A Heves megyei Tarnazsadányban halt meg egy öt hónapos kislány múlt hét pénteken, alig volt három kiló, azaz nem fejlődött megfelelően. A nagymama nyilatkozott az RTL Híradónak az ügyben, elmondása szerint orvoshoz is elvitték a babát, mert alig gyarapodott születése óta, pedig ők kiváltották a tápszert és etették rendesen. Ám úgy tűnik, a baba mégis éhen halt.
Mennyi hízás az egészséges?
Újszülött- és csecsemőkorban heti 150-250 gramm súlygyarapodás számít egészségesnek. A csecsemő az első hónap végére körülbelül 500-600 grammal gyarapodik. A gyerekek jellemzően 6 hónapos korukra megkétszerezik, 1 éves korukra megháromszorozzák a születési súlyukat. A csecsemők testsúlyát több tényező is befolyásolja: a genetika, a terhesség hossza, az anya életmódbeli szokásai, vagy a várandósság alatti betegségei.
Kinek a feladata?
A családban öt gyerek van, 12-en laknak egy házban, szerény körülmények között élnek. A babának két édestestvére van, őket most a dédnagymama vette magához, a rendőrség pedig gondatlanságból elkövetett emberölés gyanúja miatt indított nyomozást ismeretlen tettes ellen. A család felelőssége mellett felmerült azonnal mindenkiben, hogy hol volt ebben az öt hónapban az egészségügyi és szociális ellátórendszer a család életében, amelyben a szakembereknek észre kellett volna venni, hogy nem fejlődik megfelelően a baba.
Sajnos hiába kérdeztünk több védőnőt, védőnői szolgálatot, egyesületet, cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat. A kérdéseink nem a felelőskeresésre irányulnak, hiszen arra ott a rendőrség, hanem inkább csak szeretnénk tisztán látni, hogy mi egy védőnő feladata és meddig tart a hatásköre. Az már kiderült, hogy Tarnazsadányban nincs gyermekorvosi ellátás, a polgármester nyilatkozata szerint egy háziorvos van a településen, aki ellátja a felnőtteket és a gyerekeket is. A baba esete is jól mutatja, milyen óriási hiányosságokkal küzd a magyar egészségügy.
A védőnői feladatokat az Országgyűlés Hivatalának Magyar Védőnői Szolgálat című infojegyzetében összegzik: „A védőnői szolgálat elődje az 1915-ben alakult országos Stefánia Szövetség, amelynek elsődleges célja az időszakra jellemző magas számú csecsemőhalandóság csökkentése, valamint az anyák és gyermekük védelme volt. A 20. században a védőnők feladata az orvosi vizsgálatok előkészítése, az azzal kapcsolatos dokumentáció vezetése volt, majd a feladataik bővültek felvilágosító és egészségnevelő munkával.
2018-ban a hazai szabályozás szerint a védőnő szakmai tevékenységét önállóan végzi együttműködve a háziorvossal, házi gyermekorvossal, valamint a család- és gyermekjóléti szolgálattal és központtal, amelynek célja a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
A védőnő határai
A talán leginkább témába vágó kötelezettséget az ÁNTSZ oldalán találtuk meg a Védőnői Szakfelügyeleti Iránymutatás című dokumentumban, mely szerint a védőnő „Köteles veszélyeztetettség észlelése esetén jelzéssel élni a gyermekjóléti szolgáltatónál és hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén.” Ha tehát a védőnő észlelte az öt hónapos baba esetében az alultápláltságot, akkor egyrészt jeleznie kellett a gyermekorvosnak, másrészt pedig a gyermekjóléti szolgálatnak, ha elhanyagolásra gyanakodott.
Ezt támasztja alá a Házi Gyermekorvosok Egyesületének egy cikkében a Magyar Védőnők Egyesületének (MAVE) nyilatkozata is: „A védőnők felsőfokú végzettsége, képzettségük, a javuló megfigyelési rendszer alkalmassá teszi őket arra, hogy észrevegyék, ha megtorpan a fejlődés, és jelezzék azt az orvos felé. Az orvos kiváló segítséget kap ezzel a munkájához.
Ahol a kompetenciájuk nem elég, át kell adniuk a gyermeket a gyermekorvosnak. A védőnő nem ad diagnózist, de nem is akar diagnosztizálni, gyógyítani, ő csak addig kompetens, ameddig nem kell orvosi beavatkozás.
