Pár nappal ezelőtt egyik éjszaka a külföldön élő nővéremmel beszélgettem. Mindketten sokat dolgozunk, éljük az életünket, sajnos ritkán jut időnk mélyebb beszélgetésekre, és mostanában azok is online történnek. Legutóbb a vallás is szóba került, egy órán keresztül vitáztunk teológiai kérdésekről. „Figyelj, van egy magyar YouTube csatorna. Papifrankó a neve. Menj fel, nézz meg néhány videót. Hidd el, hogy elgondolkodsz rajta” – így búcsúztam el tőle. Még aznap éjjel folytattuk a beszélgetést, szinte az összes témát Hodász András YouTube csatornájának egy-egy videója szolgáltatta.
A Papifrankón a római katolikus vallás elérte a fiatalokat, sőt nemcsak a fiatalokat, hanem a kiábrándult harmincasokat is, és megszólította, elgondolkodtatta őket. Szorongás nélkül lehetett beszélni a házasság előtti szexről, és arról, hogy amit az ember a testével tesz, azt tulajdonképpen a lelkével teszi – sebeket ejt. Voltak filmajánlók is, a Star Warstól A Szolgálólány meséjéig. Kulturáltan lehetett társalogni a mozis, tévés, könyves újdonságokról. Voltak keményebb témák, például a szexuális zaklatások témakörében is forgott videó. És alig egy hónapja került fel az a videó, ami az egyik római katolikus pap kilépése kapcsán készült.
Függetlenül attól, hogy hívő vagy vagy nem, akkor is emberséges, kulturált és közérthető válaszra számíthattál – valljuk be, ez igazán ritka az online világban. Itt még a trollokat sem ekézték.
A Papifrankó nem a hittérítésről szólt, de számomra mégis az egyik legérdekesebb videó az volt, amikor arról lehetett beszélni, hogy mik azok a dolgok, amik a legidegesítőbbek a katolikusokban. Egyrészt sok tévhitet eloszlatott, sok neheztelést enyhített azokban, akik nem hívők, vagy más felekezet tagjai, másrészt egy tükör volt számomra is, hogy adott helyzetben min változtassak, vagy mit segítsek megértetni, ha a vallásomról kérdeznek. Nem akarok átcsapni felsorolásba, de amikor minden a lájkokról, a felszínességről, a másik bántásáról szól, akkor tudjátok, mekkora értékek azok a videók, amikben egy olyan pap beszél a megbocsájtásról, aki képes megszólítani, elérni, és kapcsolatot kialakítani a huszonévesekkel?
Olvasom a kommentekben, hogy ez miféle „celebeskedés”. Celeb az, aki kihajol a VV-villa ablakán, aztán még 10 évig ebből akar szponzor cipőt kapni. A Papifrankó egy országosan ismertté vált plébános, Hodász András, értékeket képviselő YouTube csatornája. Nem #reklám tartalmakkal, hanem olyanokkal, amelyekkel gazdagabbak lehetünk. Ha pedig valakinek pusztán az lett volna a baja, hogy az atya valamelyest ismertebb lett, akkor tessék körbenézni a YouTube-on és a TikTokon, mert nem ő az egyetlen magyar pap ezeken a fórumokon.
Többször találkoztam már baráti beszélgetéseimben azzal, hogy „fogynak a keresztények, és tele vannak idős emberekkel a templomok”. Igen.
Vagyis minden ilyen plébánost, minden ilyen kezdeményezést, amely hidat épít Isten és az emberek (köztük a fiatalok) között, azt meg kellene becsülni, segíteni és építeni. Ha úgy tetszik: békén kellene hagyni.
Pénteken azonban a következő üzenet fogadott az oldalon:
“Kedves mindenki! Úgy hozta az élet, hogy le kell állnunk a Papifranko oldalak (Insta, YouTube) szerkesztésével. Köszönjük, hogy velünk voltatok, reméljük egyszer még találkozunk! Az eddigi tartalmakat nem töröljük.”
A Magyar Hang azt írja, hogy az önálló véleménnyel rendelkező és a többi közt a szabad sajtó melletti tüntetésen résztvevő Hodász Andrásnak azután kellett lekapcsolnia az oldalait, hogy behívatták Erdő Péter bíboroshoz.
Bárhogy is történt, egy híddal kevesebb lett a világon.