Kínában nagyjából i.e. 1200 körül jelent meg az evőpálcika és i.sz. 500-ra terjedt el egész Ázsiában, Vietnámtól Japánig. Kezdetben főzéshez használták, majd a népességnövekedés okozta erőforráshiányok miatt az étkezéshez is. A kínai filozófus Konfuciusz is nagyban hozzájárult az evőpálcikák népszerűsítéséhez, aki felszólalt az éles evőeszközök használata ellen, mivel vitás helyzetekben gyakran azzal estek egymásnak a felek az asztalnál. Az élelmiszerhiány miatt az adagok is kisebbek lettek, így a késre sem igazán volt már szükség. A pálcika használatának azonban nem csak kulturális okai vannak, ha összehasonlítjuk más evőeszközökkel, láthatjuk, hogy jóval egyszerűbb és hatékonyabb.
Fotó: getty Images
Ahány kultúra, annyiféle pálcika. Lehet Konfuciusz tehet róla, de a kínai evőpálcikák vége például jóval tompább. Japánban pedig egykor különböző méretű pálcikákat használtak a családban: 18 cm hosszú járt a nőknek, 20 cm pedig a férfiaknak. Japánban a 19. század végén jelentek meg azok az első eldobható bambusz pálcikák, amikkel ma is találkozhatunk az éttermekben. A tehetősebbek elefántcsont, jáde, korall, réz vagy ezüst evőpálcikát is tartottak otthon. Az ezüstről úgy hitték elszíneződik, ha mérgezett ételhez ér.
A Redditen és Quorán is gyakran felmerülő kérdés, ki miért részesíti előnyben a villával szemben. Van, aki szerint életmentő lehet, ha tudunk pálcikával enni:
Megesett már velem, hogy pálcikával tudtam csak megfogni vagy felszedni valamit, ami kézzel nem ment volna. De láttam már olyat is, hogy valaki golyóstollal ette a ráment.
A legtöbben az alábbiakat emelték ki:
- meglepően jól használható főzéshez, omlett készítéshez
- nagyon könnyű és serpenyőt sem teszed tönkre vele
- ha pálcikával vered fel a tojást, nem karcolod össze a tányért
- mindent fel tudsz venni vele, az apró szemű rizstől a húsokig (még hatékonyabb, ha egyszerre két párat használsz)
- az ázsiaiak gyakran fogyasztanak tartalmas leveseket, amikből lényegesen egyszerűbb kieszegetni a dolgokat, mint villával halászgatni
- ehetünk vele pattogatott kukoricát vagy chipset, anélkül, hogy összezsíroznánk a kezünket
- sokkal egyszerűbb magunkkal vinni, mint egy evőeszköz készletet
- gőzgombócot vagy sushit szinte lehetetlen lenne villával enni
- nem kell azon aggódni, hogy lepottyan róla az étel, amikor a szánkhoz emeljük
- könnyebb elmosni és kevesebb helyet foglal (a villában sokszor úgy rakódik le szennyeződés, hogy nem lehet kimosni, így higiéniai szempontból is jobb)
Persze akad olyan is, aki egyszerűen nem bír vele enni, mert úgy érzi szörnyen fárasztó és koncentrációt igényel a helyes fogása. Míg az ázsiai fogásoknál általában apróra vannak vágva a hozzávalók, egy nagyobb darab hússal, zöldséggel vagy hosszú tésztával már nehezebb kés nélkül megküzdeni.