Tudja, hogy kell egy náthát vagy egy hasmenést kúrálni, egy beteget ápolni, az öngondoskodás terén sok jó tanácsot tud adni, de az orvosi feladatok, a diagnózis, a terápia, az mindig is marad az orvosnál. A védőnői munka döntően a gyermek fejlődését nyomon követő preventív szemléletre épül. (…) Annyi klinikum kell a védőnőnek, hogy az eltérést észlelje, tudja azt, ha valami már nem »normális«. És amikor ezt látja, küldje tovább a gyermeket az orvoshoz.”
Az ellátórendszer hiányossága
Felmerült az is, hogy esetleg nem működik együtt a család a védőnővel, a gondozók nem engedik be a szakembert az előírt időpontokban az otthonukba, ezért nem tudja követni a baba fejlődését. Erre valóban lett volna régebben lehetősége a szülőknek, ám 2017-ben megváltoztatták a vonatkozó jogszabályt, és „a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen kiskorú esetén a háziorvosi, házi gyermekorvosi és a védőnői egészségügyi szolgáltatás nem utasítható vissza” kitételt beletették, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha becsukják a szülők a védőnő orra előtt az ajtót, az hatósági eljárást von maga után. Nem hívják ki a rendőröket a szülőkre, hanem a védőnőnek (vagy a gyermekorvosnak) jeleznie kell a család- és gyermekjóléti központnak, hogy akadályozza a család a baba kötelező szűrővizsgálatát.
A babát megadott szűrési időpontokban kell elvinni a védőnőhöz, vagy fogadni a védőnőt az otthonunkban. Ezek az időpontok az első év során: 1 hónap, 2 hónap, 4 hónap, 6 hónap, 9 hónap, 1 év.
Az öt hónapos baba esetében tehát már minimum háromszor kellett, hogy találkozzon az anyával és babával a védőnő, így joggal teszik fel most sokan a kérdést, hogy miért nem tűnt fel a baba súlygyarapodásának hiánya a szakemberek számára? Főleg, hogy a nagymama elmondása szerint még orvoshoz is elvitte a babát a család ezzel a problémával? Senki sem várná el a védőnőtől, hogy diagnosztizálja a gyermeket, de egy ilyen fokú alultápláltságot biztos látott volna, és továbbította volna a megfelelő hatóságokhoz, szakemberekhez a kislány állapotát (lehet, hogy meg is tette, nem állítjuk, hogy mulasztott volna).
Hogy megy ez a gyakorlatban?
„És hol volt a védőnő?” – szegezik nekem a kérdést rendre látogatáskor csak úgy mellékesen például, amikor egy családi tragédiáról szóló hírrel van tele a sajtó. Én meg próbálok védekezni azzal, hogy ugyan a konkrét ügyet nem ismerem, de a védőnő általában abba a lakásba megy be, ahova beengedik, és hogy a védőnői szolgáltatás visszautasítható volt egészen három évvel ezelőttig, ehhez joga volt a szülőknek, nem örültünk, de el kellett fogadnunk. Valóban van jelentési kötelezettségünk a gyámhatóság, a családsegítő központ felé, de ez nagyon érzékeny terület, mert mondjuk, ha csak éppen egy életkorhoz kötött úgynevezett státuszvizsgálaton való megjelenéssel késnek két hónapot, nekem már jelentenem kellene… csakhogy nekem ezekhez a családokhoz továbbra is járnom kell, mondanom sem szükséges, hogy milyen bizalommal fogadnának ezek után.
„Majd a tornatanár elkísér” – biztattak még főiskolás koromban maratoni hosszúságú gyakorlatom során, amikor a helyi iskolai tantestület által „problémásnak” ítélt családhoz egyedül én jelentkeztem, hogy megcsinálom a környezettanulmányt. Hát, ennyit arról, hogyan készítettek fel minket szenzitív helyzetek kezelésére… Ja, amúgy a tornatanárt valahogy sikerült leráznom… – nyilatkozta az nlc-nek néhány éve egy aktív védőnő.
A MAVE már 2018-ban is jelezte, hogy többek között az is megoldásra váró probléma a védőnői rendszerben, hogy nincsenek megfelelően összehangolva a feladatok, a szűrővizsgálatok felelősségköre, és nincs „egységes jelző-, beutalási – és visszajelző rendszer” kialakítva – olvasható az Országgyűlés Hivatalának infojegyzetében. Ha csak ezt nézzük és a családon kívüli felelősöket keresünk, akkor itt lehet a hiba, nem az egyes orvos vagy védőnő, hanem a mögöttük hiányosan, nem összehangoltan működő ellátórendszer az, ami miatt előfordulhatott, hogy az öt hónapos kisbaba éhen halt.
