szakmában maradt?

Igen, színésznek tanul. Tizenkilenc évesen már jelentős kreditje van, fent van az IMBD-n, Amerikába készül. Támogatom, mert látom, hogy nagy tehetség. De rábeszéltem, hogy először Angliába menjen, ne legyen olyan messze. Meg ott sok az ismeretségem. Van egy-két színésziskola, ahová szeretném, ha beiratkozna, meg filmekben is tud majd szerepelni. Belerázódik, aztán jöhet Amerika. Tudod, nagy előnye lesz, hogy a kaszkadőr szakmát is tudja. Egyszerű színészként a paksaméta aljára kerülsz. De ha van referenciád, speciális vagy, jobbak az esélyeid.

Dolgoztatok együtt is?

Volt olyan. Például a Nutcrackerben is.

Mennyit lehet keresni kaszkadőrként?

Az attól függ milyen költségvetésű filmről beszélünk. Általában van egy napidíjunk, és a nehezebb jelenetekért akciópénzt kapunk. De nekünk előre kell terveznünk, mert hiába keresünk jól egy adott filmben, ha utána fél év kimarad, mert nem forog éppen film. Arról nem is beszélve, ha netalántán lesérülsz. Ez akár a pályád végét is jelentheti. Sajnos volt előttem jó pár példa. Ki ezért, ki azért nem tudta folytatni. És nálam is rezgett a léc egy párszor.

Mi történt?

Egy reklámfilm forgatása közben, egy lépcsőház egyik fordulójáról kellett megérkeznem a másik fordulóba, mert közben robbantották alattam a lépcsőt. Rosszul érkeztem. Műtétek sorozata következett, és egyáltalán nem volt biztos, hogy nem kerülök kerekesszékbe. Az orvostudománynak hála, megúsztam. Élő szövet a műanyag vázon.

Nem gondoltál rá, hogy be kellene fejezni?

Ez volt az egyik olyan esemény, ami eltéríthetett volna a pályáról. Te, aki a testedből élsz, ott állsz, hogy most mi lesz. Harmincévesen. A másik, hogy akkor már anya voltam. Nem gondolhattam csak magamra. Akkoriban volt, hogy egy srác lezuhant tíz méter magasból. Nyaktól lefelé lebénult. Tudod, folyamatosan feszegeti az ember a határait. Kell az adrenalin, függővé tesz. Annyira, hogy belemész nagyon veszélyes helyzetekbe is. Voltak kollégáim, akik imádtak zuhanni, aztán egyre durvább dolgokra vállalkoztak. És volt, aki belehalt.

Említetted, hogy kevés lány van.

Nincs egyszerű helyzetünk, ráadásul Magyarországon nincs specializálódás, mint Amerikában. Itt tudni kell szinte mindent, főleg nőként. Sokszor egy csapat sorsát határozza meg, hogy a nő mit tud. Ha bizonyít, elhiszik, hogy az egész csapat jó. Én sok területen képeztem magam, mert a torna ugyan jó alap volt, de nem elég. Űztem küzdősportot, lovagolok, foglalkoztam autósporttal. Minden területen voltam már, gyalogosban, levegőben, vízben is dolgoztam. És igaz, hogy vannak már kaszkadőriskolák, de nyilván nem ott tanulod meg a szakmát. Például azt, hogy mit csinálj, ha be kell zuhanni a jeges Dunába.

Olyan is volt?

Igen, az egyik legkeményebb munkám volt. A Perlascát forgattuk Pesten, a jeges Duna partján. Na, az életveszély volt. Azóta, ha vízről van szó, csakis termál. Belőttek minket a vízbe, összekötözve a férjemmel, aki Rudolf Péter volt, illetve a dublőrje. A pasik fel tudtak venni rendes aláöltözetet, de nekem szoknyában kellett lennem, csak egy szörfruha volt alatta. Egy szál zokniban álltunk, miközben locsolták alattunk a talajt. Odaállítottak a víz mellé. Azt mondták, hogy amikor beesünk, lebegjünk a víz felszínén. De nemhogy nem lebegtem, menekültem minden erőmmel. Olyan fájdalmat még soha nem éreztem. Mintha késekkel szurkálnának az egész testemen. Az életösztönöm vitt kifelé. Az is lehet, hogy ha nem nyúlnak le értem, ott halok meg. Sokkot kaptam. Fél órán keresztül ültem a forró befúvó előtt, meg sem tudtam mozdulni, annyira fájt minden porcikám. Aztán szóltak, hogy ismétlés. Kétszer ismételtünk. A másodiknál már sírtam. A túlélés volt a cél. Utólag belegondolva abszolút a szervezetemre bíztam magam. Előre nem lehetett tudni, mit fog reagálni a testem. Elsülhetett volna sokkal rosszabbul is.

Aktuális kérdés. Ért valaha zaklatás?

