„Egyszerűen muszáj leírnom, mert még mindig annyira hatása alatt vagyok a tegnapi repülőutamnak” – kezdte a Facebookon közzétett bejegyzését Kimber Bermudez. A fiatal tanárnő a napokban repülővel utazott szülővárosába, Chicagóba, ám, ahogy az a bejegyzésből is kiderül, a repülőúton olyan élményben volt része, amit még évek múlva is emlegetni fog.
„Aznap a gépen egy beszédes és kedves férfi ült mellettem, aki elkövette azt a hibát, hogy rákérdezett, mivel foglalkozom. Tudjátok, hogy mennyire imádom a munkámat, és azt is, hogy mennyit tudok róla beszélni. Szóval, ha már rákérdezett, mesélni kezdtem, gondoltam, legalább ennyivel is gyorsabban telik a repülőút.”
Kimber az őszinte posztban kitért rá, hogy egy meglehetősen nehéz helyzetben lévő állami iskolában tanít, ahol az anyagi problémák miatt nemcsak a körülmények rosszabbak, de a tanároknak is kevesebb a lehetőségük. „A férfi elkérte a suli címét, mert, mint mondta, a cég ahol dolgozik, rendszeresen szokott kisebb-nagyobb tárgyadományokat küldeni arra rászoruló intézményeknek. Így sokszor iskoláknak is.”
Kép forrása: Love What Matters
Ezzel azonban még nem ért véget Kimber rendkívüli utazása. Mielőtt a gép leszállt volna, a tanárnőt megszólította a mögötte ülő férfi is, majd azzal, hogy „Tegyen vele valami csodálatosat”, egy maroknyi pénzt nyomott a kezébe. Kimber annyira meglepődött, hogy majdnem elfelejtette megköszönni az adományt. „Egyáltalán nem számoltam azzal, hogy a kézipoggyászomnál többel fogok leszállni a repülőről” – írta a tanárnő, majd hozzátette, a következő néhány percben még további két utastársától kapott kisebb adományt az iskolának.
„Egyszerűen nem találom a szavakat a kedvességükre. Még most sem. Amikor úgy tűnik, összecsapnak a fejed felett a hullámok, akkor előbukkannak a jó emberek. Mindent megtennék a diákjaimért, épp ezért szeretném megköszönni az adományozóknak, hogy lehetővé tették, hogy segítsek nekik. Nem tudom a nevüket, de egész életemben hálás leszek nekik, nekik köszönhetően ugyanis most még többet szeretnék tenni a gyerekekért, és fel szeretnék szólalni azokért, akiknek a legnagyobb szükségük van erre.”