Ha az ember az eredeti Gundel-palacsinta receptjét keresi, ösztönösen az ősforráshoz fordul, ami a 21. században nyilvánvalóan a Gundel weblapja lesz. Én is ezt csináltam és nem hiába: valóban fent van a legendás étterem honlapján a még híresebb édesség, a Gundel-palacsinta receptje. Ennél az ikonikus étteremnél és a nevét viselő desszertnél már csak maga a Gundel család legendásabb: az éttermet alapító Gundel Károly olyan hírességek nagyapja is volt egyben, mint Latinovits Zoltán, Bujtor István és Frenreisz Károly. Ha valaki nem tudná, ők hárman testvérek voltak, Gundel Katalin gyermekei.
Na de, térjünk vissza a Gundel-palacsintához! Nem egy bonyolult ételről beszélünk: ez egy diós palacsinta csokiöntettel. Ennyi lenne a népszerű édesség lényege dióhéjban, de hát, ahogy az lenni szokott, pláne ételeknél, az ördög a részletekben lakik. Egy csipetnyi fűszer, vagy annak a hiánya is egészen más ízt eredményez, és nekem az eredeti receptúra kell, nincs mese.
Természetesen mindenkinek van saját élményből táplálkozó elképzelése, hogy milyennek kell lennie a Gundel-palacsintának. Hát először is lángoljon, mint az istennyila. Valójában azonban nem kell lángolnia, a flambírozást valaki, valamikor önszorgalomból adta hozzá, ami tényleg látványos megoldás, de az eredeti receptúrának és élménynek nem része. Lássuk be, legtöbben soha sem ettünk eredeti Gundel-palacsintát az Állatkert tőszomszédságában 1894 óta álló patinás étteremben, de az nem olyan nagy baj, a zserbó ízét sem a Gerbeaud-ból ismerjük és a marlenkával sem Marlenka Avetisjan ismertetett meg. Ilyen az élet, de attól még lehet jó. Ezért vannak a receptek.
A Gundel étterem (Fotó: Profimedia)
A Gundel weblapjára, roppant előzékenyen, kétféleképpen is feltették a receptet: videóban és szövegben. Örültem is nagyon, mert privát meglátásom szerint az anyaghányad videóból való kiírásával kínozni lehet, az elkészítési metódust viszont mégiscsak jó látni legalább egyszer, szóval valóban a kettő kombinációja a tökéletes megoldás. Nem véletlenül régi, patinás és jó hírű hely a Gundel, ügyelnek rá, hogy mindenki perfekt kiszolgálásban részesüljön, még ha az illető nem is az étterem, csak a weblap vendége.
Nagyon huncut megoldás
Akkor jött a meglepetés: a videóban és a leírásban szereplő recept gyakorlatilag alig mutatott átfedést. Magyarul: két teljesen különböző receptet adtak meg. A harminc deka liszt stimmel, de innentől kétfelé válik az út: az egyik szerint három tojás kell hozzá, a másik szerint nyolc (!). Nyilván a háromtojásost választottam, amihez a videó összesen hat deciliter folyadékot ír (fele tej, fele víz), a szöveges leírásban viszont az ugyanannyi liszt és nyolc tojás mellé még hét és fél deciliter tejet és 30 deka (?) vajat is kér a recept. Ez csak valami tévedés lehet, maradjunk a továbbiakban a videónál!
Ezután jött a töltelék, aminél szintén volt egy kis probléma az anyaghányaddal: borzasztóan száraz lett, muszáj volt folyadékkal korrigálni. A csokiöntet szintén nem stimmelt, persze el tudom képzelni, hogy van az a párhuzamos univerzum, ahol harminc deka jó minőségű étcsoki és három deci tejszín keveréke kell 10 adag palacsintához, de az nem lesz finom, ráadásul ez az anyaghányad nagyon gyanús, hogy inkább ganache állagot eredményez öntet helyett. A valóságban ehetetlenül keserű és tömény lett, ezt is jócskán korrigálni kellett.
Végül arra jutottam, hogy valószínűleg ugyanúgy jártam, mint amikor a Covid első hullámában az Ikea közzétette az ikonikus svéd húsgolyó receptjét, majd pár nap múlva kipukkadt belőlük a visszafojtott nevetés: csak vicceltek, ugye senki sem gondolta komolyan, hogy kiadják a féltve őrzött receptúrát? Miért nem mindjárt a Coca-Cola receptjét kérjük, haha?
Azért semmi sincs veszve, a töltelék íze tényleg nagyon finom lett, érdemes ebből kiindulni, ha finom Gundel-palacsintát szeretnénk.
Gundel-palacsinta (nem eredeti, de finom)
Gundel-palacsinta, ilyen lett a kissé korrigált, eredeti recept szerint (A szerző fotója)
Hozzávalók
- 30 dkg liszt
- 1 teáskanál cukor
- fél teáskanál só
- 3 tojás
- 3 dl tej
- 3 dl víz
- a sütéshez pár evőkanál olaj
A diótöltelékhez
- 2 dl víz
- 1 dl tejszín
- 12 dkg cukor
- fél narancs reszelt héja
- fél citrom reszelt héja
- 1 evőkanál mazsola
- 1 evőkanál rum
- fél teáskanál őrölt fahéj
- 25 dkg darált dió, a fele durvára, a másik fele finomra darálva
A csokiöntethez
- 5 dkg jó minőségű étcsoki
- 1 evőkanál cukor
- 1 dl tejszín
- 1 dl tej
- 1 evőkanál rum
Elkészítés
Gundel-palacsinta, ahogy a legtöbben ismerjük (Fotó: Pixabay)
- Először a palacsintatésztát keverjük ki. Belemérjük egy tálba a lisztet, belekeverjük a száraz hozzávalókat. A közepébe mélyedést készítünk, beleütjük a tojásokat, majd elkezdjük habverővel keverni és közben a közepébe csorgatjuk a tejet és a vizet felváltva. A lisztet szakaszosan keverjük hozzá a massza széléről és mindig legyen kicsit sűrű, különben csomóssá válik.
- Amikor kész a szép, csomómentes palacsintatésztánk, hagyjuk pihenni legalább fél órát, hogy megduzzadjon a liszt.
- Közben megdaráljuk a diót és egy fazékban összefőzzük az összes többi hozzávalóval. Ha túl sűrű, hígíthatjuk még vízzel vagy tejjel, lényeg, hogy ne legyen darabos, morzsás, de ne is folyjon.
- Forró, kiolajozott palacsintasütőben vagy serpenyőben kisütjük a palacsintákat.
- Közben a csokit a tejszínnel együtt felolvasztjuk a mikróban (fél percenként átkeverjük), majd hozzáadjuk a cukrot, a rumot és a tejet. A csoki minőségén sok múlik, úgyhogy figyeljük a csokiöntetünk állagát, sűrűn folyósnak kell lennie.
Tálaláskor eredetileg feltekerik a dióval töltött palacsintát, a végeket levágják, majd elfelezik. A valóságban én Gundel-palacsintát még mindig csak háromszögbe hajtogatva láttam, de hát ez már részletkérdés, csináljátok, ahogy jobban tetszik. Az íze ugyanolyan lesz. Finom.