Hely lesz, csak nincs, aki majd betöltse
„Megvettem egy olasz villát a nem létező életemnek, hát bolond vagyok én?” – tette fel a kérdést a Napsütötte Toszkána című film főszereplője, mikor hátrahagyva addigi életét egész vagyonát egy lerobbant villa felújításába fektette Olaszországban. Az ügyvédje azzal vigasztalta, hogy Bécs és Velence között is úgy építették meg a síneket, hogy még nem létezett az út megtételére alkalmas vonat. Hasonlóan lehet ezzel a kormány is, amely úgy teremt bölcsődei férőhelyeket, hogy nincs elég kisgyermeknevelő, aki betöltené a keletkező új pozíciókat. A KSH múlt év végi adatai szerint jelenleg hétezer-ötszáz kisgyermeknevelő dolgozik az országban, és kétszáz álláshely már így is betöltetlen. „Egy kisgyermeknevelőhöz legfeljebb hat-hét gyermek juthat, ezért a kétszáz betöltetlen álláshely ezerkétszáz ellátatlan gyermeket jelenthet, de sajnos arra is van példa, hogy túltöltik a csoportokat, és a kisgyermeknevelők ingyen látják el a többletlétszámot. Az intézmények gyakran úgy oldják meg a dolgozók túlterheltségét, hogy nem üzemeltetnek csoportszobákat addig, amíg nincs elég kisgyermeknevelő. Jelenleg országos szinten huszonötezer család lakik olyan településen, ahol nincs semmiféle bölcsődei ellátás” – mondta el lapunknak Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (BDDSZ) elnöke. Noha sok kisgyermeknevelő hagyja el a pályát, és kétezer-hatszáz településen egyáltalán nem működik bölcsőde, a kormány 2020-ra mégis 60 ezer férőhelyet szeretne a mostani 47 ezer helyett. Korábban is volt már bővülés: 694 férőhellyel lett több 2017-ről 2018-ra. „Árnyalja a képet, hogy a 694 új férőhely nemcsak a klasszikus bölcsődék férőhelyszámát fedi le, de magába foglalja a mini bölcsődék, a munkahelyi bölcsődék és a családi bölcsődék férőhelyeinek számát is, utóbbi bölcsőde-típusban ráadásul 182-vel csökkentették a férőhelyeket “– mondta el a BDDSZ elnöke, és hozzátette, eredetileg 2018-ra ígérték a 60 ezres bővítést.
Nem elég (fotó: Profimedia)
Hosszú várólisták
A bölcsődei beiratkozás legalább akkora stresszel jár, mint az iskolaválasztás, hiszen a férőhely-lefedettség az országban eléggé változó. Azokon a településeken, frekventált helyeken, ahol nagyon jó a munkaerő-felszívó képesség, ott óriási igény van a férőhelyekre, és várólisták nehezítik a bejutást. Vidéken viszont legtöbbször otthon marad az édesanya GYES-en, amiből egyáltalán nem egyszerű megélni, így megoldja valahogy a gyerekfelügyeletet, legtöbbször családon belül. „A kisvárosban, ahol élünk, csak egy bölcsőde van, de egyre többen költöznek ide Budapestről a kedvezőbb házárak miatt, ezért nagyon nagy a túljelentkezés – meséli a háromgyerekes Olívia. – Mi szerencsére bekerültünk, gondolom, mert a kisfiam már elmúlt kétéves, de sokan azok közül, akik korábban jelentkeztek, nem voltak ennyire szerencsések. Általában nem veszik fel a néhány hónapos babákat, és a másfél éveseket is csak ritkán, a két és fél éves pedig sokszor várólistára kerül, hátha elmegy oviba. Nálunk nagyfokú óvónő hiány is van, ezért oda sem egyszerű bejutni. Legtöbbször oviba és bölcsibe is már egy évvel előbb kell jelentkezni.” Olívia azt mondja, ő különösen szerencsés, mert a szülei még dolgoznak, a bébiszitter pedig drága az ottani fizetésekhez képest, ezért a bölcsinek köszönhetően tudott visszamenni 4-6 órában a munkahelyére.
