Lujzus 39 éves, négy gyermek édesanyja. Szeret olvasni, kertészkedni, barátokkal lógni, vásárolni és online chatelni, beszélgetni. Érdekli a pszichológia, és saját bevallása szerint jó a humora. Lujzus nem egy társkereső oldalon írja mindezt magáról, hanem egy barátbérlő szolgáltatáson.
Képünk illusztráció. Fotó: Unsplash/Matthew Henry
A Rent a Friend (Bérelj barátot) oldalra a Vice-nak hála jutottam el. A portál brit újságírója, Annie Lord ugyanis kipróbálta a világszerte működő szolgáltatást óránként húsz fontos (kicsit több, mint 7000 forintos) tarifáért (és egy egyszeri 24 dolláros, azaz körülbelül szintén 7000 forintos regisztrációs díjért). Élményei alapján csodálatos napot töltött együtt Kayjel, a szolgáltatás egyik bérelhető barátjával. És hogy miért volt csodálatos? Mert Kay mindig nevetett Annie viccein, egyetértett vele, és azt csinálta, amihez Annie-nek kedve volt, így Annie-nek volt egy jó napja, és végre nem érezte magányosnak magát.
Egy hátránya azonban volt a dolognak. A nap végén Annie nem tudta, hogy Kay történeteinek hány százaléka volt őszinte, és hány született csak az ő kedvéért. Az viszont kiderült, hogy Kay azért regisztrált az oldalra, mert amikor beírta a Google-be a „Hogyan kereshetek pénzt könnyen és gyorsan?” kérdést, ez volt az egyik találat. És elmondása szerint szereti csinálni.
A magyar bérelhető barátok között szemezgetve feltűnik, hogy bemutatkozásukkal külföldieket céloznak meg. Olyanokat, akik egyedül érkeznek Magyarországra, és esetleg szeretnének a szállodaszobán kívül is egy finom vacsorát elkölteni, csak éppen nincs kivel. Ennek ellenére nem biztos, hogy csak ők veszik igénybe az egynapos barátokat, az oldal bemutatkozásánál ugyanis kiemelt szerepet kapnak az elmagányosodással kapcsolatos pontok.
- Gyakori kérés, hogy a regisztrált tagnak van egy munkavacsorája, munkabulija, esküvőre vagy más társasági eseményre szóló meghívása, amire megint egyedül kellene mennie, de nem akar.
- Van, aki szeretne elmenni moziba vagy egy étterembe, de mindig egyedül megy.
- Sokan szeretnének valakit, aki meghallgatja őket, és tanácsot ad nekik a problémáik megoldására, mert nincs ilyen ember körülöttük.
Szomorú a fenti felsorolás? Nekem valahol igen, mert azt tapasztalom, hogy nem elszigetelt esetekről beszélünk.
Az elmagányosodásra nem véletlenül épül szép lassan teljes ipar. A BBC Radio4 összefogott a Wellcome Collectionnel, hogy megcsinálják a világ legnagyobb online magányossági felmérését. Ebből az alábbiak derültek ki.
- A fiatalok érzik magukat a legmagányosabbnak. Ezzel borul a sztereotípia, miszerint az idősek azok, akik a legjobban szenvednek az érzéstől. A 16–24 éves korosztályból megkérdezettek 40 százaléka válaszolta azt, hogy nagyon gyakran érzi magát magányosnak, szemben a 75-ös korosztály 27 százalékával. (Szakértők szerint ennek oka elsősorban az, hogy a fiatalok még nem rendelkeznek tapasztalattal és megfelelő megküzdési mechanizmusokkal, így mindent sokkal erősebben élnek meg. Ebben a korszakban alakul ki az identitás, a társadalmi státusz, az első munkahelyre is belépnek, és ezek együtt önmagukban is elszigetelődéshez vezethetnek. Mások a közösségi oldalak és az internet elterjedését hibáztatják, ám erre konkrét adatok nincsenek.)
- Az emberek egyharmada gyakran vagy nagyon gyakran magányos. (Fontos itt megjegyezni, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy valaki egyedül él vagy egyedül van, a magányhoz ennek nincs feltétlenül köze. Valaki családban vagy kiterjedt társas kapcsolatokkal is lehet magányos, ahogyan egy introvertált ember is lehet elégedett és boldog.)
- Az emberek szégyellik, hogy magányosak. Főként a fiatalok.
- A magányos emberek nem használják gyakrabban a közösségi oldalakat, mint a nem magányosak, ám az jellemző, hogy sokkal több a csak virtuális barátjuk.
- A magányos embereknek rosszabb az egészségük. (Azt nem tudni, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz hogy a rossz egészségi állapot miatt lettek magányosak, vagy a magány vezetett egészségük megromlásához.)
Ha országokra bontva nézzük, a gazdag államok közül a mutatók az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Japánban a legrosszabbak. Nem véletlen talán, hogy pont utóbbiban született meg a Family Romance szolgáltatás is.
Kilencvenötezer forint egy vacsoráért a pótfeleséggel
A Family Romance-ről a The New Yorker írt egy hosszú cikket tavaly. Ez az egyike a tucatnyi japán ügynökségnek, mely „helyettesítő családtag” kölcsönzésével foglalkozik. A cikkben szereplő Nisida Kazusige hatvanéves, Tokióban él, a felesége meghalt, lánya pedig egy vitát követően hátat fordított neki. Nisidának hiába vannak barátai, neki a felesége és a lánya hiányzott, ezért a Family Romace-hez fordult. A cégnél azt is megadhatta, hány évesek legyenek, és hogy nézzenek ki. Egy vacsora ára velük 95 ezer forintnak megfelelő japán jenbe került. Mindezért cserébe ingyen kaphatott egy előzetes megbeszélést, ahol Nisida azt is elmondhatta a nőknek, hogyan viselkedjenek.
A The New Yorker riportere beszélt a Family Romance alapítójával, Ishii Juicsivel is, aki elmondta, sokat dolgoznak azon, hogy a megfelelő személyeket kölcsönözzék ki klienseiknek.
Ishii ugyanakkor reméli, hogy egyszer létrejön egy olyan társadalom, amelynek nem lesz szüksége a szolgáltatásaikra. De a mostaninak még van.
Az ügynökség ötlete 11 éve fogalmazódott meg benne. Egy egyedülálló anya ismerőse panaszkodott neki, hogy nem veszik fel a lányát egy óvodába, mert előnyben részesítik a kétszülős családból származó gyerekeket. Ishii felajánlotta, hogy eljátssza a kislány apukáját az óvodai felvételin – ez adta az ötletet, hogy körbenézzen, léteznek-e olyan szolgáltatások, amelyek rokonokat kölcsönöznek. Így történt, hogy először ő maga is kölcsönrokon volt, majd később megnyitotta saját ügynökségét. 2009 óta 100 nő férjét alakította már.
Mégis, ez semmi a magány ellen eddig létrejött legbizarrabb szolgáltatáshoz képest, ami a gyászolókölcsönzés. A Rent a Mourner (Bérelj egy gyászolót) már nem működik, az oldal üzemeltetői szerint azért, mert annyian jelentkeztek, hogy nem tudták tartani a tempót, és rentábilisan fenntartani az üzletet.
(Kiemelt kép: Pexels)