Ebben a szakmában zömmel férfiak dolgoznak, kevés a nő. A férfiak „udvarolnak”, ki finomabban, ki durvábban. Rajtam is sok minden múlt, az elején ügyetlenebbül, később rutinosan kezeltem a kényes helyzeteket. Szerintem a világon mindenhol megtalálható ez a jelenség. És jó, hogy felszínre jöttek ilyen sztorik, leginkább azért, mert anyaként megnyugszom egy kicsit. A fiatalokban pánikot, blokkokat okozhatnak ezek a kényelmetlen szituációk, hiszen nem rutinosak, és ezzel sajnos sok munkahelyen visszaélnek. A lányom elmegy egy castingra, jön, és meséli, hogy azt mondták, rögtön alá kell írnia a szerződést. Elé tolnak több oldalas paragrafusokat, bepróbálkoznak. Szerencsére mi mindent megbeszélünk, tudok segíteni neki. De tudom, hogy sokan vannak mentor nélkül, őket sajnálom.

Te kerültél valaha kellemetlen helyzetbe? Mondjuk, hogy meztelenkedni kellett?

Volt egy film, aminek a forgatási előkészületein dolgoztunk. Az egyik jelenetben összevissza vertek, nagyon nehéz koreográfiát kellett betanulni. Ezzel önmagában nem lett volna gond, viszont közvetlenül előtte közölték, hogy meztelenül kellene megcsinálni. Rutintalan voltam, fiatal. Az volt a szerencsém, hogy kaptam pár tanácsot a forgatás előtt. Olyat akartak rám kényszeríteni, ami nem volt benne a szerződésemben. Hirtelen óriási nyomás alá kerültem, tudtam, hogy nagy a kockázat. Feltételként szabtam meg, hogy csak az a pár ember maradhat ott, akik mindenképp kellenek a felvételhez. Végül nagyon jól sült el a dolog, ami a szakmám végét is jelenthette volna, a csúcsa lett. Hatszázszor meg kell gondolni a meztelenséget, mert elcsúszhat rajta a karriered. Itt nagyon megtanultam. Azt is, hogy határozottan ki kell állni magamért, meghatározni a körülményeket. Mert elég, ha valaki csinál egy felvételt sunyiban forgatás közben, ami aztán szépen elterjed. Akkor annyi neked, elúsztál. Nőként nagyon észnél kell lenned, hogy a tudásodért értékeljenek. De elismerték a tehetségemet. Mondjuk rendesen péppé is vertek.

Ki volt az, aki ilyet tett?

Rutger Hauer. Jó nagydarab pasi. Ő színész, nem kaszkadőr, ezért nehezített pálya volt. Mivel ruhátlan voltam, a protektorok is lekerültek. Hátulról rá kellett ugranom, fojtózsinórral. Arra külön figyelni kell ilyenkor, nehogy a színész megsérüljön. Ütött, rúgott, nekivágott a falnak. Mondták, hogy sikítsak, de persze egy hang sem jött ki a torkomon. Kék-zöld-lila lettem, de nem törött semmim. A színész tartotta a koreográfiát.

És melyik a legrosszabb? A jeges víz vagy a megaláztatás lehetősége?

Egyik sem. A megerőszakolás a legkeményebb. Sok színésznő el se vállalja. Mert az egy valódi erőszak. Kétszer volt ilyen jelenetem. Az egyikben négy orosz katona erőszakolt meg. A katonák persze a kollégáim voltak. Szétfeszítettek, lerángatták a ruháimat, hogy hiteles legyen. Nem áll be a kamera a lábaim közé, nem arra kíváncsi a rendező. De amit átélsz, amikor négy férfi elkap, annak át kell jönnie, azt éreztetni kell a közönséggel. És ugyanezt a traumát a srácok is átélik, hiszen alapvetően nincs bennük ez a viselkedésforma. Nincs behatolás, de addigra nézőként elhiszed, hogy van. Szóval nem a vízbeesés meg a megrugdosás a legdurvább, vagy a veszélyes akciók, ahogy nyilván a legtöbben gondolják. Ez sokkal nehezebb lelkileg. És nem lehet rá felkészülni.

Ha újra kezdhetnéd, akkor is kaszkadőr lennél?

Igen, de nem a közeg, a sztárok miatt. Sosem voltam az a rajongó típus, nem esek hasra valakitől csak azért, mert ő a Brad Pitt. Az emberi értékeiért tudok felnézni bárkire. De sokat köszönhetek a szakmámnak. Megtanultam alázatosnak lenni. Azt, hogy mit jelent a testem, milyen korlátai vannak. Megtanultam, hogyan kell helytállni. Nagyon felkeményített a munka. Régebben senki nem hitte, hogy tudok sírni. Maszkot hordtam. Aztán idővel szentimentális lettem. Kezdtem elfogadni a gyengeséget. Kapcsolatba kerültem sok sérült emberrel és nyolc éve lovas terápiával foglalkozom. Tudod, régen erőszakkal vették rá a lovakat a jelenetekre. Viszont az állatok képesek együttműködni, és ezt a suttogó módszerrel tanultam meg. Ennek hatására is egyre inkább másképp láttam rá a világra. Rájöttem, hogy tudok nőies nőként érvényesülni. Amikor nem kell mást mutatni, sírhatok, lehetek gyenge, akár a szakmámban is. Amióta sérülteknek próbálok segíteni, tudom, hogy képtelenség mindent megoldani, de lehet hatékonyan segíteni. És ez megnyugtat. Érzem, hogy lassan el tudom engedni a kaszkadőr szakmát. Azt hiszem, elég volt az adrenalin.