„Van az a szintje a szegénységnek, ami már az emberi méltósághoz való jogot sérti”

Az Utcajogász Egyesület 2010 óta nyújt ingyenes jogsegélyszolgálatot a hajléktalan és lakásszegénységben élő embereknek. „Eredetileg informális csapatként működtünk, A Város Mindenkié (AVM) csoport kezdeményezésére összeállt pár lelkes jogász, hogy pro bono jogi tanácsokat nyújtson a rászoruló embereknek – mondja dr. Kalota Ágnes ügyvéd, az Utcajogász Egyesület alapítója. – Most már önálló egyesület vagyunk: ahogy egyre több önkéntes csatlakozott hozzánk, fokozatosan »leszakadtunk« az AVM-ről, de azért ma is szorosan együttműködünk velük. A fő profilunk továbbra is a jogi tanácsadás, kilenc éve minden pénteken háromtól ötig küszöb nélküli jogsegélyszolgálatot nyújtunk a rászorulóknak a Blaha Lujza téren, de időközben alaposan kibővült a tevékenységi körünk, ma már a lakhatással, a hajléktalansággal és az ellátórendszerrel kapcsolatos rendszerszintű problémákkal is foglalkozunk. Beadványokat írunk, stratégiai pereket indítunk, próbáljuk jogi eszközökkel jobbítani a rendszert.”

Hajléktalan férfi a Menhely Alapítvány melegedőjében (Fotó: MTI Fotó / Mónus Márton)

Kalota hangsúlyozza: ingyen dolgoznak ugyan, de azért nagyon szigorúan szűrik a jelentkezőket. „Az Utcajogászt ketten indítottuk el, de most már tizenkilencen vagyunk, és azt reméljük, hogy a januári éves toborzásunkkor újabb önkéntesek csatlakoznak majd hozzánk. Nagyon megválogatjuk a munkatársainkat, csak profi és elkötelezett jogászokkal dolgozunk együtt. Olyanokkal, akiknek nagy a munkabírásuk – mert itt bizony dolgozni kell. A Blaha Lujza téri személyes tanácsadáson kívül telefonon és e-mailben is várjuk a megkereséseket, évente nagyjából ezer ember fordul hozzánk segítségért, jogi tanácsért. Ez rengeteg időt és energiát követel – még akkor is, ha ezeknek az ügyeknek csak a töredékéből lesz per.”

„Vitatható, hogy tekinthető-e egyáltalán elkövetőnek”

Az Utcajogász munkáját hajléktalan aktivisták is segítik. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az érintettek is részt vegyenek a munkánkban. A hajléktalan segítők sok olyan problémát meg tudnak oldani, amit mi nem: ők kezelik az ügyfélforgalmat a Blahán, ők csendesítik le azokat, akik nehezen viselik, hogy ki kell várniuk a sorukat, és ők igazítják el azokat is, akik nem jogi kérdésekkel keresnek meg minket, hanem például azzal, hogy van-e éppen ételosztás valahol, vagy melyik szállón van szabad férőhely” – sorolja a jogász, és hangsúlyozza: sajnos idő és erőforrás hiányában csak olyan peres ügyeket tudnak elvállalni, amiknek rendszerszintű, stratégiai jelentőségük lehet. „Olyan ügyeket igyekszünk végigvinni, amikről azt gondoljuk, hogy hosszú távú eredményt hozhatnak, vagy olyan problémákra, anomáliákra mutatnak rá, amik alapvetően meghatározzák a szegény és hajléktalan emberek életét, jogérvényesítését.”

Az angolszász országokkal ellentétben ugyan nincs Magyarországon precedensjog, de azért fontos, a tényleges jogalkalmazásra is kiható változásokat lehet elérni egy-egy ilyen perrel. „Nálunk is figyelembe veszik a korábbi ítéleteket, így ezek az ügyek jó hivatkozási alapot jelenthetnek a védők számára. Több olyan megnyert perünk is van, ami ebben az értelemben »precedenst« teremtett: az egyiknél egy indokolatlan bilincselés, a másiknál pedig egy elmaradt szociális juttatás miatt mentünk bíróságra. Utóbbi, amelyből aztán személyiségi jogi per lett, különösen nagy győzelem volt a számunkra, tudtommal Magyarországon nekünk sikerült először elérnünk, hogy a bíróság mondja ki:

Az Utcajogász egyik futó ügye épp az Alkotmánybíróság előtt van. „Egy fiatalkorú lányt képviselünk, akit prostitúció miatt ítéltek el. Lekapcsolták a rendőrök a kocsisoron, bevitték, megvádolták, a bíróság pedig elmarasztalta, és a szabálysértési törvény alapján visszaesőként ötvenezer forintos pénzbírság megfizetésére kötelezte. Szerintünk jogellenesen, hiszen – lévén kiskorú, éppen a bírósági döntés meghozatala előtt két héttel töltötte be a tizenhatot – az is erősen vitatható, hogy tekinthető-e egyáltalán »elkövetőnek«. Mi úgy gondoljuk, hogy nem, hiszen a gyerekprostitúció nem a prostitúcióba kényszerített gyerekek felelőssége.”

