„Ha a gyerekem így játszana a homokozóban, ahogy ez a banda vezeti az országot, kivenném a kezéből a lapátot és elvinném haza, mert otthon nem ezt tanítottuk neki” – írta ki egy ismerős a Facebookon, amikor meglátta, hogy mit tervez a kormány abból az alkalomból, hogy a koronavírus második hulláma miatt ismét bevezették az úgynevezett rendkívüli jogrendet.
Ennek leple alatt aztán KULCSFONTOSSÁGÚ változtatásokat eszközöltek, melyeknek természetesen kizárólag az egyre gyászosabb járványügyi helyzet kezelése a célja, hogy a magyar emberek minél nagyobb biztonságban legyenek és minél hamarabb visszatérhessen az élet a megszokott kerékvágásba – ideális esetben ezt a mondatot kettőspont követné, és egy könnyed felsorolás, hogy milyen, a vírus terjedését lassító korlátozó intézkedéseket vezettek be, de nem az következik, ugyanis
az ország csendesen oszló teteméből lakmározó kormánynak láthatóan teljesen mindegy, hogy mi történik a magyar emberekkel.
Ha ez nem így lenne, nem engedték volna, hogy több ezres focimeccseket rendezzenek még a múlt héten, és fontosabb lenne az egészségügy, mint egy jövőre tervezett vadászati kiállítás.
A rendkívüli jogrendet – az igazságügyi miniszter szerint – azért kellett bevezetni, mert a súlyosbodó járványhelyzetben a kormánynak „egyértelmű döntési és cselekvési képességre van szüksége”. Már eleve az is messzire vezet, hogy a jobbanteljesítés országában Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy 50 százalék, hogy az egészségügy összeomlik-e.
Értjük, hogy sokan nem tartják be a szabályokat, nem viselnek maszkot és összejárnak, mintha minden rendben lenne, de álljunk meg egy pillanatra! Itt már nem lehet arra mutogatni, hogy bezzeg az elmúltnyolcév, na meg a Gyurcsány.
Tíz éve ugyanis önök felelnek az egészségügyért!
Orbán Viktor az élete közel negyedét töltötte el az ország miniszterelnökeként, a kormánynak így rutinból kéne játszania még krízishelyzetben is, ehhez képest ott tartunk, hogy nagyjából fogalmunk sincs, hány fertőzött lehet az országban (a központi oldalra kikerülő statisztikákat hadd ne fogadjuk el betonszilárd számadatként) különösen, hogy ma már egy bokaficam vagy teszem azt pikkelysömör is olyan alapbetegségnek számít, aminek megléte esetén lehet mutogatni, hogy hát, kérem, ezért halt meg az illető, és nem azért, mert a magyar egészségügyhöz képest a csernobili atomerőmű egy korszerű és környezetbarát vállalkozás.
Tíz év kormányzás után ott tartunk, hogy a kórházba induló állampolgárnak épp csak a vécéajtót nem kell magával vinnie, a gyógyulása helyszínén ugyanis jó esetben csak egy ágy várja majd, bónuszként a falról lerohadó vakolattal, meg a kórházi fertőzések lehetőségének színpompás sokaságával. Ez innentől nem egészségügy, hanem orosz rulett. Itt volt a nyár, amikor érdemben lehetett volna készülni a második hullámra, ehelyett ment itt is a ködösítés, meg a maszk nélküli fotózkodás a kormánytagok részéről, őszre pedig eljutottunk oda, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter is megfertőződött.
A rendkívüli jogrenddel tengernyi okos dolgot lehetne kezdeni, rengeteg mindent lehetne fejleszteni. Pont úgy, mint a kétharmaddal. Például lehetne azt, hogy <ide most tessék elképzelni egy tételes és hosszú felsorolást az orvosok-ápolók béréről, a kórházak állapotáról, a járvány miatt megélhetési nehézségekkel küzdő emberek támogatásáról és a többi olyan dologról, aminek valóban köze van a járvány elleni védekezéshez>, de mindez nem történik meg. Ennél sokkal fontosabb (már hogy a kormánynak), hogy az alkotmányba, pardon, a gránitszilárd alaptörvénybe bele legyen foglalva, hogy „az apa férfi, az anya nő”.
Rendkívül visszatetsző, amikor efféle javaslatokat nyújtanak be, miközben éppen egy ország várja, hogy másnaptól mikor, hova, hogyan mehet vagy nem mehet. Helyette Semjén Zsolt 23 óra 59 perckor, tehát éppen még éjfél előtt gyorsan a választási törvényt is módosítaná – a kormány javára, és persze az ellenzék kárára, de most hagyjuk is el a nettó politikát.
