A CEU csak ne siránkozzon, a hajléktalanok meg ne hajléktalankodjanak: ilyen lesz az új köztársasági elnök

nlc | 2024. Február 23.
Sulyok Tamás elsőre szürke és unalmas arc, ám múltjában hatalmas vitát kiváltó döntéseket, erőteljes pártkötődést és súlyos gondolatokat találunk parasztokról, vallásról, diktatúráról, Aranybulláról. Végignézzük a leendő köztársasági elnökünk életét és megpróbálunk belesni a fejébe.

Abszurd és szomorú, hogy éppen az a Novák Katalin kényszerült a pedofilbotrány kapcsán lemondani köztársasági elnöki pozíciójáról, aki e hagyományosan tekintélyes szerep mellett a „családbarát kormány” PR-arca volt. Ha ezt leszámítjuk – vagyis tételezzük fel, hogy egy pillanatra képesek vagyunk eltekinteni attól, hogy Novák, miután Balog Zoltán „leszólt” neki, a pápalátogatás ürügyén képes volt kegyelmet adni egy pedofil intézményigazgatót aktívan segítő bűnözőnek –, és afelett is szemet hunyunk, hogy az elnök Áder János örökségét folytatva gyakorlatilag kritikátlan aláírógépként üzemelt a Sándor-palotában, kifejezetten üdítő jelenség volt.

Olyan volt, amilyen, de mégiscsak volt egy fiatal, női elnöke ennek a kis közép-európai országnak.

Pláne, hogy ez a kis ország éppen egy xenofób, autoriter rezsim alatt zárkózik be éppen. (Más kérdés, hogy Novák kinevezésével pont erről szerették volna elterelni a figyelmet.) Ez a cikk azonban nem Novák Katalinról, hanem Sulyok Tamásról szól, akivel kapcsolatban rögtön kérnénk valamit: tegye fel a kezét, aki hallotta már a nevét! Látjuk, hogy páran jelentkeznek, ők biztosan követik a híreket, és tudják, hogy csütörtökön őt jelölte a kormány köztársasági elnöknek. Oké, most

tegye fel a kezét az, aki eddig is tudta, kicsoda ő!

Senki? Nem meglepő és nem is hibáztatunk senkit: diplomatikusan fogalmazva nem egy látványos jelensége ő a magyar közéletnek, de a kormánynak egy ekkora balhé után (bocsánat: közepette, hiszen reméljük, ennyivel nincs vége) pont rá van szüksége. És valószínűleg pont ezért lesz nagyszerű köztársasági elnök. Legalábbis Orbán Viktor számára nagyszerű. Még szép: mint kiderült, maga a kormányfő jelölte őt. A Kossuth rádióban árulta el ezt Orbán, hozzátéve, hogy „hosszas egyeztetés” előzte meg azt, hogy kit jelölnek. (Az persze nagyon meglepő lenne, ha nem az Orbán által javasolt személyt kérték volna fel.) Szerinte „a tapasztalat, az alkotmányos és jogi ügyekben való jártasság, a nemzetközi jog ismerete, a politikai intézmények természetrajzának ismerete és a szakmai tekintélyt is megadó életút miatt esett a választás Sulyok Tamásra mint leginkább alkalmas jelöltre”.

Az elmúlt évek legrosszabbul öregedett képe: a pápa mellett Novák, jobb szélen Sulyok Tamás (fotó: MTI/Bruzák Noémi)

De mit jelent ez? Mire számíthatunk tőle? Megvédi-e a nőket? Kiáll-e a kisebbségek mellett? Vagy szürke, unalmas kirakatfigura lesz, egy bajusz nélküli Áder János, akinek nem is érdemes megjegyezni a nevét? Összegyűjtöttük, mit tudhatunk az Alkotmánybíróság eddigi elnökéről és megpróbáljuk megtippelni, mit hoz a jövő a Sándor-palota környékén.

Rendszerfrissítés

Ahogy Európában – főleg a konzervatív felén – hagyomány, ezeket a tekintélyalapú, elvileg az igazságosság őrkutyájaként működő, ám főleg szimbolikus pozíciókat pont olyan arcok töltik be, mint Sulyok: idős, fehér, gazdag, keresztény (és jó eséllyel jogász) férfiak. Így van ez Magyarországon is a rendszerváltás óta, ebben volt „rendszerhiba” Novák Katalin: Göncz, Mádl, Sólyom, Schmitt, Áder. (A botrányokat követő hetekben pedig átmenetileg Kövér, de őt most hagyjuk.) A sorból leginkább Göncz lógott ki a szó nemes, nem pártpolitikai értelemben vett liberális életszemléletével, emlékezetes gesztusaival és mondataival és persze Tolkien-fordításaival. Ő volt az első és az utolsó igazi nemzetegyesítő elnöke a korszaknak, akivel még azok is megittak volna (és talán meg is ittak) egy sört, akik amúgy nem értettek egyet vele. A többiek azonban időrendi sorrendben egyre kevésbé autonóm szereplők voltak.

