A home office, tehát otthonról dolgozás magával hozza azt az egyszerű tényezőt, hogy mivel nem az irodában ülünk, a főnök nem látja minden mozdulatunkat. A home office egyértelmű kívánalma a vezetők részéről az alkalmazottak felé sugárzott bizalom, de úgy tűnik, hogy egyes vezetők nem túl könnyen szavazzák meg ezt, és az online meetingek sűrűségének növelésével próbálják ellenőrizni a dolgozóikat.
„Pórázon akarnak tartani a meetingekkel”
P., az IT-szakember fakadt ki elsőként, amikor az ismerőseimet megkérdeztem, hogy érzik magukat a home office-ban most, a második körben. Tulajdonképpen P. kifakadása vitte el az egész társalgást abba az irányba, hogy most nem konkrétan az otthoni melóról, hanem az online meetingek megszaporodásáról írok: „A tavaszi és a mostani home office között óriási a különbség: most egyfolytában meetingeken kell ülni a gép előtt. Amikor személyesen bejárunk az irodába, akkor általában heti két meeting van, az egyik a szűkebb egységnek a kisfőnökkel, a másik az egész IT-osztálynak a nagyfőnökkel. Ezt a heti két meetinget tartottuk a tavaszi home office alkalmával is, aztán nyárra visszaálltunk a bejárós munkavégzésre, és most októbertől van újra otthonról dolgozás, de már jó előre megmondták, hogy minden áldott reggel 10-kor meeting lesz.
Sok értelme nincs a napi meetingeknek, hiszen nincs is mondanivalónk egymásnak. A munkánk – mint általában az informatikusoké – remekül követhető az online adminisztrációs felületeken, és mivel hibákat javítunk a munka 90 százalékában, elég egyértelmű, hogy lógunk-e aznap.
Ha nincs kijavítva az adott hiba, akkor nem dolgoztunk. De ez persze nem történik meg. Szóval szerintem semmi más értelme nincs ezeknek a gyakori bejelentkezéseknek, mint az, hogy pórázon akarnak tartani.”
P. egyébként örül annak, hogy náluk egyáltalán van lehetőség a home office-ra, és hogy a munkája simán végezhető online. Távolról elér minden számítógépet és szervert, amire szüksége van. Azt mondja, hogy „ha gyárban kéne kupakokat tekerni az üvegekre, akkor nagyon irigyelném a mostani helyzetemet a meetingekkel együtt.” Nem hálátlan tehát a home office lehetőségéért, csak nem szereti azt érezni, hogy gyereknek nézik a főnökei, és azt hiszik, hogy megbízhatatlan az egész csapat, mintha egyébként nem lennének képesek az önálló munkavégzésre, és nem tudnának felelősséget vállalni anélkül, hogy a nyakukba ne lihegnének odafentről. Tehát pont úgy kezelik az alkalmazottakat, mint a tanító nénik a kisiskolásokat. Valljuk be, van ebben valami megalázó.
Egyre több az online meeting (Kép: Unsplash)
Az értekezlet csak hátráltatja a munkát
A fenti meetingjelenség nem csupán P. munkahelyén létezik, egy könyvkiadónál dolgozó ismerősöm, A. is hasonlóról számolt be. A. munkája is tökéletesen végezhető távolról, online, hiszen az a feladata, hogy hírleveleket, sajtómegjelenéseket, marketingszövegeket írjon, amihez tényleg csak internet és egy számítógép szükséges. A főnöke mégis az utolsók között volt, aki megadta a home office-t a dolgozóknak, mivel szem előtt akarta tartani őket: „Az én főnökömre egyébként is jellemző az, hogy teljesen bizalmatlan velünk szemben, és szerinte az a fő életcélunk, hogy őt megrövidítsük, ellógjuk a munkát, és ha nem vagyunk az orra előtt, akkor biztos nem csinálunk semmit. Ez szerintem általános betegség a magyar munkahelyek többségén, valami szocialista maradvány lehet, vagy nem tudom, honnan jön, de mintha fordítva ülnénk mindig a lovon. Kapcsolatban vagyok külföldi könyvkiadókkal is, a londoni kiadónál például szó sincs erről a hozzáállásról, egyértelmű a vezetők számára is, hogy közös céljuk a dolgozókkal a cég életben tartása, úgyhogy nyilván mindenki dolgozni fog akkor is, ha épp nem áll mögötte a főnök, hanem a járvány miatt otthonról csinálja a munkáját.”
