Baracskay Angéla süteményeit jelenleg nem desszertes tányéron kapjuk meg, hanem YouTube-csatornáján. Olyan közkedvelt, de macerás édességek készítését is lépésről lépésre megtanítja, mint a somlói vagy a zserbó, miközben workshopokat is tart kezdőknek és haladóknak egyaránt.
A cukrász arcát és nevét a MasterChefben sokan megismerték a 2000-es években. Bár a műsorban szakácsként mérettette meg magát, első munkahelyén, az ikonikus balatoni Kistücsök Étteremben egyértelművé vált, hogy a cukrászpálya lesz az ő terepe. Azóta több országban élt és dolgozott, nemrégiben pedig már ő zsűrizett Bernáth József mellett egy újabb televíziós produkcióban.
Az interjúfelkéréskor jelezted, hogy nagyon elfoglalt vagy. Jelenleg éppen mi tölti ki a napjaidat a kislányod mellett?
Több mint három éve nagyon elfoglalt vagyok. (Nevetve.) Azt hittem, amikor a kislányom óvodás lesz, nem fogok tudni mit kezdeni az időmmel. Ehhez képest futok magam után, na, meg utána… A régi életem teljesen átrendeződött, nekem ő a prioritás. Mindeközben könyvet is írok, ez kifejezetten a hozzátáplálásról szól, mert nagyon jól néznek ki az anyukáknak szánt, bevilágított, photoshopolt képek, csak ezek a receptek nem feltétlenül gyorsan elkészíthetőek, és még engem is megijesztenek, pedig 15 évet töltöttem pörgős konyhákban. (Mosoly.) Szeretném segíteni a szülőket, hogy lehet ezt könnyedén is, és nyithatunk egy új fejezetet úgy, hogy a gyermek is nyitottabb legyen az étkezés terén, és még egészségeset is eszik. Sajnos az egészséges szó valamiért negatív töltetű itthon, és a kissé megkopott reformkonyha jut sokaknak eszébe róla.
Idén belevágtam a workshopokba is, kis- és nagycsoportos formában tartom őket, és kifejezetten úgy építettem fel, hogy a kezdő és a profi is egy helyen megkapja a tudást és tapasztalatot. Van egy titkos projektem is, ami nagyon feltölt, az is heti 3 napot fixen elvesz a hetemből… Igazából most kérdezték meg először Babi születése óta, hogy mit csinálok, és ez tényleg sok.
Forrás: magánarchívum
Éltél, dolgoztál, tanultál több országban is. Jól érzed most itthon magad?
Jól érzem magam, nekem Magyarország az otthonom. Sokszor próbálkoztam, kívántam magamnak, hogy ne legyen honvágyam, de mindig lett. Az elmúlt három évben bárhol lettem volna, akkor is felemészt. Ezzel mindenki így van. Bennem a lányom tartotta az erőt, a küzdési vágyat. Jól érzem magam, de szeretném még jobban… Szeretném, ha nem lenne ennyire kétpólusú az élet. Nagyon elszomorít, hogy ennyire szétszakadtunk, hogy nem megértjük egymást, hanem mindenki a saját igazát fújja, és minden fekete-fehérré vált, ahelyett, hogy elfogadnák a színeket, és hinnénk a szürkében is. Én úgy küzdök ez ellen, hogy próbálok nagyon tudatosan a mikrokörnyezetemre koncentrálni, hogy több legyen a jó, mint a rossz. A kislányom szülinapi bulija, hogy palántázok, hogy szétcsókolom a barátaimat. Ezek inspirálnak.
A vendéglátóipar nem a korrekten bejelentett állásokról, biztonságról híres. Nem nehéz elképzelni, hogy egyedülálló anyukaként ez milyen kihívásokat jelenthet. Hogyan alakítottad ki a mostani életeteket megélhetés szempontjából?
Ha valaki volt olyan bátor, és végigolvasta az első kérdésre a választ (nevetve), láthatja, hogy nagyon sok a teendőm, de igazából fejben sok, nem fizikailag. Abban fáradok el rettentően. Az, hogy egyedül vagyok, és a nagyi is be szokott segíteni, nekem természetes állapot. Én nem tudom, milyen az, amikor apa megérkezik hatkor, és átveszi a gyereket. Ebben sajnos nem tudom, milyen a csapatmunka. A valós helyzet az, hogy minimálbéres bejelentés mellett indultam el a CSED világába. Viszont mókus vagyok, addig nyújtózom, ameddig a takaróm ér. Mindig kisakkoztam az anyagiakat. Amikor Babi nagyobb lett, már tévés szereplést is tudtam vállalni. Ezenkívül úgy egyensúlyozom, mint bárki más, néha úgy érzem, nem megy tovább, többségében viszont egyszerűen visznek a napok, a hetek. Boldogan rohangálunk a játszótéren, és ott vannak a barátaim, akik erőt adnak, ha lemerülök. Szerintem az egyedüli mamiságban az a nehéz – legalábbis nekem –, hogy nem tudok csak a holnapban gondolkodni, én már öt-tíz évvel előre a fogszabályzón és különórákon stresszelem magam. (Nevetve.)