Sulyok életrajza és habitusa azonban végképp olyan,

mintha egy AI-szöveggenerátort megkértek volna, hogy vázolja fel egy névtelen magyar köztársasági elnök pályaívét.

Az 56-os születésű Sulyok Tamás érthető módon megvetette a szocialista rendszert: édesapja életét majdnem tönkretették, karrierjét ellehetetlenítették, amikor jogászként nem a helyi erős ember érdekeit védte egy bontóperben. Maga Sulyok pedig, miután végzett jogászként a JATE-n, és a szakvizsgájára készült, fogalmazóként dolgozott a Csongrád Megyei Bíróságon a 80-as évek elején. Ígéretes tehetségként felajánlottak neki egy büntetőbírói kinevezést, de csak akkor, ha belép a pártba. Ezt megtagadta, így a munkát is elvették tőle, jobbnak látta, ha a megyéből is elköltözik. A rendszerváltás után hamar felívelt a karrierje, saját ügyvédi irodája volt. Az ezredforduló környékén már a Fidesz környékén dolgozott, igaz, nagyobb ügyeit mind elbukta. ’98-tól Bartha László, a párt szegedi polgármestere hivatalát védte 400 ezer forintos fizetésért. A lapokba azzal került be, hogy a polgármester bukása után segített a helyi Fidesznek átvenni a hatalmat a szegedi tévé felett; a terv végül nem jött össze, egy időközben elinduló másik tévé maradt talpon. 2000-ben pedig a mostani józsefvárosi polgármester, Pikó András akkor még újságíróként cikket írt a Magyar Narancsba Bartha Lászlóról. A fideszes politikus pert indított, persze Sulyok védte a bíróságon, amely végül ellenük döntött.

A 2010 óta folyamatosan gyengülő és egyre inkább a kormánytól függő Alkotmánybíróságba 2014-ben ajánlotta a Fidesz. Egy évvel később már alelnök, még egy évvel később pedig elnök lett, eleinte elődje helyetteseként, majd Kövér László közbenjárásával hivatalosan is kinevezték. Igaz, furcsa körülmények között: a jelölő bizottság csak nyolc főből állt a kötelező kilenc helyett, mivel nem pótoltak egy időközben lemondott ellenzéki képviselőt, de a Fideszt ez nem különösebben érdekelte, fel sem merült tehát, hogy Sulyokot lemondatják, vagy még egyszer nekimennek a jelölésnek.

Frissen kinevezett alkotmánybíróként 2014-ben (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Most kezdődik a számunkra érdekes rész: milyen döntések fűződnek Sulyok Tamás nevéhez? Ab-elnökként ugyanis elvileg már az egész országot érintő, emberek életét megváltoztató és sokszor szimbolikus határozatokat is hozhatott, és hozott is. Igaz, ha végigtekintünk az Alkotmánybíróság döntésein, véletlenül valahogy mindig a kormánypárt retorikájának megfelelő döntéseket látunk. Most két olyat emelünk ki, amelytől szó szerint és kézzelfoghatóan rosszabb hely lett az ország.

Igenis van hajléktalanbűnözés!

Az egyik a CEU ellehetetlenítése, pontosabban az, hogy kimondta: az országból elüldözött egyetemnek semmi oka siránkozni. A szövevényes történet leegyszerűsítve a következőképpen nézett ki:

2017-ben bevezettek egy törvényt, amely szigorú feltételekhez köti, hogyan működhetnek itt külföldi, alapítványi egyetemek; „véletlenül” csak egyetlen intézményt érintett ez, a Közép-Európai Egyetemet, amelynek így be is kellett zárnia;

A CEU működési engedélyét jelenleg is vizsgálják, addig, amíg ennek eredménye nem ismert, nem kell jogsérelmet emlegetni, hiszen az csak akkor állna fenn, ha tényleg bezáratnák az egyetemet.

Értsd: nincs itt semmi látnivaló, nem siránkozni kell, hanem szépen végigcsinálni a jogi procedúrát, és majd aztán beszélhetünk arról, hogy kit milyen sérelem ért. Mindezt egy akkor már kivéreztetett és ellehetetlenített egyetemnek.