Nemcsak az alacsony fizetés a gond
De miért is nincs ember a bölcsődékbe? Alacsony fizetés, magas munkaterhelés, kiszámíthatatlanság, a gyakorlatorientált képzés hiánya jellemzi ezt a pályát. „Pályakezdő diplomásként jelenleg a garantált bérminimumot kapják a kisgyermeknevelők. A bér negyven év után, nyugdíj előtt haladja csak meg valamivel a 220 ezer Ft-ot. Akik felsőfokú OKJ-s szakképesítéssel rendelkeznek, azok a 2008-ban befagyasztott közalkalmazotti bértábla alapján és némi bölcsődei pótlékkal kapják a bérüket. Esetükben 142 ezer az induló nettó bér, és 180 ezerrel lehet nyugdíjba vonulni. Ez az ő életpályájuk, ami nem igazán motiváló” – mondja a szakember. Ugyan a szakszervezet kapott kormányzati tervezetet, melyben szerepeltek bérintézkedések 2020/21-re, az elnök szerint ebből is csak az derült ki, hogy továbbra sem fogják túldíjazni a dolgozókat. „Nem rendszerszerű béremeléssel készül a tárca, hanem a bölcsődei pótlék megemelését és kiterjesztését tervezi a jelenlegi OKJ-s körön túl a diplomásokra illetve a bölcsődei dajkákra, teljesen kihagyva az élelmezési, gazdasági és adminisztratív munkaköröket. Emellett a minimálbér, garantált bérminimum emelésével próbálnak majd 2020-21-re jövedelemnövekedést biztosítani a dolgozóknak, de a BDDSZ felmérése szerint a pályakezdők már jelenleg is jóval nagyobb összeget, nettó 200-250 ezer forintot jelölnek meg elfogadható kezdő bérként, mint amit 2020-ban a tervezett bérnövekedés szerint kapnának.” Az elnök úgy véli, problémát jelent az is, hogy nem minden képzés gyakorlatalapú és megfelelő minőségű. „Ha a tananyag átadása alacsony minőségű, akkor a végzett hallgatók kikerülve egészen más típusú követelményrendszerrel és felelősséggel találják majd szembe magukat, mindezt nagyon kevés fizetésért. Ha árufeltöltőnek mennek, anyagilag is jobban járnak, és még felelősséget sem kell vállalniuk hat, esetenként akár tizennégy gyerekért” – mondja Szűcs Viktória, és hozzáteszi, hogy a megfelelő bérezésen, a jó munkafeltételeken (beleértve a munkahelyi légkört is) és az egységesen szabályozott kereteken kívül a felnőtt-gyerek optimális aránya tudna javítani ezen a helyzeten. „Egy kistelepülésen, ahol ketten dolgoznak egycsoportos bölcsődében, ott szabadságra, betegállományba sem tudnak elmenni a dolgozók. Ha kiesik az egyik, akár két hónapot is dolgozhat egyedül a másik tizenkét-tizennégy gyerekkel. Sokat segíthetne a gyermekek szempontjából a férfiak bevonása is a szakmába, de ilyen bérek mellett nem tudnának családot fenntartani.”
Manipuláció a számokkal
Márpedig bővítésre valóban szükség volna. Minden felmérés megerősíti, hogy akár az OECD országok, akár az Európai Uniós országok tekintetében is Magyarország igencsak hátul kullog a bölcsődei lefedettségét tekintve. „2002-ben Magyarország is aláírta az a Barcelonai Egyezményt, amely kimondja, hogy a 0-3 éves korosztály 33 százalékának 2010-ig biztosítani kell a bölcsődei hozzáférést. Jövőre 2020-at írunk, és most tartunk ott, hogy Magyarországon az érintett korosztály csupán 17 százaléka fér hozzá a bölcsődei ellátáshoz, miközben az EU átlagban 29 százalékot teljesít. Annak ellenére is ilyen alacsony ez az arány, hogy 2004 óta folyamatos a férőhelyfejlesztés, és 2010-ben volt egy csoportlétszám emelés, amely – tényleges építés nélkül – ötezer új férőhelyet generált, illetve 2017-ben átnevezték a családi napköziket bölcsődékké, amely plusz hétezer férőhellyel számít be a statisztikába. Ha megnézzük a 2009-es és a 2019-es adatokat, akkor látszik, hogy 20 500 férőhelyes ugrás mutatható ki a rendszerben, de ebből csupán 9500 a tényleges” – magyarázza Szűcs Viktória. Számos más tényező mellett tehát ez a helyzet is hozzájárulhat ahhoz, hogy nemzetközi viszonylatban a kisgyermekes anyák munkavállalása Magyarországon igencsak alacsony (2014-ben 13%) az OECD átlaghoz (53%) képest. Egy 2015-ös KSH-elemzés szerint a gyermeknevelési ellátásra jogosult magyar nők háromnegyede tervezte, hogy a gyermek 3 éves koráig otthon marad, úgy vélekedve, hogy kisgyermekének az édesanyja mellett a legjobb, de ebben a döntésben a bölcsődék hiányának és költségének is szerepe volt, hiszen a megkérdezettek egyharmada azt mondja, hamarabb visszamenne dolgozni, ha lenne bölcsi.
Tény, hogy a növelés jót tenne a gazdaságnak, serkentené a gyerekvállalási kedvet, sőt a nők munkaerőpiaci helyzetét is javítaná. Azonban az is tény, hogy dolgozói utánpótlás nélkül nem lehet a mostaninál több intézményt üzemeltetni.