Börtön egy eldobott papírzsebkendőért

Időnként stratégiai szempontból kevésbé fontos ügyeket is elvállalnak, csak hogy rámutassanak a rendszer anomáliáira. „Volt egy perünk, ami ugyan nem tekinthető precedensértékűnek, de mi mégis hatalmas sikerként éltük meg, hogy megnyertük – meséli a jogász. – Helyszíni bírságolásról van szó, az ügyfelünket, Mártont azért büntették meg, mert eldobott egy papír zsebkendőt az utcán. Amikor a rendőrök odamentek hozzá, azonnal felvette, és kidobta a kukába, mégis a kezébe nyomták a csekket, a kiszabható legnagyobb, ötvenezer forintos helyszíni bírságot kapta. Pedig önmagában már az is kérdéses, hogy elkövette-e egyáltalán a szabálysértést; ha nagyon »jogászkodni« akarok, akkor azt mondom, lehet, hogy nem eldobta, hanem elejtette a zsebkendőt. Sajnos ő átvette a csekket, és aláírta a hozzá tartozó nyomtatványt, ami ez esetben azt jelenti, hogy elismerte a szabálysértést. Ez ellen aztán már fellebbezni sem lehet – viszont ha nem fizeti be a bírságot, és nem jelentkezik közérdekű munkára sem, akkor a pénzbüntetést előbb-utóbb átváltoztatják elzárásra, és be kell vonulnia a börtönbe, hogy leülje.”

Egy polgárõr hajléktalanokat keres egy híd alatt Zuglóban (Fotó: MTI Fotó / Mohai Balázs)

Kalota Ágnes szerint a rendőrség feltűnően gyakran szab ki helyszíni bírságot hajléktalan emberekre. „Nyilván tudják, hogy úgysem fogják befizetni, mert nincs annyi pénzük, mégis kiszabják. A jogszabály pontosan meghatározza, hogy egy adott összegű bírságot hány nap elzárással lehet kiváltani, és aki nem vonul be időben, azt előbb-utóbb körözni fogják, letartóztatják, és bekasztlizzák. Márton akkor keresett meg minket, amikor megkapta a bírósági idézést, amelyben értesítették, hogy mikor lesz az átváltoztatásról szóló tárgyalása. Mi elvállaltuk az ügyét, és sikerült elérnünk, hogy a bíróság eltörölje a bírságot.”

Sajnos, nem minden hasonló ügy ér véget ilyen szerencsésen. „Sokan azt sem tudják, hogy közérdekű munkával kiválthatják a pénzbírságot. Aláírják a papírt, amit a rendőrök az orruk alá dugnak, aztán el is feledkeznek róla, egészen addig, amíg körözni nem kezdik, és meg nem találják őket. Akkor aztán beültetik őket a rabomobilba, és irány Baracska – akkor is, ha csak egy pár órás elzárásra kell bevonulniuk. Egészen szürreális esetek is előfordulnak, egy éjjeli menedékhelyen dolgozó ismerősöm mesélte, hogy tőlük hajnali háromkor vittek el egy utcaseprőként dolgozó bácsit, úgy, ahogy volt, narancssárga kukásmellényben – szemetelésért. Ez tényleg az igazi »magyar abszurd«, ráadásul biztos vagyok benne, hogy a körözés, az előállítás és a bezárás, ez az egész teljesen felesleges hacacáré sokkal többe kerül az államnak, mint amennyi a bírságokból befolyna.”

„Egy kirendelt védő általában elfogadja az ítéletet”

Szerencsére az Utcajogász önkéntesei nem lankadnak, nemrég megint stratégiai fontosságú győzelmet arattak a bíróságon. „Ezúttal egy »életvitelszerű közterületi tartózkodás« miatt bezsuppolt hajléktalan embert, Bélát képviseltük. Miután tavaly júniusban a parlament megszavazta azt az alaptörvény-módosítást – egy Bajkai István nevű képviselő nyújtotta be, jegyezzük meg a nevét –, amely mindenki számára általános jelleggel tiltja, hogy az utcán éljen, a szabálysértési törvény erre vonatkozó passzusát is hamar módosították. Tavaly október vége óta már nem kell pénzbírságot vagy közérdekű munkát kiszabni arra, akit »hajléktalankodáson« kapnak: elég, ha háromszor felszólítják a rendőrök, hogy »hagyjon fel ezzel a tevékenységgel«, és negyedjére már vihetik is a fogdára, hogy aztán egy jó- vagy kevésbé jóhiszemű bíró elbírálja az ügyét.”

