Csernobili mutánsok: így élik túl az állatok a halálos sugárzást a nukleáris katasztrófa sújtotta területen

L.A. | 2024. Április 26.
Majdnem 40 évvel a csernobili katasztrófa után az elzárt zónában élő állatok továbbra is ki vannak téve a szélsőséges sugárterhelésnek, és úgy tűnik, a túlélésük kulcsa a mi túlélésünk kulcsa is lehet a jövőben.

Napra pontosan 38 éve történt a csernobili atomkatasztrófa. A tragédiát az atomerőmű 4. reaktorának robbanása okozta, majd az ezt követő tűz következtében nagy mennyiségű radioaktív anyag szabadult el a légkörben és a környezetben. A baleset fő oka volt az, hogy a reaktort a tesztelés során nem megfelelően kezelték, és olyan körülmények álltak elő, amelyek a reaktor túlmelegedéséhez és végül robbanásához vezettek. Emellett az atomerőmű tervezése és üzemeltetése során is több súlyos hiba történt, amelyek hozzájárultak a katasztrófához.

Pripjaty városát, amely mindössze három kilométerre feküdt az üzemtől, nagyjából 50 000 lakójával, 36 órával a balesetet követően teljesen kiürítették. A következő hetekben és hónapokban további 67 000 embert evakuáltak otthonából a szennyezett területekről. Az oltásban és a takarításban résztvevők kapták a legnagyobb sugárdózist. Hozzávetőleg 6000 ember halt meg a katasztrófa után rövid időn belül. Mára már azonban tudjuk, hogy a sugárterhelés következtében legalább 50 ezer áldozata lehet a csernobili balesetnek.

A CEZ (Csernobili Kizárási Zóna) azóta is elhagyatott maradt, 30 kilométeres körben még most is olyan magas a sugárzás, hogy csak különleges engedéllyel lehet belépni. A veszélyes terület azonban továbbra is számos vadon élő állat – medvék, bölények, hiúzok, rókák, farkasok, valamint több mint 200 madárfaj – otthona.

Mutáns farkasok

Dr. Cara Love, a Princetoni Egyetem evolúcióbiológusa és ökotoxikológusa azt vizsgálta, hogyan élnek túl a csernobili farkasok az erősen radioaktív környezetben. Love és kutatócsoportja 2014-ben meglátogatta a CEZ-t, és rádiós nyakörvet rakott a csernobili farkasokra. A nyakörvvel nemcsak azt tudják követni, merre járnak az állatok, de azt is, mekkora sugárzás éri őket. Vérmintákat is vettek, hogy megértsék, hogyan reagál a szervezetük a rákot okozó sugárzásra. Kiderült, hogy a csernobili farkasok életük során naponta akár 11,28 millirem sugárzásnak is kivannak téve, ami több mint hatszorosa az emberi határértéknek.

Vadon élő farkas a csernobili erdőben (Fotó: Profimedia)

A kutatók megállapították, hogy a farkasok immunrendszere hasonlóan reagált a különösen nagy dózisra, mint a sugárkezelés alatt álló rákos betegeké, de még ennél is fontosabb, hogy olyan géneket sikerült azonosítani, amelyek ellenállóvá tették az állatokat a rák kialakulásával szemben. Számos emberen végzett kutatás feltárt olyan mutációkat, amelyek növelik a rák kockázatát. A BRCA génváltozat lehet például felelős a mell- vagy petefészekrák kialakulása miatt. Dr. Love olyan védőmutációk azonosítására törekedett, amelyek növelik a rák túlélési esélyeit.

Oroszország ukrajnai inváziója megakadályozta, hogy Dr. Love és munkatársai visszatérjenek a CEZ-be az elmúlt években. A kutató idén januárban mutatta be eredményeit az Integratív és Összehasonlító Biológiai Társaság éves találkozóján Seattle-ben.

Fekete békák

A kizárási zónában élő levelibékák már szabad szemmel is látható változáson mentek keresztül. Pár éve kutatók fedezték fel, hogy a csernobili egyedek jóval sötétebbek, mint a zónán kívüliek. Némelyik egészen koromfekete. Azonban az elszíneződés nincs összefüggésben a békák mai sugárzási szintjével, amit minden egyednél mérni tudtak. A sötét szín a leginkább szennyezett területeken belülről, vagy azok közelében élő békákra jellemző. Úgy gondolják a magasabb melaninszint segíthet a békáknak védekezni a sugárzással szemben.

Fotó: Germán Orizaola-Pablo Burraco

Vadon élő kutyák

Jelenleg több ezer kóbor eb él elvadultan az elzárt zónában, amik többségében a ‘86-os katasztrófa idején elhagyott háziállatok leszármazottai lehetnek. A Dél-Karolinai Egyetem tudósai 132 kutyától vettek vérmintát az erőmű közelében, 154-től Csernobilban és 16-tól Szlavuticsban, majd szekvenálták a genomjaikat. Megállapították, hogy a kutyák 15 különböző családból származnak, valamint hogy az erőműhöz közel élők és a csernobili kutyák nemigen keresztezik egymást – írja a New York Timesban Emily Anthes. Ahogy a farkasoknál, a csernobili kóbor kutyák DNS-ében is találtak eltéréseket, amik arra utalhatnak, hogy létezhet olyan génmutáció, ami segít ellenállóvá tenni az élőlényeket a rákkal szemben.

Kóbor kutyák a csernobili atomerőmű egyik elhagyott részén (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)

Baktériumok

A zónában élő fecskékről kiderült, hogy olyan baktériumokat hordoznak, amelyek ellenállóbbá váltak a gamma-sugárzással szemben. Ezek a baktériumok képesek voltak úgy is szaporodni, hogy közben különböző dózisú sugárzásnak voltak kitéve.

Egy, a Scientific Reports-ban megjelent tanulmány szerint a sugárzás hosszú távú hatása fontos szelektív nyomást gyakorolhat a baktériumok azon tulajdonságaira, amelyek elősegítik a túlélést bizonyos helyzetekben.

Forrás: via, via, via

Exit mobile version