Több mint másfél éve annak, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, és egyelőre nem látni, mikor ér véget az a háború, amelyben már olyan sokan vesztették életüket, férfiak és nők, felnőttek és gyerekek, civilek és katonák egyaránt. Maga a konfliktus persze jóval régebben kezdődött, fontos mérföldkő volt 2014, amikor is kitört a kelet-ukrajnai háború.
Ugyan a nők már ekkor is szolgálhattak a hadseregben, 2018-ig a jogszabályok nem tették lehetővé, hogy hivatalosan harcoljanak is, önkénteseket szakácsnőként, takarítóként vagy könyvelőként sorozták be. Egyes adatok szerint jelenleg több mint 70 ezer nő szolgál az ukrán fegyveres erőknél, számuk folyamatosan nőtt a 2022 februárjában történtek óta.
Más életet szeretnénk magunknak és a gyerekeinknek. Nem akarjuk, hogy folytatniuk kelljen a háborúnkat, nekünk kell véget vetni ennek
– válaszolta meg Daria Zubenko főtörzsőrmester azt a kérdést, ami bizonyára sokakban felmerül, miért döntöttek úgy sok ezren, hogy nőként katonának állnak. Andriana Arekhta, aki szintén tagja volt annak az ukrán delegációnak, ami 2022 őszén az Egyesült Államokba utazott, elmondta, a nők nincsenek könnyű helyzetben, keményen kell dolgozniuk azért, hogy egyenlőként kezeljék őket.
És annak, hogy a férfiak és a nők – még, ha ugyanazért is harcolnak – nem egyenlőek, azt egy olyan probléma is megmutatja, ami sokak számára elég bagatellnek tűnik, mégis nagyon fontos: ez pedig az egyenruha. Vagyis a kifejezetten a nők számára készült egyenruhák, beleértve azt a felszerelést is, amit terepen, harc közben viselhetnek, egész pontosan ezeknek a hiánya.
Ahogy egyes szakemberek fogalmaztak, az infrastruktúra nem volt felkészülve arra, hogy ennyi nő csatlakozik a fegyveres erőkhöz, igaz, az elmúlt másfél évben azért történt előrelépés. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az Egyesült Államokban, ahol komoly összegeket szánnak hadiiparra, csak 2013-ban lett a nőknek saját, nem díszegyenruhájuk.
Van rá igény
„A hadseregnél lévő nők számára az egyik legnagyobb probléma a női holmik, például egyenruhák, fehérneműk és cipők hiánya. Minden dolog férfiaknak készült, nagyobbak a méretek, mindent be kell szegni” – nyilatkozta Olga Usakova, aki megszólalásával nincs egyedül. Számtalan nőtársa hívta fel a figyelmet erre a problémára.
Irina Klocsko televíziós műsorkészítőként dolgozott, most ő is a hadseregben szolgál. Mint elmondta, munkája révén hozzá volt szokva a stresszes helyzetekhez, de azért kellett egy kis segítség ahhoz, hogy a fegyveres erőknél is helyt tudjon állni. „Nem tudtam, mit és hogyan csináljak, a többiektől lestem el a dolgokat. Kezdetben volt némi kellemetlenség abból is, hogy míg munkahelyemen nekem tartoztak elszámolással a férfiak, hirtelen egy olyan közösségben találtam magam, ahol a férfiak parancsoltak nekem” – mesélt a kezdetekről, és azt is megosztotta, mi jelentett számára még nagy nehézséget.
Fotó: Iryna Klochko
És igen: ez a megfelelő felszerelés hiánya volt. „Minden katonai ruha és felszerelés férfiaknak készült. Ha a derékbőség megfelelő is, a nadrág szárába kétszer is beleférsz. Nem tudsz csendben mozogni, mert olyan nagy a nadrágod. Zizeg. Ilyen nadrággal nem végezhetsz felderítést…A leginkább problémás része a felszerelésnek persze a golyóálló mellény. A nagyobb mellmérettel rendelkező nők számára ez nagyon kellemetlen lehet. A mellény szorosan illeszkedik a testhez, és ha egész nap viseled, fáj.”
