Ha egyszer rákapsz a természetjárásra, nincs kiszállás, még véget sem ér a túra, már a következőt tervezed! Nem vagyok ezzel másképp én sem, a gyenge kondícióm ellenére még le sem értem a Pilisből, amikor már azon járt az agyam, hogy legközelebb vajon merre indulhatnánk el. Biatorbágy, a Börzsöny és a Nagy-Kevély után Nyáry Tamás túravezető ezúttal a Vértes felé kalauzolt, hogy Csákvár mellett az ország egyik legbájosabb települését, Vérteskozmát is bemutassa.
Fotók: Czvitkovits Judit
A legutóbbi 10 km-es szakasz után emelte a tétet, és egy 30 km-es körtúraútvonalat tervezett meg, ami Csákvárról indult, és ott is ért véget. Aki nem szeretne ennyit gyalogolni, bármikor lerövidítheti a szakaszt, itt is rengeteg túraútvonal között válogathatnak a természetjárók – és válogatnak is: a napsütéses hétvége nemcsak a sportembereket csalogatta ki a természetbe, de az aktív időseket, a babakocsis párokat és az andalgó szerelmeseket is, akik komótos tempóban adták meg magukat a zöld gyógyítónak.
Még Csákváron várt ránk a legelső izgalmas látnivaló, a Szent Ferenc-kápolna, amely az Esterházy-kastély parkjának egyik legismertebb építménye. Az eredeti, nyolcszög alakú torony még 1797-ben épült, Esterházy János gróf emeltette feleségének, ám az évszázadok során szinte teljesen lepusztult, és csak 1998-ban építették újjá.
Aki nem vágyik túrára, a kápolnát körülölelő réten kifeküdhet napozni, piknikezni, romantikázni, bogarakat és madarakat nézni, és maradhat éjszakára sátorozni, tábortüzet rakni és csillagokat nézni. (Fontos: a kullancsok már most teljes erőbedobással támadnak, kullancsriasztó nélkül elindulni nem szabad – ahogy naptej nélkül sem!)
Csendes és tikkasztó utunk során folyamatosan olyan érzésem van, mintha valamiféle élő környezetismeret órán lennék: újra felismerem a parlagi sast, a gólyahírt, a fürtös gyöngyikét, a világhálón keresek rá a kék nünükére és a közönséges bakszakállra, de olvasom a fákat, a madarakat és a kőzetet.
A túra előtt mindig leporolom földrajztudásom, és utánajárok, mit kell tudnom arról a tájról, ahova beteszem a lában. A Vértesről újra megtanulom, hogy a Dunántúli-középhegység része, a Bakony és a Gerecse között, a Velencei-tó szomszédságában terül el. 300 négyzetkilométernyi területén 400 méter magas hegységeket, tágas réteket és pusztákat birtokol, nevét pedig egy 1051-es csata után kapta, melynek végén a német katonák vértjeiket a hegyoldalon hagyták.
Az eleven környezetismeret óra nem túlzás: a síkság és a hegység találkozási pontja izgalmas domborzati képződményeknek és gazdag, néhol nagyon ritka élővilágnak ad otthont. Míg a déli oldalon karszterdők tárulnak a látogató szeme elé, északon már magashegységet idéző, alhavasi jellegű a növényzet; pár kilométerrel tovább pedig már a Hortobágy síkságain érzi magát a vendég.
Ha már környezetismeret, a Vértes ragadozó- és vízimadár-állománya messze földön híres, ha szerencsénk van, olyan fajokkal találkozhatunk, mint a parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kígyászölyv.
Túránk egyik legizgalmasabb megállója Vérteskozma, a kifestőbe illő zsákfalu, ahol egymást váltják a takaros, hófehér, 19. századi német parasztházak, a hozzájuk tartozó ápolt kertek, megannyi jópofa, négylábú házőrző és néhány kedves ember, akik megszokták már az odatévedő turisták látványát.
A település egyetlen utcából áll, és bár térerő és wifi nincs, merőkanállal mérik a békét és a csendet. Nem csoda, hogy rengetegen jönnek ide pihenni, elvonulni, kirándulni – házat venni.
A török megszállás után elnéptelenedett országba a túlnépesedett Németországból elsősorban földműveseket telepítettek a Vértesbe is. Kozmára Bajorországból 1744-ben 59 katolikus sváb családot telepített gróf Esterházy József, akik évtizedeken át zárt közösségben élték életüket a nehéz erdő- és földművelő munkával. 1745-ben Magyarországon elsőként burgonyát termesztettek a földjeiken. 1746-tól plébániát, két évvel később már iskolát is fenntartottak. Egymást között a helyi német nyelvet használták, és csak olyan papot és kántortanítót fogadtak be, aki beszélte a német nyelvet. Később azt is megszavazták, hogy az iskolai oktatás csak német nyelvű legyen.
A falu lakossága 1941-ben a népszámláláskor szinte teljes egészében német anyanyelvűnek és nemzetiségűnek vallotta magát. A német megszállást követően, 1944 szeptemberében a német népi hadseregbe (Waffen SS) kényszersorozták azokat a 18 és 50 év közötti férfiakat, akik német nemzetiségűnek vallották magukat.
A kollektív bűnösség felfogásától vezérelt 12 330/1945.(dec.29.) M.E. rendelet 1. paragrafusa értelmében Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek és anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki valamely fegyveres német alakulatnak tagja volt. Nem kellett alkalmazni a rendelkezést azokra, akik bár német anyanyelvűeknek, de magyar nemzetiségűeknek vallották magukat.
A rendelet következtében Vérteskozmáról 1946. május 18-án 68 családot (318 személyt, köztük 181 gyermeket) telepítettek ki, 59 ház maradt üresen. Négy család maradt a faluban. Vértesacsáról tehervagonokban az ismeretlenbe áttelepített családok a 9 napos útra összecsomagolhattak fejenként 20 kg élelmet és 80 kg ruhaneműt, konyhafelszerelést, de semmilyen szerszámot nem vihettek magukkal. A politikai gyűlölettől fűtött államhatalom szétverte egy 200 esztendős zárt hegyi falu parasztkultúráját, gazdasági, társadalmi struktúráját, amelyet azután telepesekkel újjáteremteni nem tudott.
Szerencsére mára Vérteskozmába új életet leheltek, Gánthoz csatolták, üdülőfalu lett, a Községvédő Egyesületnek köszönhetően pedig egy olyan faluképet kapott, aminek sokan a csodájára járnak. Vérteskozma mára mágnesként vonzza a túrázókat, a kerékpárosokat, a vadászokat, akik nemcsak átutaznak, de maradnak is pár napot.
A táblák is mutatják, az általunk bejárt 30 kilométer egy kis ízelítő volt a Vértesből, többnapi gyaloglásra lenne szükség ahhoz, hogy a hegység összes látnivalóját meglesse az ember. Nagy szerencse, hogy a Vértes nem mozdul, türelmesen várja, hogy felfedezzék.
Fotó: Klug Viktor
Nyáry Tamás 2003 óta túravezető, célja, hogy a vándortúrázás hagyományait felélessze Magyarországon, és hazánk rejtett látványosságait és rejtett természeti kincseit minél több embernek megmutathassa. Országjáró túráira hétről hétre mi is jegyet váltunk.