Karanténfotókkal nyert díjat az nlc fotósa – kihirdették a 39. Magyar Sajtófotó Pályázat nyerteseit

A koronavírus-járvány miatt idén sem szokványos módon zajlott a 39. Magyar Sajtófotó Pályázat zsűrizése. A nemzetközi zsűrinek nem csak a személyes találkozót kellett nélkülöznie a közös munka során, de három időzónán át a 7 óra különbséget is egyeztetniük kellett az online elbíráláshoz. A pályázatra 296 fotográfus 2515 pályaművel, összesen 7237 képpel nevezett, melyekből 8 kategóriában választotta ki a díjazottakat a nemzetközi zsűri.

Idén sem maradt el a siker: míg tavaly Bankó Gábor fotós kollégánk nyert díjat „Játék” című BDSM-képriportjával, most Neményi Márton munkatársunkra lehetünk büszkék, aki az első díjat hozta el emberábrázolás kategóriában „Felkenem a vöröset, felveszem az ünnepi lépőmet és leviszem a szemetet” c. sorozatával, melynek főszereplői mi magunk vagyunk. 

„Kirándulás, gálaest, ügyintézés, buli. Még szép: ez a heti egy-két (a háztartásban együtt élők számától függően: három-négy) alkalom az egyedüli, amikor lelkifurdalás nélkül elhagyhatjuk a lakást, nagy esemény tehát, még akkor is, amikor csak a neonfényes-hipószagú tárolóhelyiségbe merészkedünk a csomaggal. Meg kell tehát adni a módját. Az ausztrálok például rendesen megadják. Innen jött az ötlet: ha tényleg ilyen fontos esemény, dokumentáljuk is, mindenki felvette tehát a legszebb ruhákat, a nők (és sajnos csak ők) kikerázták magukat, fotósunk pedig stúdiófényekkel, profi felszereléssel érkezett mindenkihez a Nagy Eseményre. (A portrék természetesen érintésmentesen készültek, szigorúan betartva a Müller Cecília által javasolt távolságokat.) Íme az eredmény.”