Forrás: magánarchívum
A szakmád csúcsait jelentik a Michelin-csillagos fine dining éttermek, jóllehet elképesztő beszámolókat is lehet hallani arról, milyen embertelen munkarendben és -időben kell dolgozni ezekben az éttermekben. Mesélnél a külföldi topéttermekben szerzett tapasztalataidról?
Erről holnapig tudnék mesélni, de kiemelek egy meghatározót. Felvettek egy 2 Michelin-csillagos helyre vezető cukrásznak Londonban. Fel sem fogtam, aztán nagyon gyorsan kénytelen voltam, mert 20 órákat dolgoztunk, és én max 1,5 órát aludtam, és ebben benne volt az éjszakai buszozás is. A mai napig sokan nem akarják elhinni, de én szívesen megadom a kontaktot, lehet menni, és majd utána beszélgessünk róla. Nem loptuk a napot, rengeteg előkészület volt a szervizek előtt, majd még több takarítás. Minden éjjel még polish-oltuk (fényesre tisztogatták – a szerk.) is a konyhát.
Éppen ilyen történeteket lehet hallani.
Szabadnap nélkül két hónap után összecsuklottam, hogy mi a fenét művelek, és ez nekem miért jó? Azért, hogy majd itthon elmondhatom azoknak, akik a hátam mögött mindig összesúgtak, hogy tessék, csak vittem valamire? Bementem reggel, felmondtam, mire a séf azt mondta: Angela, a munkába még senki nem halt bele. Megköszöntem, és inkább azt mondtam, hogy köszönöm a lehetőséget, ehhez én kevés vagyok. Eközben valójában azt gondoltam: igen, lehet, hogy nem halok bele, de a lelkem igen. Ezen a helyen nagy volt a forgás is, csak nagyon kevesen maradnak meg náluk fixen, és mindig új emberek jönnek a reményért és a lehetőségekért. Ettől függetlenül hálás vagyok, mert sok mindent helyretett a fejemben, és persze rengeteg tapasztalatot szereztem.
Forrás: magánarchívum
Forrás: magánarchívum
Forrás: magánarchívum
Forrás: magánarchívum
Forrás: magánarchívum
Forrás: magánarchívum
Forrás: magánarchívum
Forrás: magánarchívum
Hogyan tudnál leírni egy tányérdesszertet azoknak, akik még soha nem ettek fine dining étteremben? Miben más, mint egy szimpla édesség?
Mindenkinek más a vezérfonala, és távol álljon tőlem, hogy megmondjam a tutit. Én azt tudom elmondani, számomra mit jelent: összetett, utaztat, meglep, édes és sós, keserű és fanyar, hideg és meleg, szenvedély van benne, ellentmond a szabályoknak, nem tökéletes, hanem egy ételsor után felteszi az i-re a pontot. Soha nem önmagában áll egy tányérdesszert, hanem egy predesszerttel felvezeted a főfogás után, majd pedig utófalatokkal levezeted, hogy tisztuljon az élmény. A legfontosabb pedig: sosem öncélú, hanem igazodik a helyhez és a vendégkörhöz.
A vlogodon szerepelnek hagyományos magyar édességek, mint a mézes puszedli vagy az isler. A klasszikusok mellett milyen új áramlatok, hatások foglalkoztatnak most a cukrászatban?
A vlog kifejezetten a mindennapi süteményekről szól, néha viszek bele egy kis csavart, ami még emészthető az otthon sütőknek is, és ha bizalmat kapok, akkor remélem, úgy is készítik majd el. Az új áramlatokat nem igazán követem, magamat követtem mindig, és az adott munkahelyemhez adaptáltam a stílusomat. Nekem mindig a természetesség, a szezonalitás, a jó technikai megtámogatás volt a vezérfonalam, és ez így is marad. Persze ámulom a külföldi kollégákat, akik álomszerű, hajtogatott briósokat gyártanak és variálnak, vagy éppen a torta remekműveket készítenek, de ez a szememet gyönyörködteti, nem az én asztalom, csak csodálom.
Végezetül, ha megengedsz egy személyesebb kérdést: a régi vágású szakácsokról, cukrászokról alkotott képünk, hogy nagy hasú, kisebb-nagyobb súlytöbblettel bír. Neked szülés után is kiváló az alakod. Sok energiát fektetsz abba, hogy karcsú maradj? Nem csábulsz el a saját édességeidtől?
Nem is igaz. Én egy szakács kivételével sosem láttam pocakot! (Nevetve.) Nekem viszont van, magamhoz képest. A régi súlyomhoz mérten nyolc kilóval többet nyomok, és nem is panaszkodom, tudom én, miért van ez. Amikor a drága gyermekem elalszik, és én is megnyugszom, bizony kimegyek a konyhába, és nassolok. Hiába egészségeset, a nasi az nasi.