Milyen kaja legyen otthon? – A kamra. 1. rész

Hódos Hajnalka | 2018. November 11.
Tele éléskamrával nagyjából túl lehet élni mindent. Még a szerelmi bánatot is, mert a kamrában van Nutella.

Mióta az eszemet tudom, azt hallom, hogy ha a kamrám fel van töltve, akkor nincs semmi baj, tele éléskamrával túl lehet élni majdnem mindent. Jegyezzem ezt meg, és akkor nem lesz semmi baj. Akkor sem érzem majd szegénynek magam, ha nincs egy fillérem sem.

Mert egy feltöltött kamrából hetekig lehet főzni, és ha ennivaló van, a többit összeszorított fogakkal, nehezen, de ki lehet bírni.

Ez így van. Persze ehhez hozzátartozik, hogy Falusi Dívaként legendásan híres vagyok arról, hogyan lehet a nincsből főzni, de ezt majd akkor tárgyalom ki részletesebben, mikor a Szupernők lesz a hónap témája az oldalon.

A kamra feltöltése a felületes szemlélő számára kimerülhet abban, hogy a hiperben belóbálunk tíz kiló lisztet, tíz kiló cukrot meg tíz liter ecetet, megvesszük az akciós lapockát meg az ódalszalonnát, aztán bevágódunk a kiskertkapu elé farral előre, de nem így van. Akik odavannak az akciókért és a szezonális leértékelésekért, nos, ők sem örülhetnek, mert a kamra feltöltése messze nem arról szól, hogy olcsón megveszünk mindent, aztán három év múlva anyázva pakoljuk a beporosodott babkonzervet azon gondolkodva, vajon mi a fenéért vettük meg ezt a sok szart, amitől most nem férünk el.

Ennyire azért nem egyszerű, de mégis érdemes belevágni, mert ha egyszer tisztességesen megcsináljuk, időnk is több lesz, mivel kevesebbet járunk boltba, normálisabban eszünk majd, mert nem fanyalodunk rá a parizeres kenyérre, mivel más nincs otthon, és pénzünk is több marad, mert egy csomó mindent nem kell venni.

Az első tévhit, hogy ezt egy lépésben megtehetjük. Végül is nem lehetetlen, ha rászánunk egy szerénytelen hat számjegyű összeget meg négy-öt napot, amikor nem csinálunk mást, csak vásárolunk, de tegyük fel, hogy nem csak én rohanok a belem magam után húzva, és nem csak én vagyok időzavarban, hanem mások is.

Először is üljünk le, és gondolkodjunk el. Aki hajlamos az ilyesmire, írhat listát is. Arról, hogy általában mit szoktunk főzni, enni, hogy milyen típusú konyhát viszünk. Erre azért van szükség, hogy tényleg ne vegyünk meg mindent, mert felesleges halszószt és üvegtésztát venni, ha soha életünkben nem főztünk még otthon kínait, és a közeljövőben nem is tervezzük.

A másik hiba, amibe nagyon könnyen beleeshetünk – főleg azok, akik nemrég költöztek el hazulról, és alig pár hónapja vezetnek önálló háztartást –, hogy elkezdünk annak alapján vásárolni, amit otthon, a szülői házban láttunk. Anyu és apu biztosan sok mindent helyesen, átgondoltan és jól csinált, de én sem ragaszkodtam túlzottan ahhoz, hogy két parasztsonka himbálózzon a fejem felett a kampón, abból az egyszerű megfontolásból, hogy nincs rá szükségem.

Ha tisztába jöttünk azzal, milyen típusú konyhát viszünk, és általában mit szoktunk enni, félig kész is vagyunk, már csak be kell vásárolni. Hogy mit.

A lista összeállításánál az úgynevezett hagyományos magyar konyhát vettem alapul, és figyelmen kívül hagytam azt az elmúlt tíz évben elharapózott trendet, hogy a jó háziasszony mindent, de mindent maga csinál: kenyeret süt, otthon tölt kolbászt, juhbélbe a virslit, saját kezűleg sajtol olívaolajat, és ebédet abból a háznál tartott lábasjószágból főz a gyerekének, amire az oviba indulás előtt rámutat, mert szeretném, ha az elkövetkező tíz év az úgynevezett magyar konyháról és a kényelmes életről szólna. Úgyhogy nyugodt lelkiismerettel írom le, hogy vegyetek babkonzervet, valószínűleg nem emiatt cserél pólust a Föld.

Legyen otthon a kamrában:

Ez a minimum. Természetesen lisztből, rizsből, olajból, tésztából mindenki annyifélét vesz, amennyit használ. A következő cikkben arról lesz szó, hogy mi legyen a fagyasztóban és a hűtőben, és persze megírom azt is, hogy ezekből az alapanyagokból mi mindent lehet főzni.

Exit mobile version