<b>Andersen Dávid, újságíró</b> <br><br><i>A postapocalypse chic elengedhetetlen kiegészítői a kesztyű, a maszk és a szelfibotból átlényegült sétapálca.</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Babicz Anett, közösségimédia-felelős</b> <br><br><i>Amikor leviszem a kert végében álló ládához a komposztot, akkor mindig egy kicsit Wonder Womannek érzem magam. Mondjuk az az igazi csoda inkább, hogy ez a több éve vásárolt jelmez feljött rám, és végre legalább nem lóg kihasználatlanul többé a szekrényben.</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Bánosi Eszter, újságíró</b> <br><br><i>Mit csináljon az ember lánya saját szülinapján, mint – jól kirittyentve magát – elmenjen bulizni. Rendes esetben. Nos, jelen helyzetben csak a szeméttárolóig jutottam. De ahogy mondják, nem az számít, hova jutsz, hanem az, ahogyan érzed magad közben...</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Bodrogi Eszter, újságíró</b> <br><br><i>Mindig is éreztem, hogy ki kéne öltözni a szemétkidobáshoz, megérdemlik a kukkolók. A házban ugyanis vannak lakók, akik előszeretettel követik figyelemmel, hogy ki, mikor és mit helyez a kukába, néha még kommentálják is a dolgot. Ha pirosban vagyok, biztosan felismernek a függöny mögül is.</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Bognár Péter, videoriporter</b> <br><br><i>Valahol a Karib-térségben, az óceán partján egy eldugott kis bárban ülni, és mojitót szopogatva nézni, hallgatni a víz hullámzását. Na, indulok is, csak még gyorsan leviszem a szemetet.</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Hercsel Adél, újságíró</b> <br><br><i>Nálunk némileg rendhagyó a karantén, mert annak a kezdetén költöztünk el a kislányommal a lakásból a hegyre, kertes házba a páromhoz: így főleg a gyereknek telik élhetőbben, és tulajdonképpen remek szórakozással a karantén, ahogy mi sem unatkoztunk, míg berendezkedtünk. Háttérben az elmúlt sok heti lomtalanítás terméke, kezemben az utolsó zsák szemét, ennek örömére föl is vettem a legszebb, legkedvesebb turkálós ocelotmintás ruhámat. Még szerencse, hogy pont arra jártak a fotós kollégák.</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Kempf Zita, szerkesztő, újságíró</b> <br><br><i>Négy hét után felszabadító volt végre lecserélni a mackónadrágot tavaszi ruhára. A két gyerekem mellett már csak ilyen kis adag szemét cipelésére maradt energia.</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Kisszékelyi Veronika, lapigazgató</b> <br><br><i>A legfurább érzés az volt, mikor rádöbbentem, azt a szoknyát veszem fel, amit az első fiam születése után vettem majdnem 10 éve. Pár hónapos volt, bementem vele a belvárosba. Először közös életünkben nem boltba vagy parkba, hanem kimozdulni: magam miatt.</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Kun Gabi szerkesztő, újságíró</b> <br><br><i>Egész nap, mindennap farsangi mulatság van nálunk egy panellakásba zárva három gyerekkel. Ők táncolnak az idegeimen, én meg néha lemenekülök levegőt venni a szeméttárolóhoz. Nagyjából ez a napok fénypontja, úgyhogy meg kell adni a módját.</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Megyeri Niki, divatszerkesztő</b> <br><br><i>Végre büntetlenül vehetem fel a legkényelmetlenebb tűsarkúimat is, mert ameddig megjárom az utat a kukáig és vissza, nem tud bennük megfájdulni a lábam. Azért persze nem kicsit várom, amikor majd újra tisztességesen megfájdíthatom...</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Pácsonyi Daniella, főszerkesztő</b> <br><br><i>Coco Chanel okos asszony volt, azt mondta, hogy minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned. A karantén sokadik napján bárhol lennék, csak itthon nem, a régen imádott home office minden napját a pokolba kívánom. Ilyen ez. Szóval felkenem a vöröset, felveszem az ünnepi lépőmet és leviszem a szemetet. Már csak pár nap...</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Tóth Csaba, újságíró</b> <br><br><i>Meg kellett néznem, hogy a húsvétkor idén akasztón maradt locsolkodós zakóm még jó-e rám, és ehhez nem volt most alkalmasabb pillanat a szemét kivitelénél. Elkísért a kislányom is, és ő is megadta a módját.</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Szentes Adél, szerkesztő</b> <br><br><i>Amikor hetente kétszer hagyom el a lakást, és havonta egyszer megyek be az öt kilométerre lévő Budapestre, akkor a szemetet kivinni szinte ünnepnapnak számít. Mintha csak randira mennék – illik a rúzs és a piros lakkcipő.</i> (Fotó: Neményi Márton)

<b>Neményi Márton, fotós</b> <br><br><i>Szeretném elmondani, hogy soha életemben nem tartottam így a zakómat, úgy kellett beállítani, szerencsére ez egy csöppet sem látszik. Ami szintén nem látszik, az az utca túloldalán ordítva ujjongó beherbálozott banda, szóval a szemétlevitel nemcsak a fejemben volt ünnepély, hanem egészen konkrétan.</i> (Fotó: Neményi Márton)

A képekhez divatszakértőnk, Benecz Judit részletes elemzését is írt, amit az eredeti cikkben ide kattintva el is olvashattok!

Ahogy sejteni lehetett, a tavaly készült, díjazott sajtófotók nagy része a koronavírusról szólt, és szinte nincs is kép, amely ne szólna legalább részben arról, milyen hatást gyakorolt az életünkre a járvány. A tavalyi év legjobbjai közé azért így is befért az SZFE melletti tüntetéssorozat, egy szürreális pillanat a focipályáról és egy nagyon-nagyon magyar kocsmai életkép. Mutatjuk őket.

A 39. Magyar Sajtófotó Pályázat további díjazottai

A nemzetközi zsűri tagjai voltak: Szlukovényi Tamás, a Toronto/London székhelyű Archive of Modern Conflict kurátora, a Reuters volt globális fotó főszerkesztője; Heidi Levine, Izraelben élő amerikai szabadfoglalkozású fotóriporter, a Sipa Press francia fotóügynökség munkatársa; Stephane Arnaud az AFP fotó főszerkesztője; Hannah Hess az EPA tartalom fejlesztésért felelős igazgatója, valamint Szigeti Tamás, a Magyar Sajtófotó Kiállítás kurátora.

Fotópályázatok a nagyvilágból:

• Fenséges vadállatok a kihalás szélén: a Focus for Survival fotópályázat döntős képei
• Amikor a kevesebb több: a Minimalista Fotópályázat győztes képei
• Lenyűgöző természet: az év legjobb időjárás fotói