Az eperszezon közepén járunk, és lassan érni kezd a többi gyümölcs is, következik a cseresznye, a meggy. A piacon láttam már sárgabarackot is, igaz, arra még nem merték kiírni, hogy magyar. Ez pedig azt jelenti, hogy kezdődik a befőzési szezon. Ám mielőtt elkezdünk tartósítani összevissza mindent, érdemes végiggondolnunk pár dolgot, nehogy úgy járjunk, mint a nagyanyáink, akiknek a kamrájában tízéves befőtteket is lehetett találni.
Emlékszem, nagymama a takarékos háziasszony mércéjének tekintette a régen eltett, de megspórolt lekvárokat, befőtteket. Ezeket időről időre átfőzte, és örült, hogy semmi bajuk. Ma már ki merem mondani, hogy a régi lekvárok elvesztették zamatukat, egyenízűvé és -színűvé váltak, körülbelül annyit lehetett elmondani róluk, hogy édesek.
A befőzés nagyon hasznos dolog, ugyanakkor az élelmiszer-pocsékolás egyik útja. Valószínűleg mindenki járt már úgy, hogy kibontott egy üveg akármit, ami nem fogyott el, berakta a hűtőbe, hónapokig tologatta, majd a végén kidobta. Pénzt adtunk érte, dolgoztunk vele egy csomót, majd végül a szemétbe hajítottuk.
Persze nagy a kísértés, hiszen ilyenkor mindenhol elárasztanak bennünket jobbnál jobb tippekkel, ízkombinációkkal, növénypárosításokkal, receptekkel. Ezenkívül mindenkinek van egy szomszédasszonya, rokona, aki remekül főz be, és erről nagyon sokat tud beszélni. Az embert óhatatlanul elkapja a lelkesedés, hogy az ő kamrája is tele legyen saját készítésű finomságokkal, hogy róla is el lehessen mondani: mennyire ügyes, jó háziasszony.
Készül a dzsem, de el is fog fogyni? (Fotó: Lebensmittelfotos / Pixabay)
Ma viszont már sokkal fontosabb a tudatosság, ami menő is, szexi is. Mielőtt tehát felhorgad bennünk a vágy és a tenni akarás, gondoljuk végig a következőket:
- Mennyi lekvár, befőtt szokott elfogyni egy télen? Azon a három üvegen kívül, amivel palacsintát kentünk meg, ettük bármihez?
- Mit szeretünk, és mit nem? Hiába szép az eperlekvár, ha a család kizárólag a barackot hajlandó elfogyasztani.
- Tavalyról mekkora készletek maradtak? Érdemes idén ugyanannyit befőzni? Mi lesz a maradékkal?
- Szeretünk egyáltalán befőzni? Ha nem, kár belefogni, sokkal könnyebb lekvár nélkül élni, mint egy frusztrált emberrel.
Ha pedig a fentieket figyelembe véve mégis belevágunk a tartósításba, a következőkre figyeljünk:
- Időben szerezzük be az üvegeket, tetőket. Erre nem feltétlenül kell költenünk, elég, ha megkérdezzük az ismerősöket, biztos sokaknál hevernek olyan üvegek, amiket sajnáltak kidobni, de ők maguk nem fogják megtölteni soha semmivel.
- Ne akarjunk az elsők között lenni. Várjuk ki, míg egy-egy gyümölcsnek, zöldségnek valóban itt a szezonja. A hazai termékek finomabbak is, és valószínűleg valamivel olcsóbbak is lesznek.
- Vásárlás előtt több helyen is kóstoljunk. Szerencsés esetben több fajtát is kínálnak a termelők, érdemes kiválasztani azt, amelyik nekünk a legjobbak ízlik.
- Nem ördögtől való az sem, ha egy gyors fejszámolást követően úgy döntünk, idén egyáltalán nem éri meg vásárolt gyümölcsből befőzni. Előfordul, hogy ha mindent beleszámolunk, drágább lesz a saját lekvár, mint egy igazán kiváló minőségű bolti.
- Mindig ép gyümölcsöket válasszunk. Kicsit túlérett, puha lehet, de az, amelyikből ki kell vágni nagyobb darabokat, már könnyebben romlik az üvegben is.
- Mindig tiszta, csírátlanított üvegbe tegyük a befőzött zöldséget, gyümölcsöt. Legjobb, ha elmossuk géppel vagy kézzel, majd 120 fokos sütőben 20 percig csírátlanítjuk. A tetőket 20 percig forraljuk, majd a forró üvegekbe öntjük a lekvárt, és azonnal lezárjuk. Két percre fejre állítjuk az üveget, majd mehet a száraz dunsztba.
- Figyeljünk a cukormennyiségre: régen egy kiló gyümölcshöz egy kiló cukor dukált. Ma már tudjuk, hogy 10-20 dkg is elegendő, sőt az elszántabbak cukor nélkül is eltehetik. Ha valóban tiszta volt az üveg, nem lesz baja a gyümölcsnek. Legfeljebb azt vegyük figyelembe, hogy a családtagok mennyire édeshez szoktak hozzá, mennyire igényli az ízlésük a cukrot.
- Ha kevés cukorral főzünk be, felbontás után könnyebben megerjed a lekvár. Ezért érdemes kisebb üvegekbe tenni, hogy ne romoljon meg, mielőtt elfogy.
- Tartósítószer nem feltétlenül kell a lekvárba, befőttbe, ha az üveg valóban tiszta volt, nem lesz baja.
- Figyeljünk az ízesítésekre. Jó ötletnek tűnhet a csokoládés meggy és a kakukkfüves barack, de ha a család nem szereti, megint csak hiába dolgoztunk. Dupla csalódás: nem is eszik meg, vásárolni is kell annak ellenére, hogy tele a kamra.
- Ha egyszerre nagyobb adag gyümölcshöz jutunk, nem kell beleszakadni a munkába. Egy részét le is fagyaszthatjuk, később is ráérünk befőzni.
- Persze a legideálisabb az, ha csak annyit viszünk haza mindenből, amennyi el is fogy. Ha a mi kertünkben terem túl sok, inkább keressünk valakit, aki örül a terménynek, mintsem hogy kidobjuk, mert nincs kapacitásunk feldolgozni, vagy nem vagyunk elegen ahhoz, hogy elfogyjon.