Korunk egyik legnépszerűbb étrendje, a 160 gramm szénhidrát diéta, már évek óta tartja magát a köztudatban. Vannak, akik a vélt vagy valós inzulinrezisztenciájukat kezelik vele vagy a 2-es típusú diabéteszük karbantartására használják, mások pedig a súlyukat igyekeznek kordában tartani a segítségével. A népszerűsége nem véletlen: egy viszonylag egyszerű és nem túl fájdalmas rendszerről van szó, amelynek lényege, hogy a napi szénhidrátbevitel nem haladhatja meg a 160 grammot, bár lehetőleg kevesebb se legyen, ezt pedig napi öt étkezésre osztják el úgy, hogy a különböző napszakokban különböző glikémiás indexű táplálékokat lehet fogyasztani. Mivel ehhez a szénhidrátbevitelhez ideális esetben alacsony kalóriabevitel is társul, ha minden jól megy, látványos fogyás érhető el vele.
A 160 gramm szénhidrát diétát eredetileg a cukorbetegség kezelésére hozták létre. A vércukorszintet a szervezetben az inzulin nevű hormon szabályozza, amit a hasnyálmirigy termel. Az inzulin dolga, hogy a sejtek legfőbb tápláléka, a glükóz, mindig egyenletesen (vagy legalábbis egy szűk értéksávon belül) legyen jelen a vérben. Ha szénhidrátot eszünk, akkor a hasnyálmirigy elkezd inzulint termelni, ami a sejteket vércukor felvételére serkenti. Ha azonban valaki inzulinrezisztenciában vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenved, akkor a sejtek ellenállnak az inzulinnak, nem veszik fel a cukrot. A tartósan magas cukorszint hatására pedig a hasnyálmirigy több inzulint bocsát ki, a sejtek viszont továbbra is, sőt, egyre jobban ellenállnak az inzulinnak, a vércukorszint pedig nem tud az egészséges tartományban maradni. A felborult szénhidrát-anyagcsere gyakran jelentős túlsúllyal is együtt jár, ezért logikusnak tűnik, hogy a diétával ne csak a szénhidrátbevitelt csökkentsék, hanem egyúttal a kalóriabevitelt is, a fogyás érdekében.
Ennek a folyamatnak a visszafordítására találták ki ezt a csökkentett szénhidráttartalmú étrendet. A 160 gramm szénhidrát diétában a szervezet nem cukorlöketeket kap, hanem egyenletesen elosztva jut hozzá a szénhidráthoz, aminek a felszívódása hosszan elhúzódik. Olyan ez a szervezetnek, mint amikor a munkahelyen mindig szépen, egyenletesen elosztva kapjuk a feladatokat, nincs idegeskedés, hajtépés meg kiszámíthatatlanság és nem fog beesni hirtelen három hétre is elég meló egy napos határidővel, „Oldd meg!” felkiáltással. Így senki nem fog besokallni, helyette szépen, normálisan folyik az élet. Mi is erre vágyunk, meg a hasnyálmirigyünk is, és még fogyunk is vele, de jó!
Ez eddig nagyon szépen hangzik, sőt, egy kicsit túl szépen is, az olyan diéta ugyanis mindig gyanús, ami mindenkinek ideális.
Tapasztalatom szerint az élettani kérdések ennél jóval bonyolultabbak, ezért megkerestem Meleg Sándor dietetikust, az Alimento blog alapítóját, hogy mondja el szakértő szemmel erről a diétáról azt, amit nem igazán szoktak kiemelni, szóval, az apró betűs részt.
A táplálkozási szakember szerint a 160 g ch diéta alapelvei helyesek, abból valóban nem származhat baj, sőt, tényleg jót teszünk magunkkal, ha általában korlátozott mennyiségű és alacsony glikémiás indexű szénhidrátokat fogyasztunk. Ilyenkor ugyanis a táplálékkal bevitt glükóz lassan, órák alatt szívódik fel a vérből, nem vált ki extrém inzulinválaszt és folyamatosan, kiegyensúlyozottan szolgáltat energiát a szervezetnek, nem tör ránk a farkaséhség. Anyagcsere-betegségben szenvedőknek valóban szokták ezt ajánlani.