Melegek, egyedülállók <<<<< Házaspárok
Amikor épp járványügyi veszélyhelyzet van, akkor az embereket az érdekli, hogyan tudnak majd dolgozni, mi lesz a gyerek tanulásával, miközben a szerda nulla órától érvénybe lépő korlátozásokról kedden este nyolckor még semmit sem lehetett tudni.
Bezzeg azt, hogy mostantól csak házaspárok fogadhatnak örökbe gyereket, muszáj volt átrugdalni az Országgyűlésen. Tehát a vadházasságban élők, vagy esetleg egyedülállók ilyet tegyenek, az közel sem kóser, az azonos neműekről meg jobb nem is beszélni. Nagyon kivételes esetben az egyedülállók fogadhatnak örökbe, ehhez azonban Novák Katalin családpolitikáért felelős miniszter személyes hozzájárulása szükséges. (A miniszterasszonynak közgazdasági és jogi végzettsége van.)
Ugorjunk vissza egy picit az Alaptörvény módosításához is, abba ugyanis, ahogy már írtuk, bele tervezik írni, hogy az anya nő, az apa férfi, ráadásul az indoklás szerint az Alaptörvény „garantálja a gyermek születésétől fogva megváltoztathatatlanul fennálló önazonosságának megőrzését, illetve megóvását”. Hogy mit? Mi az, hogy megváltoztathatatlanul fennálló önazonosság?
Ehhez lazán kapcsolódik az indoklásban szintén szereplő passzus, amely szerint „a születési nem adottság, amelyet megváltoztatni nem lehet: az emberek férfinak vagy nőnek születnek. Az emberi méltósághoz pedig így az is hozzátartozik, hogy minden gyermeknek joga van a születési nemének megfelelő önazonossághoz.”
2020-at írunk, van rá megoldásunk, hogy ezeket a dolgokat megváltoztassuk, éppen a megfelelő önazonosság miatt. Ha úgy érzem, számomra nem komfortos, hogy férfiként vagy nőként élem az életemet, akkor LEHET RAJTA VÁLTOZTATNI és nem kell egy egész életet elfojtással, tagadással és rejtőzködéssel tölteni! Az Egyesült Államokban, ahol épp most teszik lapátra az amerikai történelem legkártékonyabb elnökét, a leendő utód, Joe Biden győzelmi beszédében kijelentette, hogy minden amerikai elnöke szeretne lenni, ebbe pedig beleértendők a nők, férfiak és transzneműek is. Magyarországon, úgy látszik, a harmadik kategóriát nem tekintik magyarnak, de a kormányzati kommunikáció alapján embernek sem igazán.
Kedvenc részünk a javaslat indoklásából az, mely szerint minden gyerMek (mert keresztény-konzervatív, családközpontú kormány csak ezt a kifejezést használhatja) „önazonosságának része, hogy védelmet élvezzen a testi-lelki integritása ellen ható szellemi vagy biológiai beavatkozásokkal szemben.” Ez esetben persze védelmet élveznek a gyerekek attól is, hogy a mindenkori kormány beleugasson, hogy hogyan kell élni az életüket, pedig ez így ebben a jelenlegi formában lehet a gyerek testi-lelki integritása ellen ható szellemi beavatkozásnak. Ami a biológiai beavatkozást illeti, az meg úgy hangzik, mintha az utcán lesben állnának a genderharcos hordák, hogy legott minden gyereket nemváltó műtétre kényszerítsenek. Értjük, hogy egy olyan kormány számára, amelynek kommunikációja szerint az asszonynak a konyhában a helye, félelmetes lehetőség, hogy emberszámba kell venni olyanokat, akik nem feltétlenül osztják az isten-haza-család szentháromság szentségét, de lássuk be, 2020-ban akad ilyen emberből nem is kevés és a számuk egyre csak növekedni fog.
„A javaslat a fentiekhez illeszkedve biztosítja a gyermekek számára Magyarország alkotmányos identitásán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést” – normális esetben egy Alkotmánynak semmi köze a gyerekek neveléséhez, mint ahogy egy kormánynak sem feladata ebbe beleugatni, azt majd megoldják a szülők. Helyette megoldhatnák, tisztázhatnák a gyerekjogokat és a gyerekvédelmet, hogy az abuzált gyerekek minél előbb biztonságban lehessenek. De nem.
Ami a kormánynak ezen túl is feladata lenne, hogy a rájuk bízott ország állampolgárai számára biztosítsa a megfelelő egészségügyi ellátást és megbízható, átlátható formában tájékoztassa az embereket például egy világjárvány őket érintő veszélyeiről és az ennek megfékezése érdekében meghozott kormányzati döntésekről. Az egészségügyi összeomlásra vonatkozó fifti-fifti nem kormányzás, hanem szerencsejáték. Közel tízmillió ember életével.