Az érzés, hogy kissé maradi vagyok, többnyire akkor kerít hatalmába, amikor olyan jelenségekre leszek figyelmes, amiket egy finn nő valószínűleg egyáltalán nem tart említésre méltónak, mert számára természetesek.
Sörözés a barátokkal – vagy barátnőkkel
Először a Helsinki-Tallinn kompjáraton figyeltem fel arra, hogy itt máshogy viselkednek a nők, mint amit otthon megszoktam. Ezekre a hajóutakra táncolni, szórakozni járnak a finnek, illetve azért, hogy olcsón hozzanak haza alkoholt az észtektől. Középkorú vagy akár idősebb nők előszeretettel választják ezt a formáját a barátnőkkel való találkozásnak, és közös gőzkieresztésnek. De a kocsmákban, karaoke bárokban is gyakran látni idősebb nőket szórakozni – nem csak férfiakat és fiatalokat.
A „csajos esték” nem érnek véget a házassággal. A kisgyermekes anyukák ugyanúgy eljárnak barátokkal találkozni, szórakozni, edzeni, mint tették ezt a családalapítás előtti időkben. A gyerekeket nem a nagyihoz passzolják le, hanem az apa vigyáz rájuk.
A világon először a finn parlamentbe választottak nő képviselőket 1907-ben. A képen a konzervatív képviselőnők fekete, míg a szociáldemokraták fehér felsőt viselnek. (forrás: wikipedia)
A gyereknevelés amúgy sem egyszemélyes női feladat. Az apák ugyanúgy ellátják már az egészen kicsi babákat, mint párjuk.
Orvoshoz járnak velük, családi napközibe, boltba, hozzák-viszik őket oviba, zenebölcsibe… A babakocsit tologató férfi látványa ugyanolyan megszokott, mint a babakocsit tologató nőé. Így nem meglepő, hogy Finnországban nemcsak az anyák napja nagy esemény, de hasonlóan fontos ünnep az apák napja is.
Nevesített egyenjogúság
Ezek után nem is értem, miért lepődtem meg azon, amikor megtudtam, hogy amikor kisbaba születik, a szülők választhatnak, hogy az anya vagy az apa vezetéknevét kapja-e. Ez azonban nem csak formaság. Még házasságban élő szülők esetében is előfordul, hogy a gyerekek az anya vezetéknevét viselik, nem pedig az apáét. Mikor a fiam született, és a névadási törvénynek utánanéztem, azt is olvastam, hogy ha a szülők nem tudnak megegyezni, akkor automatikusan az anya neve lesz a „nyerő”. Nem tudom, volt-e valaha ilyesmire példa. Mindenesetre a finn praktikus nemzet. Nem árt minden eshetőségre gondolni.
Az önálló Finnország története a miénkhez képest sokkal rövidebb, hiszen a finnek tavaly ünnepelték függetlenségük századik évfordulóját. A nemek közötti egyenjogúság azonban már ennél is korábban értéknek számított. 1906-ban – éppen ma 112 évvel ezelőtt – még az orosz cár uralkodott a Finn Nagyhercegségben, amikor Európában elsőként, a világon pedig harmadikként a nők szavazati jogot kaptak. De nemcsak szavazhattak, hanem a világon elsőként választhatóvá is váltak. Az első nő 1926-ban került be a kormányba. 1994-ben lett először nő elnöke a finn parlamentnek, 2000-ben pedig nő lett a köztársasági elnök. Az első miniszterelnöknő kormányában ugyanannyi nő miniszter volt, mint férfi.
A gyermekes családokat megillető szociális juttatások a nevükben is utalnak arra, hogy azt nemcsak az anya, hanem az apa is igénybe veheti. Gyakran igénybe is veszi. Azoknak az apáknak az aránya is növekszik, akik teljes időben otthon maradnak, hogy gyermeküket gondozzák. A statisztikák egyébként azt mutatják, hogy
jellemzően azok a férfiak vesznek ki szabadságot hosszabb-rövidebb időre a gyerekük nevelésére, akiknek a partnere is magasan kvalifikált.
Az anyasági támogatást a szülés tervezett időpontja előtt 30-50 nappal kezdik folyósítani. Ez hozzávetőlegesen négy hónapig tart. Utána szülői támogatás jár, nagyjából a gyerek 9-10 hónapos koráig. Ezt az édesapa is igénybe veheti, illetve van rá lehetőség, hogy a szülők felváltva maradjanak otthon. Az apákat összesen 18 munkanapnyi szabadság illeti meg az anyasági vagy az anya szülői szabadsága alatt – ilyenkor együtt lehet az egész család. A családi pótlék 95 euró (adómentes) egy gyerek után, és 53 euró kiegészítő támogatás jár a gyereket egyedül nevelőknek.
Nincs olyan, hogy nincs megoldás
Azok a nők, akik nem szeretnének a gyerekükkel három évig otthon maradni, bölcsődébe adják a piciket. A finn bölcsik egy intézményként működnek az óvodákkal, és már 10-12 hónapos kortól fogadják a gyerekeket.