Mi az a glikémiás index?
A glikémiás index egy viszonyszám, vagyis százalékban határozza meg, hogy milyen mértékben emeli meg a vércukorszintet egy bizonyos élelmiszer a tiszta szőlőcukorhoz (glükóz) viszonyítva. A tiszta szőlőcukor glikémiás indexe tehát 100%. Közepes glikémiás indexű (55-70%) tápláléknak számít például a natúr müzli, az ananász vagy a cékla, alacsonynak (0-55) pedig a kefir, a zabpehely vagy a meggy. Az ételek glikémiás indexe függ a rosttartalmuktól, a fehérje- és zsírtartalmuktól is – mivel ezek lassítják a felszívódást – és a feldolgozottságuk mértékétől is.
Csakhogy mégiscsak van egy kis probléma ezzel a diétával: méghozzá az, hogy a 160 gramm napi szénhidrátbevitel nem mindenkinek elég, sőt, általában egészséges, aktív életet élő embereknek kimondottan kevés. A szakemberek által beállított cukorbeteg étrendben ez a 160 gramm szénhidrát egy középértéknek felel meg, a személyre szabott étrendben azonban a páciens testtömege, aktivitása és egy sor más tényező alapján határozzák meg az ajánlott szénhidrát mennyiségét, 20 grammonként léptetve az értéket. Vagyis, van, akinek a 120 gramm is elég, de egy termetesebb, sportos életmódot folytató embernek akár 240 gramm szénhidrátot is előírnak, még akkor is, ha egyébként túlsúlya van.
Ez a 160 gramm szénhidrát pedig olyan, mintha mindenkire negyvenes méretű cipőt szeretnénk adni: van, akinek jó lesz, másoknak kicsi, és lesz, akinek meg nagy ez a méret.
Valami miatt azonban a 160 gramm beviteli határ kelt életre, ami Meleg Sándor szerint leginkább egy elszabadult hajóágyúhoz hasonlít.
A 160 gramm napi szénhidrátbevitel nem mindenkinek elég (Fotó: Getty Images)
Ehhez nem árt tudni, hogy az átlag magyar emberek napi szénhidrátfogyasztása 300-330 gramm, vagyis a dietetikus véleménye szerint tényleg jó ötlet némiképp visszafogni a bevitelt. Ideális esetben azonban, ha fenn akarjuk tartani a táplálkozásunkban a helyes szénhidrát/fehérje/zsír arányt, a 160 gramm szénhidrát 1300-1400 kilokalória energiabevitelnek felel meg, ami a legtöbb embernek egyszerűen kevés az élethez, főleg, ha aktívan él és nem akar fogyni.
Normál esetben ugyanis úgy kellene kinézni a táplálkozásnak, hogy az energia 50-55 százalékát szénhidrátból fedezzük, 10-15 százalékot fehérjéből és a fennmaradó 25-30 százalékot zsírból. Ezt eltolni nem szerencsés, vagyis nem jó, ha szénhidrát helyett zsírokból igyekszünk pótolni a kiesett energiát, mert ha mégis, akkor a régi bajunk helyett (vagy mellé) könnyen újabb galibákat okozhatunk a testünkben.
De akkor mit csináljunk, hogy ne legyünk folyton éhesek? Ott vannak például a saláták, ezek kevés kalóriát tartalmaznak, viszont remekül telítenek. Jó ötlet a köret – ami jellemzően szénhidrát: krumpli, tészta, stb. – felét elhagyni és jó nagy adag salátával helyettesíteni – tanácsolja a szakember. A másik, kézenfekvő trükk a teljes kiőrlésű pékáru és gabonafélék fogyasztása, a bennük lévő rost ugyanis szintén segít a vércukorszint stabilizálásában, lassítja a felszívódást, ezért tovább érezzük magunkat jóllakottnak. A zsírokat szintén fogjuk vissza és azok közül is használjuk a jó minőségűeket, amelyek zsírsav összetétele a javunkat szolgálja! Ez pedig nem a sertészsír, sem a kókuszolaj, viszont a dióolajjal, mákolajjal, tökmagolajjal már jó nyomon járunk.