Ugyan a legtöbb nő főként azt kifogásolta, hogy a férfiaknak szánt egyenruhák egyes helyeken túl bőnek, bizonyos helyeken pedig túl szűknek bizonyultak, hiszen a nőknek arányaiban keskenyebb a válla és szélesebb a csípője, a mellekről ne is beszéljünk. Volt, aki igyekezett átszabni az egyenruháját, volt, aki övekkel és más megoldásokkal próbálta kényelmessé tenni azt. És ez szinte csak a jéghegy csúcsa: voltak, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy a nem megfelelő alsónemű is komoly kellemetlenségeket okoz. Próbáljon valaki beleragasztani egy egészségügyi betétet egy férfiboxerbe…
Tény, hogy az elmúlt másfél évben sok minden változott, egyre többen ismerték fel, hogy a helyzet tarthatatlan. A Veteranka (Ukrán Veterán Nők Mozgalma) még 2022 előtt alakult, és már korábban is foglalkozott a hadseregben szolgáló vagy leszerelt nők érdekképviseletével, az ő támogatásukkal, és felismerve, hogy a nem megfelelő egyenruhák milyen problémákat okoznak, saját varróműhelyt nyitottak, ahol amerikai és izraeli egyenruhák alapján kezdték el gyártani a felszereléseket, amiket ingyen bocsátanak a nők rendelkezésre.
Velük működik együtt például Sztanyiszlav Bitus, egy fiatal ukrán divattervező. Mint egy interjúban elmondta, ismerősével szerettek volna csatlakozni területvédelmi erőkhöz, de ez nem sikerült, így ki kellett találniuk, milyen más módon tudnak segíteni, így került a Veteranka varrodájába. Korábban nem foglalkozott egyenruhákkal, és elárulta, teljesen más szempontokat kell figyelembe venni ezek tervezésekor. „Ha sportruházatról van szó, akkor annak kényelmesnek kell lennie, de ha estélyi ruhákról vagy koncertruhákról van szó, akkor a kényelem nem annyira fontos. A katonáknak szánt ruháknál pedig minden részlet számít, a kényelem pedig kiemelt szerepet játszik, és ez nem egyszerű feladat.”
Hozzátette, nyilván nem könnyítette meg a dolgukat az, hogy a háború miatt nehéz beszerezni a megfelelő anyagokat, illetve kihívást jelent az is, hogy más igényei vannak annak, akik mesterlövészként szolgál, mint annak, aki katonaorvosként segít másokon. Persze folyamatosan fejlesztenek az általuk varrt felszereléseken, és a lányok, a nők hozzák meg a végső döntést, hiszen ők tudják igazán, mire van szükségük.
Ganna Suvorkina régóta dolgozik a ruhaiparban, sok márkával dolgozott együtt, illetve tanította is a következő generációt, 2022 februárjában azonban az ő élete is gyökeresen megváltozott. Úgy döntött, vége a halogatásnak, a tettek mezejére kell lépnie. Nem sokkal később a Telegramon szembejött vele egy felkérés, miszerint varrónőkre lenne szükség, akik önkéntes munkában hajlandók lennének a katonák számára felszereléseket készíteni. Később ő lett a Veteranka varrodájának fontos munkatársa.
„Az egyik tervezőiskolában női egyenruhákat, alsónadrágokat, pólókat és a katonaság számára szükséges egyéb holmikat varrtunk, miközben a híres tervezőnek, Ivan Frolovnak dolgoztam. Később azonban rájöttem, hogy engem nem annyira érdekel, hogy Beyoncé miben lép fel, ellentétben azzal, hogy a nők mikben harcolnak a fronton. Most azt tervezzük, hogy a háborúból visszatért női veteránoknak fogunk tanfolyamokat tartani, akár egy új szakmát szeretnének elsajátítani, akár mint egyfajta művészetterápiaként szeretnék kipróbálni a varrást” – tette hozzá.
Fotó: UN Woman/Ganna Suvorkina
Kijevben van a székhelye az Arm Women Now nevű szervezetnek, amelynek önkéntesei már több ezer egyenruhát varrtak a háborúban résztvevő nőknek, és olyan fontos támogatókat sikerült megnyerniük, mint a főváros polgármestere, Vitalij Klicsko, és testvére, Volodimir, illetve ők is tagjai lettek annak a munkacsoportnak, amelyben többek között a védelmi minisztérium is képviselteti magát, és aminek az a célja, hogy biztosítsák a megfelelő felszerelést a hadseregben szolgáló nők számára.
Van, akit egy közeli rokon helyzete ébresztett rá arra, hogy tenni kell valamit. Egy fiatal katona elmondta, a háború első hónapjaiban tornacipőt és egy, rá túl nagy egyenruhát viselt, és irigykedve nézte a férfiakat, akinek három zokni és egy bakancs védte a lábát a hidegben. Mivel nem volt nyitva olyan üzlet, ahol maga tudta volna beszerezni a szükséges holmikat, szólt a testvérének, aki gyorsan küldött neki meleg zoknit, aláöltözetet, kesztyűt, sapkát és egyenruhát, amely méretben már jobban passzolt. Így született meg a Zemljacski nevű szervezet, aminek a célja, hogy minden szükséges holmival ellássa a fronton szolgáló nőket a ruházattól kezdve a higiéniai termékekig.
