“A semmiből, az utcáról jöttem” – gyerekként az éhezés elől menekült a világrekorder paralimpikon

„Nem tudom mit mondjak. A semmiből, az utcáról jöttem. Menekültként költöztem Norvégiába, sok mindenen mentem keresztül, a puskagolyók és az éhezés elől menekültem. Most itt vagyok, és érzem, tudom, hogy tényleg minden lehetséges” – nyilatkozta Salum Ageze Kashafali, aki néhány nappal ezelőtt  világ eddigi leggyorsabb idejével aranyérmet nyert a tokiói paralimpián 100 méteres síkfutás T12-es (látássérült) kategóriájában. 

Kashalafi még kamasz volt, amikor a látásproblémák jelentkeztek nála, a fiúnál Stargardt-szindrómát diagnosztizáltak. „Volt egy pont, amikor már szinte semmit nem láttam, így abbahagytam a focit, és kipróbáltam az atlétikát. 17 éves voltam, amikor az első versenyemet megnyertem.”

Agaze Kashalafi 1993. november 25-én született a Kongói Demokratikus Köztársaságban, 11 éves volt, amikor családjával Norvégiába emigráltak, írja a Blikk „Egyik éjjel aludtunk, amikor fegyverropogásra ébredtünk. Megpróbáltuk a házban maradva túlélni a borzalmakat. Amikor kimentünk az utcára, csak földön fekvő hullákat láttunk. Annak örültünk, hogy túléltük az éjszakát. Azonnal útnak indultunk, elhagyni ezt a borzalmat” – mesélt arról, miért hagyta el családja szülőhazáját.

A Blikk cikke szerint eleinte nehéz volt az új élet Salum Ageze Kashafali számára, mert nem beszélte a nyelvet, és 13 éves koráig még iskolába sem járt, nem ismerte az ábécét sem, de ez már a múlt, az olimpikon civilben matematikát tanít egy bergeni iskolában.

Kapcsolódó cikkek:

• Csecsemőkorában amputálták a lábát, most Nagy-Britanniát képviselheti a paralimpián
• A tudat, hogy többen miattam kezdtek el mozogni, felelőssé tesz – Nagy Rasi mozgássérült evezős
• Paralimpia: Szabó Nikolett szerint van előnye annak, ha az ember vakon keres társat