A. elmondása szerint a munkahelyén heti egy hivatalos meeting volt, amíg bejártak dolgozni, de kicsi a cég, így olykor kávézás közben, a konyhában összefutva tíz perc alatt is volt értekezlet a főnökkel. Amióta viszont home office van, kétnaponta hívja őket össze meetingelni a főnöke. „Nem a meetingekkel van bajom, sőt, szeretem a kollégáimat, jó velük dumálni, csak épp a munkámmal nem haladok.
Beteszik nap közepére a meetinget, amikor a legelmélyültebben foglalkoznék épp a szövegekkel, és pont annyira kirántanak a folyamatból a felesleges szócsépléssel, hogy utána rendkívül nehéz felvenni újra a munka fonalát.
Értem én, hogy ellenőrizni akarja a főnök, hogy 13 órakor már nem pizsiben nézzük a sorozatokat (nem mintha amúgy meetingre felöltöznék, simán leülök a kamera elé is pizsamában), hanem termeljük a pénzt, de ezzel a hozzáállással sajnos csak hátráltat a munkában.”
A bizalom szárnyakat adhat
A. véleménye egybecseng Sz. gondolataival, aki egy kommunikációs cégnél reklámokkal foglalkozik, és nem érti, miért nem tudják felnőttnek kezelni a beosztottakat a cégek többségénél, ahol még mindig az állandó ellenőrzés a legfontosabb a főnök számára. Pedig a jó főnök nem az ellenőrzésekkel, gyakori meetingekkel veszi rá az alkalmazottait, hogy megcsinálják rendesen a munkájukat. „Dolgoztam már ellenőrzés-mániás főnökkel is, most viszont olyan vezetőm van, aki nem félelemkeltéssel és szoros kontrollal akar minket irányítani, hanem pont az ellenkezőjével motivál: megbízik bennünk. Ajánlanám mindenkinek, aki most a meetingek felszaporításával akarja gyakorolni a hatalmat a beosztottjai felé,
mert varázslatos hatással van az emberekre, ha olyan főnöki attitűddel találkoznak, melyben felnőttként, felelősségteljes munkavállalóként tekint rájuk a vezető.
A folyamatos ellenőrzés és bizalmatlanság csak rossz érzéseket szül, a legbecsületesebb alkalmazott is azon kezdi ettől törni a fejét, hogy mégis miképp lehet elkerülni a munkát. Ha viszont egyenrangú félként kezdi kezelni egy főnök a beosztottjait, tudatja velük, hogy számít a szakértelmükre – és egyébként azért vette fel őket, mert látta rajtuk, hogy alkalmasak a munkára –, az szárnyakat ad, és arra fogja ösztönözni a leglustább alkalmazottat is, hogy rászolgáljon a bizalomra.”
Az a furcsa a jelenségben, hogy azok a vezetői irányok, melyekről Sz. is beszél, és érzi a jó hatásait a saját bőrén, egyáltalán nem új keletű dolgok, és a világ nyugatabbra lévő felében nagyobb sikerrel alkalmazzák is a főnökök, míg itthon továbbra is csak azt lesi a többség, hogyan rakhat láthatatlan pórázt a beosztottakra. Most épp meetingekkel. Pedig ezt a sok energiát, amit pórázkészítésre fordítanak, lehetne arra is felhasználni, hogy fejlesztik a csapatmunkát, együttműködést, vagy épp a céghez való pozitív viszonyt. Mennyivel nyugodtabbak lennének a napjaink, ha így lehetne bizalommal és elkötelezetten dolgozni home office-ban is.
Mindent a home office-ról:
- Home office – állandó nyaralás, vagy út az elmagányosodás felé?
- Profi tippek az otthoni munkavégzéshez: a pihenésre is gondolj!
- Így kerüld el a home office-szindrómát