„Mindenkit ki kell ábrándítanom, aki azt gondolja, hogy van egy jól bevált módszerem arra, hogy sikerkönyvet írjak. Mert nincs” – mondta Agatha Christie a BBC-nek kevés rádióinterjújának egyikében. A rejtélyek királynője, akit rajongói olykor a „halál hercegnőjeként” emlegettek, és aki a lapinterjútól a tévébeszélgetésig szívből gyűlölte a nyilvánosság minden formáját, az idő nagy részében fejben dolgozott. Csak azután vette elő ősrégi, ám annál hűségesebb társát, az írógépet, mikor a cselekmény minden apró részlete összeállt az agyában. Sokszor bántották is a túlzott aprólékossága miatt, ám az írónő úgy volt vele, mondjon bárki bármit, az apró részletek számítanak igazán. „Aki az apróságokat figyelmen kívül hagyja, nem értheti meg a nagyobb igazságokat és összefüggéseket” – mondogatta.
Történeteivel saját magát szórakoztatta
A délnyugat-angliai Torquay városában született Agatha Mary Clarissa Miller életének első, ám annál komolyabb csapása az volt, hogy két testvérével ellentétben, szülei nem íratták iskolába. Magától tanult írni és olvasni is, a hosszúra nyúlt magányos napokat pedig jobb híján azzal töltötte ki, hogy képzeletbeli barátokat talált ki magának, akiknek az volt a feladatuk, hogy szórakoztassák őt.
Ezek a képzeletbeli barátok pedig egész életében elkísérték, sőt, egyikük-másikuk végül utat talált az írónő nagy sikerű regényeibe is. Ám már azelőtt, hogy az első saját regénye elkészült volna, a 16-17 éves Agatha elbeszéléseket írogatott – nem is annyira a világnak, inkább saját szórakoztatására. A szintlépésére, vagyis arra, hogy egy komolyabb regényt írjon, ügyes csellel testvére, Madge vette rá: mindketten igazi ínyencei voltak a detektívregényeknek, ahogy arra Christie az önéletrajzában is utal. Egyik kedvencüket, az 1908-as The Mystery of the Yellow Room című kötetet olvasva Agathának az szaladt ki a száján, hogy ő maga is szívesen írna egy ilyen történetet. „Úgyse mered” – válaszolta erre Madge. „Attól a pillanattól kezdve égett bennem a vágy és az elhatározás, hogy megírjam a saját detektívregényemet” – ismerte be később Agatha, aki 1914-es házasságkötése után lett Agatha Christie, miután felvette első férje, Archibald Christie nevét.
130 éve született Agatha Christie (Kép forrása: Wikipédia)
A fenti regény lett a The Mysterious Affair at Styles, vagyis a Titokzatos stylesi eset, amit
hatszor visszadobtak a kiadók,
hetedszerre viszont John Lane-nek köszönhetően megjelenhetett, és annak rendje és módja szerint meg is hódította a közönséget.
Az első világháború, Sherlock Holmes és a nagymamája is inspirálta
Észrevettétek, hogy Agatha Christie regényeiben a gyilkosok nagyrészt méreggel ölnek? Egyáltalán nem véletlen. Miközben Christie az első világháború alatt ápolóként dolgozott a kórház gyógyszertárában, a még épp csak szárnyait bontogató leendő író alapos kiképzést kapott a különböző gyógyszerekből. Önéletrajzában később azt írta erről az időszakról, hogy megerősítette őt abban, hogy detektívregényt akar írni. És ki is kiválasztotta a módszert, amivel a regényeiben ölni fog. „Ha már úgyis mérgek vettek körül, miért ne legyen méreg? Talán magától értetődő is volt, hogy ez lesz az én fegyverem” – írta.
A szereplőit ráadásul nemcsak a világ történései, hanem sokszor az olvasmányélményei (Sherlock Holmes) és a családja is inspirálták. Utóbbira bizonyíték, hogy az egyik legkedvesebb karakterét, Miss Marple-t állítólag a mindig gyanakvó mostohanagymamájáról mintázta. „Miss Marple-ben nyoma sem volt a rosszindulatnak, egyszerűen csak nem bízott az emberekben” – mentegette önéletrajzában is a vénkisasszonyt, aki azon túl, hogy az írónő 12 regényének főszereplője lett, a végén annyira a szívéhez nőtt, hogy nem tudta megölni sem. Ellentétben másik világhírű nyomozójával, a belga Poirot-val, akiről 1975-ös halálakor még a New York Times is megemlékezett, méghozzá a címlapján. (Fikciós karakterrel azóta sem történt hasonló.)
„Az igazi munka az, hogy kitaláld a történetet”
A BBC-nek adott rádióinterjúban Christie tőle szokatlan nyíltsággal mesélt az írói munkáról, arról, mennyivel szívesebben ír drámákat, mint regényeket. „Míg egy regény megírása hosszadalmas, komplikált folyamat, ahol az igazi munka abban rejlik, hogy kitaláld, hogyan alakul majd a cselekmény, egy színdarab sokkal hamarabb elkészül” – mondta, majd hozzátette, a drámák további nagy előnye, hogy a regényekkel ellentétben „nem kell időt töltened azzal, hogy hosszasan leírd a különböző helyszíneket és az embereket. Sokkal gyorsabb és szórakoztatóbb az egész” – összegezte.
Agatha Christie 1946-ban, otthonában (Fotó: Getty Images)
Mindezek ellenére Agatha Christie 80 regényt adott az utókornak, köztük olyan gyöngyszemeket is, mint a Halál a Níluson, az Ackroyd-gyilkosság, a Gyilkosság Mezopotámiában, vagy a Gyilkosság az Orient expresszen. És az utóbbit valóban a legendás Orient expressz ihlette, ahova az írónő az utolsó pillanatban váltott jegyet, méghozzá nem sokkal a válása után.
„Mindig is rajongtam a vonatokért – magyarázta önéletrajzában a döntést, majd hozzátette: – Archieval bejártam a világot… Akkor viszont egyedül mentem. Ki kellett derítenem, hogy tényleg annyira függő lettem-e egy másik embertől, mint amennyire tartottam ettől. Ki kellett derítenem, hogy miféle ember vagyok.”
Olvass még többet Agatha Christie-ről az nlc-n:
- 5 érdekes fotó, amit biztosan nem láttál Agatha Christie-ről
- Eltűnik a néger szó Agatha Christie Tíz kicsi négeréből, ez lesz krimi új címe
- A Bibliáéval vetekszik a krimi királynőjének népszerűsége: Agatha Christie