Az elmúlt 14 évben megszoktuk, hogy a magyar kormány az államfőinél csak az ellenségképét váltogatja gyakrabban, volt itt már főgonosz a migrációpárti Soros, a norvég civilek, a tudjukki irányította dollárbaloldal, a tanárok, akik inkább tüntikéznek ahelyett, hogy a nyári szünetnek örülnének, és persze a pedofíliával tudatosan összemosott LMBTQ-közösség. (Ez utóbbi ügyben most szerencsére inkább kushadnak.) Páran még talán emlékeznek, hogy 2019-ben a hajléktalanok és az őket segítő civilek is a nemzet ellenségei voltak, a kormány módszeresen kriminalizálta a mélyszegénységet, amikor (közismerten lakhatatlan, túlzsúfolt és még az utcához képest is veszélyes) szállókba próbálta terelni a fedél nélkül élő magyarokat. Az Alkotmánybíróság abban az évben Sulyokkal az élen konkrétan kimondta, hogy teljesen rendben van, ha a hajléktalanokat azért büntetik, mert közterületen élnek. Az indoklás különösen életidegen, mintha földönkívüliek írták volna:

Az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga, hiszen (…) a helyzet olyan a társadalmi együttélés és az egyéni élet egymáshoz kapcsolódó diszfunkcióiból keletkezik, amelyeket a hűség, a hit és szeretet alapján álló társadalomnak ezen elvek alapján kell kezelnie, s lehetőség szerint megszüntetnie.

Azaz maga az emberi méltósághoz való jog tiltja, hogy az ember hajléktalanként éljen, és amikor a hajléktalan embereket bírságolják, zárják el, viszik erőszakkal intézményekbe, akkor valójában nem is őket büntetik, hanem magát a hajléktalanságot, ez pedig teljesen érthető: mégis ki szeretné az ilyesmit? Azt azért békülékenyen hozzátették, hogy csak akkor ér büntetni a kiszolgáltatott rászorulókat, ha amúgy „biztosított volt az ellátórendszerben való elhelyezésük”, azaz akár szállóra is mehettek volna ahelyett, hogy az utcákon, tereken, aluljárókban rontják a levegőt.

Amit Isten adott

Az ilyen döntésekből nem az derül ki, hogy Sulyok egy cinikus kollaboráns, szervilis pártember. Inkább az, hogy a végletekig technokrata, kizárólag jogi fogalmakban és jogászlogikával gondolkodni képes ember ő, aki a magyarok hétköznapjait, nehézségeit, a rohamos elszegényedést és a társadalmi frusztrációkat is csak ilyen elvont, rideg összefüggésekben látja.

Aki tehát titokban reménykedett, hogy ő is Insta Reelseket posztoló és TikTokon influenszerkedő államfő lesz, mint Novák, annak rossz hírünk van: nem lesz.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Sulyok Tamás egyébként a fentiek ellenére néha megmutatja emberi arcát, nyilatkozataiból még az is kiderült, hogy élete egy pontján valószínűleg látott már szegény embereket is. Kollégái zárkózott, de szakmailag elkötelezett jogászként írták le, és a külvilágnak is ennyit mutat, ám azért néha megszólal és mesél ezt-azt magáról. Gyerekkorában sokat tanult például az alföldi parasztemberektől. Ahogy egy interjúban elmondta:

Ők mindig a valóság talaján állnak, azt figyelik, mit hoz a jövő, hiszen abból élnek. Ehhez sok hitre van szükség. Ha ma valamit elvetek, azt majd le fogom aratni, vagy ha enni adok a jószágnak, azt le tudom vágni.

Édesapjára is szívesen emlékszik. Hívő ember volt, akit kizsigerelt a hatalom, ám ő mégsem adta fel. 1945 után politikai okokból törölték a nevét az ügyvédi kamarából, tíz évig fizikai munkás volt, csak utána térhetett vissza a joghoz. Ez alatt a tíz év alatt sosem szidta a rendszert, sőt, még igazságosnak is tartotta, hiszen az élete, a családja megmaradt. Fiának mindig azt mondta, „amit Isten adott, azt joga is van elvenni”.

Egyelőre nem tudni, milyen szerepet szán magának Sulyok Tamás: az biztos, hogy 67 évesen elért a csúcsra, ennél már nincs feljebb, és ő is tudja, hogy pályája lezárása lesz az elnökség. Éppen ezért elképzelhető – ha nem is valószínű –, hogy karakán államfő lesz, aki szó szerint értelmezi a feladatát, akkor is, ha a hatalom egy szürke, felejthető és háttérben maradó közjogi méltóságot szeretne látni, azaz éppen, hogy nem látni. Visszás döntései ellenére mindig hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság meg kell, hogy szólaljon a nagy horderejű, főleg az Alaptörvényt érintő (korábban úgy mondtuk: alkotmányos) ügyekben, mint a véleményszabadság. Egy 2022-es beszédében például az Aranybullát azzal méltatta, hogy végre megszületett egy alkotmány, amely korlátozta a hatalmat: akkor éppen a királyét. Mint mondta, a kérdés ma is aktuális, a hatalom gyakorlásának és korlátozásának dilemmája ugyanis örök.

Azért az üdítő, hogy egyáltalán beszél erről.

Exit mobile version