Ha az ember újságírónak áll, időről időre előfordul, hogy kap egy-egy promóciós ajándékcsomagot. Ezek jellemzően csacska kis semmiségek, egy póló, egy sapka, egy játék, egy bögre és társai, de időről időre megtörténik, hogy valami érdekeset is kapunk. Így találkoztam nemrég az űrhajós jégkrémmel, amit a SkyShowTime a Star Trek: Szép új világok című sorozatának népszerűsítése miatt küldött. A csomagban egy vanília és egy csokoládé ízesítésű űrjégkrém volt, és már azzal felkeltette a figyelmemet, hogy mindkét zacskó pehelykönnyű volt, és jégkrém létére egyáltalán nem kívánta meg, hogy a mélyhűtőbe rakjam.
A gusztusos, a Music Television űrhajósára emlékeztető csomagolás aztán egy kevésbé gusztusos terméket takart. Először a csokoládésat bontottam fel, és nem akarok hazudni, de az elém táruló látványról elsőre egy adagnyi száraz kutyasz*r jutott eszembe. A látvány tényleg annyira bizarr volt, hogy amikor az amúgy jégkrémfüggő gyerekeim meglátták, nem voltak hajlandók még csak megkóstolni sem, hiába lelkesedtek korábban, amikor arról meséltem nekik, hogy ilyen fagyit esznek az űrben az űrhajósok.
A „Legyetek bátorak!” elvet vallva rászántam magam, és az eredmény, hmm… mondjuk úgy, hogy érdekes volt. Utánajárva a dolognak az derült ki, hogy az űrutazások hosszabbá válásával a tudósok minél több és minél könnyebb élelmiszert szerettek volna küldeni az asztronautáknak az űrbe, és kitalálták, hogy amennyiben a jégkrémből eltávolítják a folyadék 98%-át, és az űrhajósok szájában lévő nyálat használják a szárított jégkrém újraolvasztásához, már kész is van az űrjégkrém.
Az első dolog, amit megállapítottam, hogy jégnek vagy hűsítő érzésnek nyoma sincs benne. Aki nyáron azért jégkrémezik, mert jólesik neki a nagy melegben, az nem fogja benne megtalálni a számítását. Viszont tény, hogy valóban csokis jégkrém (vagy csokifagyi, nézőpont kérdése) íze van. Olyan, mintha a csokifagyi esszenciáját tartalmazná, méghozzá egy jobbfajta csokis fagyiét. Az első két harapás után kimondottan rá lehet kapni, bár tény, hogy az érzés csak távolról emlékeztet a fagyizásra.
Sosem ették űrhajósok
Bár a Whirlpool Corporation termékét valóban űrhajósoknak fejlesztették, nagy valószínűséggel sosem fordult meg az űrben. Az egyetlen gyanús jel, miszerint mégis járhatott ott, az Apollo 7-es étlapja volt 1968-ban, amin szerepelt a tétel, de az űrhajósok a visszaemlékezésük során nem emlékeztek rá, hogy találkoztak volna vele. Volt olyan űrhajós, aki a terméket a Földön próbálta ki, és undorítónak nevezte, de ennél praktikusabb oka volt annak, hogy nem lett az asztronauták kedvence.
A NASA ételtudósa, Vickie Kloeris 2020-ban azt nyilatkozta, hogy a termék nem volt ideális az űrutazásokhoz, mert sajnos túlzottan morzsálódott, ami a zéró gravitáció mellett komoly hátrányt jelentett. Ehelyett elsősorban a különböző tudományos múzeumok, valamint a NASA látogatóközpontjának slágerédességévé vált, és ma már online is könnyen rendelhet. Egy zacskó ára nagyjából 2-3000 forint között mozog. Egyszer poén kipróbálni, de rendszeres fogyasztójává biztosan nem válnék.