Mindeközben külföldről – többek között Hollandiából – is érkeznek olyan segélycsomagok, amelyek kifejezetten nőknek készült felszerelést és egyenruhát is tartalmaznak, és mint írtuk, maga a kormány is dolgozik azon, hogy megfelelő holmikkal tudják ellátni a hadseregben szolgáló nőket. Természetesen mindenki, aki részt vesz ebben a projektben, a katonák visszajelzései alapján dolgozik, így készültek el azok a magas derekú nadrágok, amelyek jobban bírják majd a gyűrődést, mint a férfiaknak szánt változatok, a várandós nőkre gondolva van gumipántos nadrág is, és persze a fehérneműkről sem feledkeztek meg, ahogyan sisak és testpáncél is készül.
Nők a fronton
Több a témával foglalkozó cikkben is felmerült a kérdés, vajon a háború, az, hogy a nők vállvetve harcolnak a férfiakkal, mennyire fogja megváltoztatni a nemek viszonyát, egyenlőbbek lesznek-e, jobban fogják-e tisztelni egymást.
Több, a fronton szolgáló nő is mondta, hogy kaptak szexista megjegyzéseket, egyikük, aki mesterlövészként bizonyított, elárulta, amikor csatlakozott a különleges erőkhöz, egyik katonatársa megjegyezte, jobb lenne, ha visszamenne a konyhába borscsot főzni, de volt, akinek azt mondták, menjen haza és szüljön gyerekeket, és állítólag elterjedt az a felfogás is, hogy a nők azért csatlakoznak a hadsereghez, hogy férjet fogjanak maguknak.
A háborúnak mindegy, hogy férfi vagy nő vagy. Amikor egy rakéta eltalál egy házat, nem érdekli, hogy nők, férfiak, gyerekek lakják-e, mindenki meghal. És ez a frontvonalon is így van, ha tudsz segíteni, miért ne védenéd meg a hazádat, a népedet akár nőként is?
– nyilatkozta egy katonanő.
És mi a helyzet a szexuális zaklatással? Egyes szervezetek szerint voltak katonanők, akik arról számoltak be, hogy fizikailag bántalmazták őket, de nem tudni, pontosan mekkora problémáról beszélünk, hiszen sokan inkább hallgatnak. Hanna Maljar védelmiminiszter-helyettes egyszer azt nyilatkozta, arányait tekintve nagyon kevés esetről lehet szó. És vannak, akik úgy látják, hogy a nők helyzete a hadseregen belül változik, mégpedig a pozitív irányba.
Alisza Sramko kétgyermekes anya, mentősként dolgozik, tagja a Veterankának. Mint elmondta, teljesen véletlenül került kapcsolatba a hadsereggel, nem tudta, hogy a szervezet, amihez önkéntesként jelentkezik, egy, a katonasághoz köthető szervezet.
„A zászlóaljparancsnokunk nő, az állomány mintegy fele nő. Ezért a nemek közötti egyenlőség kérdései nem merülnek fel. De amikor az invázió kezdetén elkezdtem dolgozni egy helyi önkéntes szervezettel, szembesültem ezekkel. Néhány férfi nem fogadta jól, hogy női oktatót kaptak… A terhes nőket még kevésbé veszik komolyan, és sok férfi nem hajlandó tanulni tőlük. Bő ruhát kellett viselnem, hogy elrejtse a második terhességemet, és komoly arcot kellett vágnom tanítás közben” – mesélte.
Fotó: UN Woman/Alisza Sramko
Hozzátette, hogy 2014-hez képest van javulás, de hosszú út áll még előttük. „Egyre több nő teljesít szolgálatot, nemcsak szakácsként és orvosként, hanem harcolnak is. Egy családhoz tartozunk, nemtől függetlenül. Más hadosztályokban azonban a nőknek gyakran bizonyítaniuk kell, hogy hivatásosak, és joguk van a férfiak között lenni. Meg kell mutatniuk, hogy rájuk lehet bízni mások életét. Nem tudom, meddig tart ez a háború. De ha vége lesz, azt szeretném, ha elfogadottabb lenne, hogy nők és anyák is szolgáltak a hadseregben.”