Még azoknak is jár bölcsőde vagy óvoda, ahol az anya munkanélküli, de ebben az esetben csak fél napra vállalják a gyerekeket. Az utóbbi években azonban a nagyobb városok egyre inkább szűkében vannak az óvodai helyeknek. Vannak olyan helyek is, ahol gyesen túli juttatást fizetnek azoknak a szülőknek, akik hajlandóak az első három évben otthon maradni a gyerekkel.
Rovaniemiben, ahol mi is lakunk, úgy igyekezett a város az óvodai férőhelyek számát bővíteni, hogy megegyeztek a magánóvodákkal. Így
most magánoviba is ugyanannyiba kerül a férőhely, mint a városi oviba, a különbözetet pedig a város fizeti.
Egy nő adja le voksát az 1907-es választásokon a finnországi Ylihärmä településen. (forrás: finland.fi)
Ettől függetlenül a bölcsire, ovira azoknak, akiknek nincsen munkahelyük, vagy a kisebb testvér miatt még otthon vannak, sokat kell várni. Szerencsére épül már a városban az új óvoda, és jövőre meg is nyit.
Addig is a „nappali anyukák” jelenthetnek alternatívát azoknak, akik nem tudnak tovább várni az ovira. A „nappali anyukák” intézménye 1973-ban honosodott meg Finnországban. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy az az anya, aki részt vett a megfelelő képzésben, a saját gyereke mellett másokéra is vigyázhat otthon. Maximum öt gyerek lehet egy ilyen helyen egyszerre, az illető nő pedig két helyről, a várostól és a szülőktől kap fizetést.
A nők nemcsak a politikán keresztül alakítják tevékenyen az ország sorsát. Az 1995-ben megalkotott 40 százalékos nemi kvótáról szóló törvény értelmében az állami és önkormányzati tulajdonban lévő társaságok vezető testületeiben és egyéb bizalmi képviselőkből álló vezetőségekben is egyenlő arányban kell lennie nőknek és férfiaknak. Finnországban a nők nagyjából ugyanolyan mértékben vannak jelen a munkaerőpiacon, mint a férfiak. Az egyenlő értékű munkáért egyenlő bért elve azonban még itt sem valósult meg: még mindig vannak nemi hovatartozásból fakadó különbségek.
Gyerek mellett a munkahelyen helytállni Finnországban sem könnyű. Az iskolai szünetek itt is hosszabbak, mint az évi szabadnapok száma, ezért sok szülő ugyanúgy sakkozik a szabadságokkal, mint otthon. Az azonban megkönnyíti a dolgozó nők (és férfiak) életét, hogy itt nem kell a szőnyeg szélére állniuk azért, mert a gyerek beteg, és emiatt kiesnek a munkából. A legtöbb munkahelyen bevett szokás, hogy maximum három napot orvosi igazolás nélkül is lehet hiányozni. Elég reggel betelefonálni, hogy megfáztunk, vagy hogy a gyerek elkapta a hányós vírust.
Nem ülőhely kell, hanem versenyképes fizetés
Amikor külföldiek között a finn nők egyenjogúsága szóba kerül, a legtöbb férfi elsők között említi meg ezzel kapcsolatban, hogy szerintük a finn nők túlságosan kemények és öntudatosak. Ennek ékes bizonyítéka, hogy Finnországban a nők nem várják el, hogy a férfiak előre engedjék őket az ajtóban vagy átadják nekik a helyüket a buszon. Ám véleményem szerint ez csak a felszín.
A nemek közötti egyenjogúság ebben az országban nem arról szól, hogy a nők mennyire engedik gyámolítani magukat. A női egyenjogúság elsősorban gazdasági önállóságot jelent.
Ha a finn nők öntudatosak és önállóak, akkor az azért van, mert nem ütközik számukra nehézségbe az, hogy dolgozzanak, és gondoskodjanak önmagukról. Erről az öngondoskodásról akkor sem kell lemondaniuk, ha családot alapítanak, vagy gyerekkel egyedül maradnak, többek között azért, mert létezik az őket segítő szociális támogatási rendszer. És persze nem elhanyagolható tény, hogy egy egyedülálló nő egy gyerekkel is képes fenntartani magát – még munkanélküliként is.
Márciusban nemcsak arról emlékeznek meg a finnek, hogy szavazati jogot kaptak a nők. 19-én van Minna Canth napja, egyben az egyenjogúságé is. Canth az 1880-90-es években azután vált az egyik legismertebb realista írónővé, hogy hét gyermekével özvegyen maradt. Férje halála után nemcsak a gyerekeknek viselte gondját, de felvirágoztatta apja fonalboltját és bátyja vegyeskereskedésének ügyeit is intézte. Emellett maradt még energiája az írásra. Ő volt nemcsak az első modern író, de az első finn újságírónő is.
A fapados norvég légitársaság 2013-ban egy Boeing gépére Minna Canth képét festette, ezen kívül ő az első nő, aki „zászlós napot” kapott, vagyis március 19-én az ő tiszteletére húzzák fel a finn nemzeti lobogót.
Donászi Franciska
Címlapkép: Nők demonstrálnak a szavazati jog megszerzéséért Helsinkiben 1905-ben.(forrás: helsinki.fi)