Ha a megsárgult újságlapok mesélni tudnának… de hiszen mesélnek is! Az idén 70 éves Nők Lapja minden oldala egy külön mese, egy véget nem érő, úgy hívják: magyar történelem. Ha lenne olyan ember, aki végig tudná lapozni a teljes archívumot, minden lényegeset megtudna az elmúlt évtizedeinkről. Rólunk, nőkről, arról, hogy anyáink, nagyanyáink hogyan látták magukat, vagy épp mások hogyan igyekeztek láttatni őket. Hogy a totalitariánus politika hogyan kebelezte be az élet minden területét, annak csodás lenyomata például az ötvenes évek legelső, január 7-i lapszáma, amely rögtön az akkori ötéves terv jelszavával indul. Ekkor még 1 forint 20 fillérbe került egy példány, és a címlapon ki más, mint a nehézipari munkásnő mosolygott.
Ez a mese Balogh Mihálynéval kezdődik, aki életében először, 1949-ben földbirtokos lett. Ha negyvenhét társával közösen is, ha állami földön is, de földbirtokos (mármint haszonbérlő) Kótaj határában. Tizenhét éves fia, Béla is jól keres a Lenin-csoport tagjaként. Baloghné elégedett ezzel az élettel, amit ki is fejt a lap hasábjain. Megtudjuk azt is, hogy az asszonyok munka után esti iskolába járnak, ami ékes bizonyítéka a női egyenjogúságnak. Fotók helyett különös módon grafikák örökítik meg a megszólalókat, köztük Mészárosnét, aki a napi két munkaegységet is elvégzi!
A megható novella mellett jól megfér a „kis színes” oldal. Vannak itt hírek, és korabeli ezenanapon.hu is. Megtudjuk, hogy mesterséges tavat létesítenek a budapesti Vérmezőn, és azt is, hogy hetvenmillió ember éhezik – mármint az Egyesült Államokban. A MÁV-nál munkába állt az első női forgalmista, méghozzá Sztálin hetvenedik születésnapján.
„Mit hoz az új esztendő? És mit hoz az elkövetkezendő öt év? Ezek mögött a kérdések mögött nincs többé félelem és kétség. A nép tudja, ismeri jövőjét! […] Kezét fogja a Párt. A Párt, amelyben még soha nem csalatkoztunk” – olvashatjuk az ötéves terv első napján hozott képriport beharangozásában.
Vajon mi lett a sorsa Molnár Pistának, a gazdasági cseléd fiának, aki a legközelebb eső országúton felgyalogolt Budapestre, és ott a Szépmíves Kollégium tagja lett? A Hűvösvölgyben, egy hajdani tábornok egykori villájában az ötvenes években rajziskola működött külvárosból, falvakból odakerült ifjaknak. Mózes Jóska például a Sarkadi cukorgyárból érkezett, és azt mondta, addig vissza se akar menni, amíg nem jutott el a Szovjetunióba ösztöndíjasnak. Hiába, mindenki oda vágyott akkoriban…