A töltött, édes pékárut, az üdítőitalokat (a 100 százalékos gyümölcsleveket is!) pedig inkább hagyjuk el.
A fehérjebevitelre szintén nem árt odafigyelni: a fele állati, a másik fele pedig növényi eredetű legyen, a különböző hüvelyesek remek fehérjeforrások, de a zabpehely, a búza és az árpa is ide sorolhatók.
Feldolgozott élelmiszerek
Bár a szénhidrát felszívódását lassítja a táplálékban lévő rost, fehérje és zsírtartalom, valójában mégsem jó ötlet mondjuk olajban kisütni valamit a lassabb felszívódás érdekében, mert a másik oldalon viszont energiatöbbletként jelenik meg a zsír – tanácsolja a szakember. A másik dolog, amire érdemes odafigyelni, hogy a feldolgozott élelmiszerek glikémiás indexe mindig magasabb. A feldolgozás lényege ugyanis éppen az élelmiszerben lévő tápanyagok – köztük a szénhidrátok – feltárása, miáltal könnyebben emészthetővé válnak. Ezzel csak az a baj, hogy ha feldolgozott élelmiszerről van szó, nem kell a például a párizsira gondolni, már a kenyér is annak számít. Ha viszont feldolgozatlan élelmiszereket veszünk magunkhoz, számítani kell bizonyos tápanyagveszteségre, vagyis a szervezet nem képes minden tápanyagot hasznosítani, ami az ételben van. Ez azonban ma már nem baj, tekintve, hogy elképesztő élelmiszerbőségben élünk: régen akár 1800 kilokalóriányi munkát is igényelt valami 2000 kcal energiatartalmú étel megszerzése, ma meg 20-at, míg elmegyünk érte a mélyhűtőhöz és bevágjuk a mikróba – tehát belefér.
Kísérletezés helyett forduljunk szakemberhez!
Mindent egybevetve tehát nem rossz a 160 gramm szénhidrátos diéta, főleg, ha nem keverik más elméletekkel, csak nem mindenkinek alkalmas. Közzétenni viszont a sikersztorikat szokták, nem a kudarcokat, ezért nyilván sokkal kevesebbet lehet arról olvasni, hogy valaki megpróbálta és nem ért el vele semmit, vagy beindult a jojó effektus, és utána még többet hízott.
Az interneten található szénhidrátszükséglet-kalkulátorok sem túlságosan megbízhatók a szakember szerint, ezért, ha valaki tüneteket tapasztal magán, vagy fogyásra van szüksége, jobban, jár, ha dietetikushoz, endokrinológushoz vagy diabetológushoz fordul segítségért. A különböző, sikertelen diétákkal ugyanis csak az időt húzza, közben lehet, hogy még nagyobb lesz a baj, az anyagcseréje csak romlik, közben valószínűleg a szakemberek pár perc alatt meg tudnák mondani egy alapos kivizsgálás után, hogy mi a probléma.
A másik érv pedig, ami az orvosi, dietetikusi segítség mellett szól, hogy ma már kiváló gyógyszerek is vannak, amik elindítják és a kedvező irányba terelik a folyamatokat. Később a gyógyszert el lehet majd hagyni, a személyre szabott diéta segítségével pedig valóban karban tarthatjuk az egészségünket.
Táplálkozástudomány az nlc-n
- A ketogén diéta sok mindenre jó, de fogyókúrázni nem érdemes vele
- A macskajajról tudományosan: mindent a megelőzésről és a kezelésről
- Oltást kapsz? Kezeld a rosszullétet jó táplálkozással!