Foglalkozása: nemierőszak-koreográfus

Nemierőszak-koreográfusból nem sok szaladgál még Hollywoodban sem, hiszen nem létezik olyan iskola, ahol erre a “szakterületre” bárkit is kiképeznének. A nemierőszak-koreográfusok többnyire kaszkadőrökből lesznek, méghozzá főképp női kaszkadőrökből. A kaszkadőrszakma borzasztóan férfiorientált, és ez annyira igaz, hogy sok esetben még a színésznőket is férfi kaszkadőrökkel helyettesítik az akciójelenetek forgatásánál. “Soha nem akartam a nemi erőszakra specializálódni. De így alakult, mert én nőként lettem kaszkadőr“ – magyarázza Deven MacNair, aki talán a legismertebb szakértője a témának.

A legjobb és legizgalmasabb kaszkadőrmelókat a férfiak kisajátítják maguknak, viszont rengeteg a nemi erőszakot ábrázoló jelenet a filmekben és a tévében, melyekért egyáltalán nem folyik nagy verseny. MacNair így gyakorlatilag egy piaci rést tölt be: elvégzi azokat a munkákat, amikre van igény, de senki sem akarja megcsinálni őket.

Deven MacNair (balra) – fotó: Getty Images

Régen és ma

A nemi erőszak jelenetek ha nem is egyidősek a filmművészettel, azért nagy múltra tekintenek vissza, viszont kezdetben egyáltalán nem volt szokás komplett koreográfiával kidolgozni őket, egyszerűen a színészek rögtönöztek a kamerák és a stáb előtt. Persze ezzel a hozzáállással is lehet emlékezetes és húsba vágó perceket készíteni, de túl nagy veszélyeket rejt. A hetvenes évek realizmusra törekvő rendező-fenegyerekei az erőszakos jelenetek felvételekor is ultrarealizmusra törekedtek. Nem bíztak a színésznőik képességeiben, és a forgatásokon olyan közel jutottak a valódi nemi erőszakhoz, amennyire csak lehetséges, akár a színészeik megkínzása árán is. Nem csoda, hogy Maria Schneider, Az utolsó tangó Párizsban főszereplőnője évtizedekkel később azt nyilatkozta, hogy kicsit olyan volt a felvétel Marlon Brandóval és Bernardo Bertoluccival, mintha tényleg megerőszakolták volna.

Maria Schneider és Marlon Brando – fotó: Getty Images

Hasonlóan érezhetett Susan George is, akivel Sam Peckinpah rendező minden idők legrealistább nemi erőszakjelenetét akarta leforgatni a Szalmakutyákban. A jelenetek hatásosságát máig sem lehet megkérdőjelezni, de a mai filmiparban már könnyen tönkremenne bármelyik rendező karrierje, aki ilyen lélekölő módszerekkel kínozná a színészeit. Ezért is van szükség nemierőszak-koreográfusokra, akik szinte táncmozdulatokként, lépésről lépésre és mozdulatról mozdulatra gyakoroltatják be a színészekkel az adott jelenetet, mintha csak egy táncfellépésre készülnének.

A tervezés és a megbeszélés kulcsfontosságú

MacNairt egy veterán férfi kaszkadőrkollégája avatta be a szakma rejtelmeibe, aki szintén rengeteg hasonló jelenetet forgatott.

Egy ilyen jelenet forgatásán egy színésznő borzasztóan sebezhető és kiszolgáltatott. Ott van a kamerák előtt félmeztelenül, és én azért vagyok ott, hogy feleljek a biztonságáért. Ha egy erőszakjelenet forgatásán nincs jelen koreográfus, én a színésznők helyében nem bíznék a produkcióban.

Fontos, hogy a színészek, a rendező és a koreográfus mindent alaposan megtervezzen, és átbeszéljen, mert ennek köszönhetően a színészek végig biztonságban érezhetik magukat egy ilyen jelenet forgatásánál. Egy nemi erőszak jelenet eljátszásakor nincs helye az improvizációnak, és így nem fordulhat elő például olyasmi, ami Thandie Newtonnal megtörtént az Ütközések forgatásán. A Matt Dillon által játszott zaklató rendőr az egyik jelenetben váratlanul felnyúl Newton figurájának szoknyája alá, csakhogy ez a pillanat ebben a formában nem szerepelt a forgatókönyvben, és Paul Haggis rendező mindezt csak Dillonnal beszélte meg, Newton semmit sem tudott az egészről, míg meg nem történt. Nem csoda, hogy ezután már cefetül érezte magát a forgatáson.

Thandie Newton és Matt Dillon – fotó: Profimedia

Nemi erőszak férfiszemmel

Feltalálták a nemi erőszak elleni fehérneműt

A nemi erőszak nem szex, és a nemi erőszak jelenet nem szexjelenet. Ha valaki pusztán a vágykeltés vagy a meztelen testek mutogatása miatt tesz bele a filmjébe egy ilyen szcénát, az biztosan tévúton jár. Manapság az amerikai filmekben és sorozatokban egyre gyakoribbak az ilyen jelenetek, amit a rendezők többnyire azzal magyaráznak, hogy a megmutatásukkal megindul a közbeszéd egy fontos témában. Csakhogy sokan úgy vélekednek, hogy lassan már annyi ilyet láthatunk, hogy általuk immúnissá válunk a dolog sokkoló hatására, és megdöbbenés helyett csak unottan veszünk tudomást egy újabb ilyen jelenetről.