Kalota Ágnes azt mondja, a rendőrök érezhetően idegenkednek attól, hogy a hajléktalantörvény alapján állítsanak elő embereket. „Amikor életbe lépett egy-egy újabb szigorítás, mindig volt néhány előállítás, de aztán hamar elhalt a felbuzdulás. Idén júliusban hirtelen megint elkezdtek bekeményíteni a rendőrök, azt hallottuk, hogy egy nagy nemzetközi sportrendezvény miatt kellett kipucolniuk az utcát, de ez nem hivatalos információ” – mondja.

Bélát a Nagyvárad téri metróaluljáróból állították elő. „Miután bevitték, elég gyorsan eljutott hozzánk, hogy lekapcsoltak valakit előző éjszaka, de sem a nevét nem tudták megmondani, sem azt, hogy melyik rendőrkapitányság intézkedett. Szerencsére nekem éppen szabad volt a délelőttöm, úgyhogy elnyargaltam a Gyorskocsi utcába, hogy megpróbáljam előkeríteni; ide szokták bevinni a hajléktalanság miatt előállított embereket. Komoly kálvária volt, mire kiderítettem a nevét, és azt, hogy melyik kapitányság intézkedett, de sikerült, így végre bemehettem hozzá, hogy megszerezzem tőle a meghatalmazást. A rendőrök nem voltak túl segítőkészek, ragaszkodtak hozzá, hogy érkeztessem a meghatalmazást az ügyben eljáró kilencedik kerületi rendőrségen, mielőtt szót váltok vele. Vitatkozhattam volna, de nem tettem, úgy éreztem, nagyon fontos, hogy ne egy kirendelt védő, hanem mi képviseljük őt, ezért inkább nyeltem egy nagyot, és végigcsináltam az egészet.”

Az eljárás hemzsegett a hibáktól

A rendőrök bírósági ítélet nélkül hetvenkét órán át tarthatják őrizetben az utcáról begyűjtött embereket, ez alatt az idő alatt kell ítéletet hoznia az eljáró bírónak. „A legtöbben, ahogy Béla is, figyelmeztetést kapnak. Ez a legenyhébb büntetés, a védők általában el is fogadják, de nekünk más a stratégiánk, mi ezt elfogadhatatlannak tartottuk volna, mert szerintünk a hajléktalanság nem szabálysértés, senkit sem lehet elmarasztalni azért, mert nincs hol laknia. Ezért is volt olyan fontos, hogy mi csípjük el az ügyet.”

Hajléktalan férfi a Hajléktalanokért Közalapítvány székhelyén, a VI. kerületi Szobi utcában (Fotó: MTI / Mónus Márton)

Az Utcajogász példásan képviselte Bélát, részben ennek is köszönhető, hogy másodfokon megsemmisítették a korábbi döntést, és új eljárásra kötelezték az elsőfokú bíróságot. Kalota Ágnes szerint azért, mert a rendőrségi és a bírósági eljárás is hemzsegett a hibáktól, pontatlanságoktól. „A nyomozati és a bírósági szakaszban is komoly hibákat követtek el: nem dokumentálták rendesen az eljárást, és azt az alkotmányossági követelményt sem tartották be, amely szerint a szigorított szabálysértési törvényt csak akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben eljáró szerv meggyőződik arról, hogy az utcáról előállított embernek »lett volna helye az ellátórendszerben« – fejtegeti. – Az ugyan igaz, hogy a rendőrök betelefonáltak a BMSZKI (a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, a főváros hajléktalanellátó szervezete – a szerző) egyik intézményébe, és megkérdezték, van-e valahol szabad ágy, de arról már nem győződtek meg, hogy az ügyfelünk be tudott volna-e menni az illető szállóra. Nem tudott volna: amikor összeszedtem az adatokat, kiderült, hogy este tizenegy óra után telefonáltak, márpedig akkor már minden éjjeli menedékhelyen kapuzárás van, este tíz óra után nem fogadnak új embereket.”

Az ügyvéd szerint ennek a trehányságnak is köszönhető, hogy ügyfelét felmentették. „A másodfokon eljáró bíróság nagyon hamar lezavarta az eljárást, és kimondta: az ügyet újra kell tárgyalni. Béla szabad – igaz, továbbra is az utcán lakik, így bármikor újra lecsaphat rá a »törvény szigora«.”

Ha te is támogatnád az Utcajogász Egyesület Munkáját, kattints ide.