Ilyen volt a dolgozó anyák élete 1956-ban

nlc | 2015. Április 20.
Néhány évtizeddel ezelőtt a munkába visszatérő édesanyák ritkaságszámba mentek, megítélésük negatív volt. A LIFE Magazin egy 1956-os számában ennek ellenére egy nagyon is idilli képet mutatott arról, hogy milyen is dolgozó anyukának lenni Amerikában azokban az időkben, amikor az egyenlő bérezésről szóló törvény még meg sem született.
1956-ban a LIFE Magazin címlapján a fiatal édesanya, az akkor 27 éves Jennie Magill szerepelt. Vele készült ugyanis az a fotóriport, amiben a dolgozó édesanyákat mutatta be az újság. Az anyag “Az amerikai nő: sikerei és kihívásai” címet kapta. A magazinnak és a történelmi cikknek köszönhetően pedig ő lett a dolgozó édesanyák arca.

 

Ezekben az időkben az édesanyák 16 százaléka vállalta, hogy a család mellett visszamegy dolgozni. Mindez hét évvel azelőtt történt, hogy 1963-ban Kennedy elnök aláírta volna az egyenlő bérezésről szóló törvényt, és hogy kiadták volna a feminizmus második hullámát elindító The Feminine Mystique című könyvet, ami a boldogtalan amerikai háziasszonyok életét mutatta be, akik bár családosak és anyagi biztonságban élnek, mégis örömtelenek.

 

A riport egy évtizeddel azelőtt készült, hogy április 14-et kikiáltották az egyenlő bérezés napjának, ami arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a nőknek évente – ugyanazon munkakörökben – mennyivel kell többet dolgozniuk ahhoz, hogy ugyanazokat a béreket kapják, mint a férfiak.

 

1956-ban még az okozott fejtörést, hogy az édesanyák visszamenjenek-e dolgozni egyáltalán. A LIFE Magazin olvasói Jennie Magill életén keresztül ismerték meg a dolgozó édesanya jelenségét, akit a cikk rendkívül pozitív fényben tüntetett fel, holott az akkori köztudat elítélte a munkába visszatérő anyukákat, a “dolgozó anya” negatív stigmának számított.

 

Magill egy menyasszonyi ruhakölcsönzőben dolgozott, férje, Jim, pedig egy vasgyár junior vezetője volt. A nő számára a munkája lehetőséget biztosított arra, hogy munkatársaival ugyan, de szociális életet is élhessen, keresete pedig jelentősen növelte a családi kasszát. A munkából hazafelé menet kicsit kettesben is tudott lenni a férjével, beszélgethettek, ami lehetővé tette, hogy otthon aztán maximálisan a gyermekeikre tudjanak koncentrálni – derült ki a cikkből.

 

Dolgozó nőként megengedhette magának a bejárónőt, dolgozó anyaként így nemcsak a háztartás zaklatott világa jutott neki. Otthon a férje is kivette részét a munkából, a gyerekek nevelése közös örömforrásként szolgált.

 

 

Igaz, a cikkben pont maga a főszereplő, Jennie Magill nem szólal meg, ő maradt a szép és kedves arc, aki bájosan asszisztál az életükről szóló anyagban, de történetük “hangja” a férfi volt, aki annak adott hangot, hogy mennyire örül annak, hogy a felesége dolgozik.

 Forrás: Time

Exit mobile version