Szombaton késve jött a pizzafutár, kárpótlásként küldtek vele egy energiaitalt, ami azóta a konyhapulton kísért, és tudom, ez a hét annyira zsúfolt, hogy eljön majd a pont, amikor megbontom. Ha tíz évvel korábban lennénk, már biztos nem lenne meg, négy éve mostanra már elpasszoltam volna. Hogy állt be a mai optimum?
Bombabiztos mámor
Utálom a tutti-fruttit, és az üdítőkért sem törtem magam soha, tehát nem az íz vagy a szomj vitt az energiaitalok felé, hanem a teljesítési vágy. A „szárnyakat ad” reklámszlogent ugyan nem hittem el, de az már meggyőzött, hogy az egyetemi ismerőseim kezében ezt látom. A koffeinre (szerintem) szükségem van szellemileg, kávé nélkül az érettségi óta nem indul nap, a délutáni és esti adagok az első vizsgaidőszakokkal kezdtek becsúszni. A nagyfokú nyomás miatt egyenes út vezetett oda, hogy kipróbáljam azt, amire a többiek éberségfokozóként esküsznek.
Több, mint elég (Profimedia)
Frissnek és energikusnak éreztem magam tőle, minden doboz adott egy olyan löketet, ami órákig vitt előre – főleg akkoriban, amikor még volt benne taurin. Persze a cukornak is lehetett köze a dologhoz, más formában azzal alig éltem, így simán lehet, hogy az is pörgetett. Na meg a koffein. Ezt az elméletet erősíti, hogy a taurinmentes verziót is évekig ittam – nem napi szinten, akkor is maximum egy dobozzal, és mindig kihagytam egy kávét cserébe.
Ragacsos szárnyak
Életem első komoly öntúlvállalásáig nem is volt baj, aztán egyszer csak kevésnek tűnt a napi 24 óra arra, hogy munka mellett befejezzem az egyetemet. Jött a szintemelés: 2-3 kávé mellé még energiaital, plusz néha egy-egy fekete vagy zöld tea. A koffeines üdítőkre viszont ekkoriban sem szoktam rá, mert nem éreztem a hatásukat; tablettához meg nem nyúltam, mert sok rémtörténetet hallottam arról, hogy azzal milyen könnyű eljutni a koffeinmérgezésig.
A folyamatos nyomás alatt az energiaital-szárnyaim is nehezek és ragacsosak lettek, viszont egyre többet ráztam a lábamat – sportolni úgysem volt időm, legalább ennyit mozogtam. A koffein innentől vagy élénkített vagy nem, feszültségfokozóként viszont egyre bombabiztosabban bevált. Alig aludtam abban a pár órában, amikor lehetett volna, járt az agyam, dobogott a szívem. Reggel egyre kimerültebben másztam ki az ágyból, semmit sem ért az első kávé, hamar jött a második – igazi ördögi kör volt.
Az energiaital-sznob
Megfogadtam, hogy amint magam mögött hagyom ezt az időszakot, tiszta lapot nyitok. Így is lett. Kapóra jött a környezetváltozás – két hónapra vidékre kellett költöznöm –, így könnyebben betartottam a saját szabályomat, miszerint a reggeli kávé mellé maximum egy csészével jöhet még, szigorúan öt előtt. A teának és az energiaitalnak mennie kellett.
Az utóbbit évekig tartottam radikális száműzetésben, aztán egyszer alkalmi kávéundoromban vettem egyet. A lehető legritkábban nyúlok hozzá: túltáblázott heteken, több órás vezetés közben, vagy reggelig tartó bulin. Funkcionális szerepe van életemben. „Menőzésből” vagy megszokásból sosem ittam úgy, mint azok a tinik, akiknek az egészségéért egyre többen és mind komolyabban aggódnak.
Viszont sznob lettem, csak a „legmárkásabbakat” veszem, mert azzal nyugtatom magam, hogy a „minőségi” kevésbé árt – holott valószínűleg szinte ugyanaz van benne, mint a többiben. Az árkülönbségről annyit, hogy a legolcsóbb energiaital 99 és száz-kevés forint között van a nagyáruházakban, egy felsőbb polcos termék ennek a négy-ötszörösébe is kerülhet (nem beszélve a benzinkutas árakról) – ez is visszatart a tömeges fogyasztástól. Az íze mindegyiknek mű a maga módján, bár van, amelyik kicsit kevésbé gejl – biztos segítene, ha a light verziókhoz nyúlnék, de ha már lúd… akkor a cukorsokknak is adok esélyt. Az új ízeknek sem mindig tudok ellenállni: gasztronómiai kalandozásnak nem nevezném az energiaital-kóstolást, de szoktam ilyet is, aztán visszatérek az eredetihez, mert végül is ahhoz kötődik az érzés, ami miatt eljutottam életem második energiaitalának megbontásáig.
És hogy meddig fogja bírni a konyhában kísértő ajándékitóka? Csütörtököt tippelek.
Koffeinkalauz
Az élénkítő italok koffeintartalma igen eltérő lehet, az optimális választást az is nehezíti, hogy gyakran az egyes kategóriákon belül is csak megbecsülni lehet az mennyiségeket, különösen a saját főzésű kávénál, teánál, mert az elkészítési technika is befolyásolhatja a végeredményt. Egy átlagos energiaitalban decinként körülbelül 32 mg koffein van – a standard, 2.5 decis kiszerelésben tehát nagyjából 80 mg. Ez kicsivel kevesebb, mint amennyit egy csésze presszókávé vagy erős fekete tea tartalmaz. Egy pohár kólában viszont csak 20-30 mg koffein van, és a zöld teának is ilyen maximumértéket becsülnek.