Azahriah nemcsak a zenéjével, de a filmjével sem tud hibázni

TóCsa | 2024. November 25.
A Mi vagyunk Azahriah egyik fontos témája, hogy Azahriah nem igazán szeret mesélni saját magáról. De mi marad akkor a róla szóló dokumentumfilm rendezőjének, Mazzag Izabellának? Meglepően sok, és ezt rendkívül szórakoztatóan tálalja. Kritika.

Ha kreatív területen dolgozik valaki, időről időre előfordul vele, hogy részt kell vennie egy úgynevezett „ötletelős meetingen”. Ezek többnyire arról szólnak, hogy egy közeledő projekt kapcsán kell kreatív ötletekkel előállni. Mindenki bedobja, ami a fejében van, a csapat és a főnök véleményezi ezeket, majd az ötletek közül kiselejtezik a használhatatlanokat, elvetik azokat, amiket túl nehéz lenne megvalósítani, és végül használják a legjobbat vagy épp a legjobbakat. Ha meg nem születik ilyen, összehívnak egy következő meetinget is, hátha addig megszállja a csapatot az ihlet.

A Mi vagyunk Azahriah egy olyan film, amit nézve azt éreztem, hogy egy „ötletelős meeting” összes ötletét beleszórták, majd még belerakták azokat is, amivel a sztár haverja meg a gyártásvezető kisfia állt elő hetekkel később. Végül jól összerázták, és ebből született meg a dokumentumfilm. Szörnyen hangzik? Igen. Kész csoda, hogy a végeredmény mégsem lett szörnyű. Sőt, ez egy nagyon szerethető mozi.

Ionescu Raul és Baukó Attila (Fotó: Színfolt Film)

Mint a búcsúban

A Mi vagyunk Azahriah olyan film, amibe tényleg mindent bedobtak, ami csak eszükbe jutott.

A sort még lehetne folytatni, mert annyi minden van ebben a filmben, ami négy filmre is elég lenne. Tudja ezt Mazzag Izabella első filmes rendező is, aki egy ponton a negyedik falat áttörve ki is kacsint a nézőkre, jelezve, hogy az elénk tárt káosz teljesen tudatos lépés a részéről, és nem tanácstalanság szülte.

Ionescu Raul (Fotó: Színfolt Film)

A visszahúzódó sztár

Azahriah a film egy pontján elmondja, hogy ha már mindenképp film készül róla, szeretne abban minél kevesebbet szerepelni. Később egy másik mondat is elhangzik a szájából, melyben azt ecseteli, hogy a magánélete az utolsó dolog, ami megmaradt neki, ezért azt szeretné magának megtartani. Vagyis,

aki arra számít, hogy a filmből megismeri a Baukó családot, netán megszólal Azahriah gyerekkori osztályfőnöke, és sorra kerülnek a régi haverok, akik arról mesélnek, hogy milyen volt együtt lógni a kölyök Azival, az biztosan hoppon marad.

A filmben Azahrian kívül jellemzően azok szólalnak meg, akikkel a nevét amúgy is gyakran emlegetik együtt: az őt képviselő Supermanagement tagjai, valamint a zenésztársa és cimborája, Desh.

Azahriah mondatain hallani, hogy rendkívül lelkes, amikor a zenéről, a zenéhez való viszonyáról vagy a három Puskás koncertre való felkészüléséről kell mesélnie. Olykor-olykor visszakalandozik a gyerekkorába is, hogy meséljen egy tanító néniről, aki tehetségesnek tartotta őt, vagy épp arról, milyen sokat jelentett számára, hogy az első meghatározó zenéje L.L. Junior volt az életében.

Mivel Azahriah életútja az elmúlt egy-másfél évben amúgy is óriási reflektorfényt kapott, a filmet joggal érheti a vád, hogy nem tud túl sok új információval szolgálni a húszas évei elején a legmagasabbra jutó popsztárunkról. Viszont önmagában az, hogy ezeket az információkat itt mindig első kézből, magától Azitól hallhatjuk, illetve rengeteg színfalak mögötti felvételt is adagolnak nekünk, a Mi vagyunk Azahriah mégis képes kapcsolatot kialakítani a nézője és az alanya között.

Nem fogjuk Azahriaht a játékidő végén a legjobb cimboránknak gondolni, viszont arra képes a film, hogy a benne dolgozó kétségeket, illetve a zene, a kreativitás iránti szenvedélyét átadja nekünk, még akkor is, ha ehhez egy meglehetősen kacskaringós utat választ.

Ionescu Raul és Juniki Noémi (Fotó: Színfolt Film)

Egy szabad film, egy szabad Azahriah

Azi a film utolsó harmadában elmeséli, mennyire idegesíti őt, ha azt mondják neki, hogy ezt vagy azt nem lehet megcsinálni a zenében. Nem szereti, ha az alkotásban és kreativitásban próbálják őt szabályok közé szorítani. Ilyen értelemben Mazzag Izabella kétségtelenül egy Azihoz illő filmmel állt elő: a Mi vagyunk Azahriah ugyanis teljes mértékben szabálytalan film. Még azt is mondanám, hogy kísérleti munka, ha ehhez a kategóriához nem kötnénk többségében a nézhetetlenség határát súroló alkotásokat.

Tény, hogy ez a dokumentumfilm nem megy túl mélyre, de talán hiba lenne azt várni egy 22 éves magyar sráctól, hogy már most pontosan lássa magát kívülről, legyen egy teljesen stabil világképe és értékrendje, amiről számot is tudjon adni nekünk, és sorra bombázzon az életbölcsességeivel, valamint a sikere titkával. Hiába a három telt házas, nagyvárosnyi embert megmozgató Puskás buli, Azahriah számára a sikeresség mostani mértéke és minden, ami ezzel jár még mindig új.

Az elmúlt egy-két évben esélye sem volt megállni, hogy elgondolkodjon mindazon, mi mindent ért el, hogyan jutott idáig és mi az, amit még elérhet. Kár lenne tőle azt várni, hogy 22 évesen ilyen gyorsan levonjon minden szükséges következtetést a vele történtekről. A legtöbb embernek több évre van ahhoz szüksége, hogy rálásson a saját hibáira – már ha sikerül neki egyáltalán -, esetleg megfejtse, hogy mi volt pontosan az, amit annyira jól csinált.

Fotó: Színfolt Film

A film egyik nagy erénye, hogy visszaadja: Azahriah még ma is útkeresésben van, és nem az a fickó, aki már kész válaszokkal rendelkezik mindenre. A Mi vagyunk Azahriah egy elképesztő sikereket elérő srácról készült, aki most jutott el arra a pontra az életében, hogy kicsit átgondolja mindazt, ami eddig vele történt.

Hiába a felülmúlhatatlannak tűnő csúcspontok, Baukó Attila még így is a pályafutása elején jár.

Mazzag Izabella jól tette, hogy nem akart mindenáron Azi „mélyére ásni”. Inkább hagyta, hogy magával ragadja őt a srác zenéje és személyisége, és inkább ezt próbálja megfogni a filmjében, ihletként használva azt. Márpedig ez sikerült, és emiatt a filmet a rajongók jó eséllyel szeretni fogják. Én nem vagyok rajongó, mégis szerettem.

A Mi vagyunk Azahriah november 28-tól látható a magyar mozik műsorán.

Exit mobile version