Csak az elmúlt egy-két évben olyan sorozatok sokkoltak bennünket nemi erőszakkal, mint a Trónok harca, a 13 Reasons Why, a Westworld vagy A szolgálólány meséje, és olyan filmekben kapott fontos szerepet a téma, mint a Vaksötét, az Éjszakai ragadozók, az Egy nemzet születése, az Áldozat? vagy A szoba. Joggal merül fel bennünk egy kérdés: egy átlagos tévé- és mozinéző hány nemi erőszak szemtanúja lesz élete során, miközben a kedvenc sorozatait nézi, és olykor ellátogat a moziba? A mennyiség vajon normalizálja a nemi erőszakot, vagy épp rávilágít a rémisztő és embertelen jellegére? Egy biztos: a nemi erőszak jelenetek többségét férfiak írjak meg forgatókönyvként, és férfiak forgatják le rendezőként, vagyis főképp férfiszemmel láthatjuk őket.

 Brie Larson A szoba című filmben – fotó Profimedia

Amikor egy férfit erőszakolnak meg

A szakértők szerint ezzel pusztán az a baj, hogy a férfiak sokszor el sem tudják magukat képzelni nemi erőszak áldozataként, így sokukból hiányzik az áldozatok iránti empátia. Megerőszakolt férfiakat csak elvétve találunk a sorozatokban és a filmekben. Nem csoda, hogy pont egy mozifilmes férfiáldozat, a Gyilkos túrában szerepelt Ned Beatty állt ki a legfeltűnőbben az Egyesült Államokban elharapódzó erőszakkultúra ellen.

Ha a férfiak úgy éreznék, hogy akár ők is válhatnak nemi erőszak áldozataivá, az nagyobb visszatartó erő lenne a számukra, mint a halálbüntetés

– írta a színész a The New York Times hasábjain. Az 1972-es film híres jelenetében redneckek erőszakolják meg Beatty karakterét az erdőben, és többször is elhangzik a szájukból a “Visíts, mint egy disznó!” mondat. A színész az úgynevezett rajongóitól jó néhány alkalommal megkapta a mondatot, amikor a nyílt utcán utána kiabálták, és ezután még azt várták tőle, hogy vágjon jó pofát hozzá. “Úgy érezte magát, mintha maga is nemi erőszak áldozatává vált volna” – mesélte a Gyilkos túra rendezője, John Boorman a film DVD-s audiokommentárjában.

Ned Beatty és Jon Voight – fotó: Profimedia

A nemi erőszak nem lehet szórakoztató

Ennél erősebb posztot a nemi erőszakról még nem láttunk

Az év legvitatottabb nemi erőszak jelenete a 13 Reasons Why című sorozatban volt látható. A jelenetet rendező Jessica Yu a sorozat kreátorától, Brian Yorkeytól kapott egy vágott anyagot, ahol különféle híres filmek hasonló jeleneteit láthatta és tanulmányozhatta, ami komoly hasznára volt. “Ez segített rájönnöm, hogy mi az, ami működik. Ahogy nézed őket, rögtön tudod, hogy mi az a pont, ami már nem helyes.” Yu számára a legfontosabb az volt, hogy nyugodt hangulatot teremtsen a jelenet felvételének idejére a forgatáson, ahol a résztvevők mindent megbeszélnek egymással.

Egy ilyen kritikus jelenet forgatásakor a színészválasztás kiemelten fontos. Egy íratlan hollywoodi szabály szerint egy megerőszakoló szerepére a lehető legkedvesebb, legártalmatlanabb színészt kell választani, hogy a jelenet során a partnere végig biztonságban érezhesse magát. Ha színész vagy, a nemi erőszak szinte elkerülhetetlen. Annyi ilyen jelenet készül Hollywoodban, hogy egy színészi karrier során, hogy az erőszak elkövetőjeként vagy áldozataként egyszer biztosan kamerák elé kell állniuk. A szerencsétlenebbeknek akár többször is. Szerencsére már vannak olyanok, mint Deven MacNair, akik gondoskodnak arról, hogy egy nemi erőszak jelenet ne csak reális és hihető legyen, hanem a színészek számára is biztonságos. Ám még MacNair is örülne annak – pedig a kenyere javát ezekkel keresi –, ha valamivel kevesebb ilyen jeleneten kellene dolgoznia. Inkább zuhanna le lóhátról, vagy ugrana ki egy lángoló épület ablakán…

A cikk alapjául az LA Weekly “Rape Choreography Makes Films Safer, But Still Makes a Toll on Cast and Crew” című írása szolgált.