Egy mennyei és gyors olasz vacsi – Janival a konyhában

Nem tehetek róla, imádom a hüvelyeseket. Van bennük valami „gastro sexy”. Legyen bármilyen formában elkészítve, képes vagyok ölni érte. Egy zsenge zöldbab vajon megpirítva, koktélparadicsommal, szardellával, meglocsolva egy kis olívaolajjal… ááááá, isteni. Sokan küzdenek ellene, mert a bab így, a bab úgy. Ez a sok ember mind téved. Kóstoljátok meg ezt a levest, bebizonyítom, hogy milyen isteni manna is ez a bab.

A leves:

• ½ kg zsenge zöldbab
• 2 löket olívaolaj
• 4 löket balzsamecet
• 2 evőkanál friss vaj
• 3 fej vöröshagyma apróra vágva
• 3 gerezd fokhagyma apróra vágva
• ½ liter húsalaplé (na jó, lehet kockából)
• 2 marék apróra vágott zsálya
• 250 g 20%-os tejföl (a házi a legjobb)
• só, bors

A hagymát megpirítjuk az olívaolajon, és hozzáadjuk a fokhagymát. Amikor a hagyma és a fokhagyma már kellemes illatokat áraszt magából, locsoljuk meg 2 evőkanál balzsamecettel, és alaposan kavarjuk meg. Beleszórjuk a zöldbabot, a vajat, és lassú tűzön pároljuk 15-20 percig. Felöntjük a levessel, hozzáadjuk a zsályát, és az egészet egyszer felforraljuk. Ha felforrt, jöhet a kedvenc fázisom: beleöntjük a tejfölt, és az egészet alaposan összetörjük egy botmixerrel, addig, míg szép krémes állagot nem kap. Megkóstoljuk, és sóval, borssal „helyrerázzuk” az ízeket. Ezek után mehet vissza a tűzre, és forraljuk fel egyszer. A levest kanalazzuk tányérba, és locsoljuk meg a maradék balzsamecettel.

Mit is kívánhat az ember magának egy fárasztó nap után, mint egy igazi friss, ízekben gazdag tésztát? Ha valami egyszerű, de mégis csuda jó dologra fáj a fogad, itt van egy olyan recept, amely hamar elkészül, de legalább olyan ízvilágot varázsol eléd, mintha maga Gordon Ramsay járt volna a konyhádban. Elkészítéséhez nem kell több, mint 15 perc… És nem kell hozzá más, mint:

• 500 g spagetti
• 2 gerezd nagyon apróra tört fokhagyma
• 2 evőkanál házi friss vaj
• 3 dl tejszín
• 2 marék nagyon friss, apróra vágott petrezselyem
• 150 g frissen reszelt parmezán sajt
• 2 löket olívaolaj

És a recept:

Vizet forralunk a tésztának. Forró serpenyőbe beledobjuk a vajat, meglocsoljuk olívaolajjal, és hozzáadjuk az apróra tört fokhagymát. Ha a fokhagyma megpuhult, hozzáadjuk a tejszínt, és lassan felmelegítjük, de nagyon vigyázzunk, hogy ne forrjon fel. Ha a tejszín kavarás közben már leválik az edény faláról, akkor beleszórjuk a parmezánt. Kevergetjük, és megvárjuk, hogy a sajt lassan, de biztosan feloldódjon a tejszínben. Eljött az a pillanat, hogy a tésztát belerakjuk a forrásban lévő vízbe. A majdnem kész szószba beleszórjuk a friss petrezselymet, és alaposan összekeverjük. Megkóstoljuk, sóval és borssal „helyrerázzuk” az ízeket. Ha túl sűrű, akkor tejjel lazítunk rajta egy kicsit. A megfőtt tésztát leszűrjük (a tészta főzőlevéből egy kicsit félrerakunk), és összekeverjük a kész szósszal. Hozzáadunk egy-két kanál főzőlevet, ez segít, hogy ne ragadjon össze a tészta a szószban, és kész is a vacsora. Tányérba szedjük, megszórjuk egy kis maradék parmezánnal, és mint az igazi éhes ember: mind-mind megesszük…