Lassan lekerülnek az üzenőfalakról „a meztelen lábak a vízparti homokban” típusú fotók – igaz ilyesmit az utóbbi napokban már csak az posztolt, aki az utószezonban vette ki jól megérdemelt szabadságát. Meg persze azok, akik nem unnak meg szomorkodni a nyár elmúlása miatt, és a vakációs fotókkal, verőfényes hangulatképekkel nosztalgiáznak.
Nekik rossz hírünk van: a naptár szerint beköszöntött a szeptember, ráadásul esős, viharos idővel – a közösségi médiában azonban nem volt ilyen gyors és egyértelmű az átmenet: a hétvége óta kontroll nélkül szaporodtak és keveredtek a nyarat búcsúztató kiírások a „hurrá ősz” optimizmussal. A legellentmondásosabb talán a vastag takaró alatt csónakázó kutya képe volt: nekem az eb simán nyugodtnak tűnt, de a kiírás szerint augusztus végi melankóliát érzett. Mindezekhez hozzáadódott a cikkajánlók kavalkádja is: kedvünkre válogathattunk az „így mentsd át a nyári hangulatot” vs. „így vesd bele magad az őszbe” típusú cikkek között.
Csak az ősz ne jöjjön?
Abban növünk fel, hogy négy évszak van, és ezek változnak (az időjárás persze már nem olyan kiszámítható, mint régen, erősebbek a szélsőségek is), szóval: állandó körforgás van, de úgy tűnik, hogy egyes fordulópontokhoz több érzelmet fűzünk, mint másokhoz. Nem szoktam olyat olvasni, hogy „jaj, de kár, hogy vége a tavasznak” – pedig az előbbi is igen trendi évszaknak számít. Nem, hiszen jön a nyár, a sztárévszak. Ennek sokan örülnek. Hát még annak, ha véget ér a tél. És amikor beköszönt? Az meg azért szuper, mert itt a december, és mindjárt kezdődnek az ünnepek. Mégsem hallelujázunk.
Erről ennyit. (Profimedia)
Talán a gyerekkori beidegződések is közrejátszanak abban, hogy pont az ősz vált ki ennyi ambivalens érzést, hiszen szeptember = iskola. Imádott nagyapám augusztus elsejétől menetrendszerűen azzal a bejelentéssel kezdte a látogatásait, hogy „Na gyerekek, mindjárt vége a nagy szabadságnak”. Ez akkoriban nagyjából olyan érzéseket keltett bennem, mint a december huszonhatodika este – elmúlt a karácsony, pedig milyen sokáig vártam…
Íme, a legnehezebben elengedett nyári örömök listája a cikkek, kiírások, kommentek összegzése alapján:
● forró nappalok, meleg esték, sok napsütés
● szabadtéri fesztiválok
● „kiülős” helyek és kerti partik
● vízpart és napozás az összes velejárójával
● könnyű kis ruhák
Jöjjön az „ellenlista”, az összegzés arról, hogy mi az, amit sokan várnak az őszben:
● a bekuckózós hangulat: eljött a kanapén olvasgatás ideje, a könyveket és magazinokat már nem a strandtörölközőn hasalva olvassuk, hanem a kényelmes kanapén vagy a fotelban
● ismét jólesnek a forró italok: itt a teázás, forró csokizás, forraltborozás ideje – ebben a kategóriában a pumpkin latte évek óta sláger
● szaunázás és wellness: ugyan ki vágyott ezekre a harminc fok feletti hőségben? De most milyen kellemes lesz!
● hosszú hétvégék: ezekkel most jól el vagyunk látva, kettő is lesz
● romantikus gyertyák és őszi illatok (a fahéjas, őszi virágos, fás-erdős illatgyertyáknak köszönhetően a kettő egyszerre átélhető)
● ismét kinyitnak a színházak, a képernyőre visszatérnek a kedvenc műsorok
● szüreti mulatságok és borfesztiválok
● újrakezdési lehetőség: vannak, akik hiába nem iskolásak, mégis egy évközi lehetőséget látnak arra, hogy ilyenkor újragondolják a dolgaikat, belevessék magukat a munkába vagy más fontosnak vélt elfoglaltságba.
Nyár végi depresszió is van
Nincs egyedül az, akit a napok rövidülésével hatalmába kerít a lehangoltság: a jelenséggel a pszichológiai szakirodalom is foglalkozik – egyes források augusztus végi, mások szeptember eleji depressziónak nevezik ezt az állapotot.
Olvasd magad hangulatba!
Bőven van inspiráció az őszi belerázódáshoz. Csak a Facebook algoritmusának köszönhetően megtudtam például azt, hogy ősszel:
● milyen ruhákat vegyek fel, és hogyan rétegezzem azokat – arról korábban is írtunk, hogy az őszi kollekció már régóta a boltok polcain van
● milyen színeket fessek az arcomra, hajamra. Ha már haj: akkor vannak friss frizuratrendek.
● hogyan borítsam őszi dekorációba a lakást
● mik lesznek az ősz slágerfogásai. Mert ugye a lecsószezonnak vége, de jön a sütőtök meg a cékla… Érdekes, míg egyesek amellett érveltek, hogy a hidegben nyugodtan együnk több nehéz, zsíros fogást, mások amellett kardoskodtak, hogy ne adjuk fel a nyáron kialakított egészséges diétánkat.
● mit ígérnek a csillagok számomra.
Nyugi, nemsoká ilyen szépeket posztolhatsz. (Profimedia)
Ne marasztaljuk, ne siettessük!
Javaslom: ne engedjük bele magunkat a kollektív szomorkodásba. Ha a közhangulatot figyeljük, kiderül, hogy túl sokan vannak azok, akiknek alapvetően semmi nem jó úgy, ahogy éppen van. Nyáron a hőségben: „ezt már nem lehet kibírni”. Ha jött egy kis lehűlés: „hurrá, mennyivel jobb így!” Egy napnál tovább tartott? „Ez nem is igazi nyár”.
Abból a szempontból könnyen beszélek, hogy szeretem az őszt, nem kell keresnem benne a jót. A gyerekkori melankóliát kinőttem, maximum a jóleső nosztalgia fog el, ha visszagondolok a nyári emlékekre – arra pedig tudatosan, júniustól kezdve törekszem, hogy hiányérzetem ne legyen, igyekszem időben számba venni, hogy mit szeretnék még megvalósítani nyáron, és akkor nem kell rohamszerűen, az utolsó hétvégén végigmenni a bakancslista pontjain sem.
Ki kell élvezni, ha van még néhány napsütéses hétvége. Fel kell venni még egyszer a kedvenc nyári ruhánkat, el kell menni strandra, lángosozni, fröccsözni, jegeskávézni, jöhet még egy nagy fagyizás, vagy egy utolsó piknik a barátokkal, családdal. Szuper, ha nem járja át az egészet az „ez az utolsó…”-hangulat.
Meddig tart az őszi hangulat?
Az ember éppen csak beleéli magát a rozsdás színek évszakába, mire a boltokban megjelenik a zöld, piros, ezüst, arany. A karácsonyi hangulat(keltés) már korán elkezdődik: nyugodtan lefogadhatjuk, hogy a november elsejei mécsesek mellett már (régen) ott lesz a csokimikulás meg az adventi koszorú. Szóval valójában az őszért kéne aggódnunk.