Felnyitottam a csomagtartót, és megláttam. A következő pillanatban lehunytam a szemem, és ugyanazt mondtam, mint Néri Szent Fülöp a Legyetek jók, ha tudtok című filmben, mikor hosszú idő után újra sürgés-forgás támadt velük szemben: “Hát sosem nyugszol?”
Pedig alakulhatott volna jól is a dolog. “Van valami számodra az egyik dobozban, használd egészséggel.” Imádom a meglepetéseket, és ez teljesen úgy hangzik, mint egy meglepetés. És nem úgy, mintha megint maga az ördög próbálná meg magát befészkelni hozzám. Pontosabban a konyhámba. Szóval lehetett volna egy automata banánszeletelő. Vagy egy forgó villa spagettihez. Ajándékutalvány egy intenzív muffindíszítő tanfolyamra. Valami. Bármi más, mint ez.
Az ezüstfényű, icike-picike Csernobil. Egy kukta.
A kuktáról két dolgot tudok. Az egyik, hogy Papin-fazék a másik neve, és ezt csak azért jegyeztem meg, mert vicces. A másik, hogy fel tud robbanni. És ami fel tud robbanni, az fel is fog. Előbb vagy utóbb. Amúgy is bizalmatlan vagyok a legtöbb konyhai géppel, ami nem elektromossággal működik.
Gyermekkoromban többször láttam a nyári konyhában felrobbanni a pébépalackos gáztűzhelyen a félelmetes hangokat kiadó, ugráló, táncoló kotyogót, amit nemegyszer festés követett. Gyorsan megtanultam, hogy ami a konyhában hörög, sziszeg, sípol, fújtat, attól jobb távol tartani magam. Szódát sem csinálok, erre itt van, tessék. Egy kukta.
Az elsőt apuéktól kaptam karácsonyra. Nahát, egy Kiscsernobil. Nem, még nincs, köszönöm. A másodikat nyár elején, az Angliában szerencsét próbáló kolleginától. Szerencsére őt nagyon lefoglalta a költözés és a migráns lét, így azóta sem ért rá megkérdezni, hogy szuperál az ördög játékszere, így nem tud róla, hogy egy dobozban porosodik a kamrában, és időnként szentelt vizet locsolgatok rá. Még ritkábban lecsekkolom, mit tud, az ismerd ki az ellenségedet elvén. Vagy ha netán öntudatra ébredne egy teliholdas éjjelen.
De minél többet olvasok róla, annál tanácstalanabb vagyok. Csak a kérdéseim gyűlnek, válaszaim nincsenek. Lássuk, miket jegyzeteltem össze.
A kukta, más néven gyorsfőző edény Denis Papin francia fizikus találmánya. Ő fejlesztett ki egy olyan gőzfazekat (Papin-fazék) ami légmentesen zárható, és van rajta egy biztonsági szelep (túlnyomás-szabályozó). Az edény teteje légmentesen zár, emiatt a gőzök nem távoznak, ezért a vízre ható nyomás nagymértékben megnő. A nyomás magasabb hőmérséklettel párosul, az étel így hamarabb megfő.
Aztán megtudom, hogy sosem szabad a kuktát kétharmadánál jobban megtölteni, a dagadós ételeknél (rizs, bab) pedig csak félig szabad tölteni. Habzó ételeknél (húsleves, zöldségleves, gabonafélék, hüvelyesek) nem szabad gőzteleníteni. Aha, nem értem, de azért olvasok tovább.
Főzés előtt feltétlenül ellenőrizzük, hogy a fedő jól zár-e, ha a szélén gőz jelenik meg, azonnal hűtsük le az edényt. Úristen, ez tényleg robban. Ha a kuktában levő étel forr, vegyük le a tüzet, mert a folyamatos gőzfúvás felesleges túlfűtést jelez. És akkor felrobban. A kukta fedelét nem lehet levenni mindaddig, míg belül túlnyomás uralkodik. Mert robban. Hagyjuk kihűlni, vagy fokozatosan hűtsük le, a nyitást erőltetni nem szabad. Különben robban. Ha mégis muszáj, a szelepnél kiengedhetjük a gőzt. Értem, akkor nem robban, csak összeégetjük és leforrázzuk magunkat. Mit tud még?
Időt és energiát takaríthatunk meg, mert a kuktában kb. száztíz fokon puhul meg az étel, így lerövidül a főzési idő. A légmentes zárás következtében a vitaminok nem bomlanak le olyan mértékben, mint a hagyományos főzésnél. Nemcsak főzésre, gőzben főzésre, és párolásra is alkalmas. Értem. Vagyis nem.
Mindent belerakok egyszerre? A sót is? Lázasan keresgélek. A gyorsfőző edényben minden étel gyorsabban puhul. Jó, ezt hallottuk már, de minden egyszerre? És ezt így hogy? Bele se tudok nézni. Találok egy listát a főzési időkről, egy kiló burgonya a sípolástól számítva 12 perc alatt fő meg, egy kiló marhahús 40-50 perc alatt. Fél kiló csirke 10-15 perc alatt.
Tényleg kész egy csirkepörkölt negyed óra alatt? Egy fej karfiol 4-5 perc? Nem hiszem el. És a sípolást nem lehet kikapcsolni? Úgy tűnik, nem, sajnos, ez vonyítani fog.
Itt elfogynak az információk, így nem tudom meg, hogy a gőzben főzéshez kell-e víz, hogy a húsleves hogy fő meg, ha egyszerre rakom bele a répát meg a húst és hogy lehet-e a kecskével kuktában lekvárt főzni? A hat literes edénybe négy liter vizet önthetek, vagy összesen négy liter anyagot tehetek? A kérdések szaporodnak, a homlokom egyre jobban verejtékezik, magányos vagyok és kétségbeesett, Belzebub fia áll nyerésre, és valóban a részletekben rejlik.
És nincs kit felhívni sem, döbbenek rá, mert senkit nem ismerek, aki kuktában főz. Hm. Most akkor az lehet, hogy a Kiscsernobil kiment a divatból. Egyszerűen kiszorították más konyhai technológiák, és nem feltétlenül azért, mert szuvidolni menőbb, hanem azért, mert a kuktában főzés elavult, és valóban kilúgozza az ételeket, mi pedig éppen most kezdjük megbecsülni a jó minőségű alapanyagot. Vagy megtanultunk főzni, nincs hova rohanni, és amikor marhapörköltet vagy egy jó húslevest akarunk, akkor megadjuk a módját. Persze az is lehet, hogy minden háztartásban van egy kukta, csak én nem tudok róla. Az enyém mindenesetre ott marad, ahol van. A kamrában, a polcon.
Nektek van kuktátok? És felrobbant már?
