Nyáron, különösen kánikula idején, alapvetően két dolog határozza meg markánsan, hogy mit szeretnénk főzni. Az egyik, hogy tobzódunk a friss termésekben, most aztán minden van, öröm kimenni a piacra, cukkini hegyeket, vigyorgó gyümölcs rakásokat és harsogó zöldség tömegeket fogunk látni mindenfelé. Ha meg még kiskertünk is van és magunk termesztjük az ételünket, annál nagyobb öröm nincs is, mint amikor frissen szedjük a munkánk gyümölcsét. Zöldségét.
A másik, nem kevésbé fontos szempont, hogy lehetőleg ne kelljen sokat állni a tűzhely mellett, sőt, ha lehet, maga a tűzhely se melegítse sokáig a lakást. Az élet egyik nagy igazságtalansága, hogy ilyenkor van időnk a nagy palacsintasütésekre a gyerekekkel, kedvünk viszont nincs. Úgyhogy álljunk ki magunkért és mondjunk nemet, vagy kenyerezzük le őket fagyival!
Most olyan recepteket mutatunk, amelyek a bőségesen termő zöldségek, gyümölcsök felhasználásával készülnek, ráadásul rendkívül emberkímélő módon, legfeljebb húsz percet kell miattuk a konyhában tölteni. Bónuszként pedig megmutatjuk, hogyan lehet a legkisebb emberi munkával igazi jó, kemény szilvalekvárt főzni. Pontosabban sütni, a sütőben. Ez még simán belefér, hiszen egy jó sütő nem engedi ki magából a hőt.
Pesztós csirke
A csirkemell egy igen hálás alapanyag, mivel gyorsan átsül. Sajnos ugyanilyen gyorsan ki is száradhat, ha nem vigyázunk, ezért különböző praktikákra van szükségünk: a legjobb, ha valamilyen szószban vagy bundában sütjük. Most éppen egy illatos pesztó bundát kap, amit magunk készítünk el. Nem kell megijedni, amit a legtöbben „pesto”-ként ismernek, valójában a genovese pesto, vagyis egyféle a millió közül. Mi nem ezt készítjük, mert drága és macerás beszerezni a hozzávalókat, az eredmény mégis isteni lesz.
Hozzávalók
A pesztóhoz:
- 1 teljes maréknyi csokor petrezselyem
- 1 maréknyi mogyoró (de igazából bármilyen mag megteszi, lehet mandula, pisztácia, kesudió, tökmag, vagy akár a salátamag keverékünket is használhatjuk. A diót nem javaslom.)
- 2 gerezd fokhagyma
- csipet só (bánjunk vele óvatosan!)
- 3 dkg parmezán vagy grana padano, esetleg más olasz kemény sajt
- olívaolaj, amennyit felvesz
A csirkéhez
- kevés napraforgóolaj
- fél kg csirkemell filé
- só
Elkészítés
- A petrezselyemzöldet megmossuk és jól leszárítjuk, hogy a lehető legkevesebb nedvesség maradjon rajta. A szárakról letépkedjük a leveleket. A szár jó lesz még levesbe, ne dobjuk el!
- Tegyük egy késes aprítóba, adjuk hozzá a többi hozzávalót, az olajból csak nagyjából fél deciliternyit. Kezdjük el darálni, közben csorgassunk hozzá még olajat, ha túl száraznak látjuk. Félúton kaparjuk le a kutter faláról a pesztót, majd járassuk tovább. Darabos, de jól kenhető állagot kell elérnünk.
- Ha ezzel megvagyunk, szeleteljük fel a csirkemellet, sózzuk be, majd kenjük be mindkét oldalát a pesztóval. Egy serpenyőben olajat hevítünk, és a csirkemell szeletek mindkét oldalát megsütjük, közben pedig élvezzük pesztóból felszálló csodálatos illatokat. Akkor van kész, ha a pesztó kissé megpirult, de azért ellenőrizzük, nehogy rózsaszín maradjon belül a csirke. Zöld salátával vagy párolt rizzsel tálaljuk.
Fotó: Getty Images
Cukkinis-lazacos penne
Az olaszok igazán értenek a hőségfogásokhoz, és szintén nagymesterei az egyszerű tészta variálásának, amiből millió féle ételt képesek készíteni. Az egyik klasszikusuk a cacio e pepe, magyarul a sajtos-borsos tészta, ami a kiváló alapanyagoknak köszönhetően, egyszerűsége ellenére is egy remek fogás. Mivel azonban itt a cukkiniszezon, dobjuk fel egy kicsit! Így sem fog tovább tartani 20 percnél az elkészítése.
Hozzávalók
- fél kg penne (vagy más tészta)
- 1 kisebb cukkini
- 80 g bőr nélküli lazac
- egy csipet petrezselyemzöld
- 20 dkg pecorino (vagy más, juhtejből készült kemény sajt)
- ízlés szerint szemes fekete bors
- kevés extraszűz olívaolaj
Elkészítés
- Egy nagy fazékban forraljunk vizet, adjunk hozzá sót és főzzük meg a tésztát al dentére, vagy ahogy szeretjük. Legjobb, ha a csomagoláson álló főzési időt követjük. Amikor leszűrjük, a főzővízből tegyünk félre egy bögrényit!
- A cukkinit megmossuk, apró darabokra vágjuk. A lazaccal ugyanígy járunk el. Egy serpenyőben olajat hevítünk és kevés, apróra vágott petrezselyemzölddel megpirítjuk a lazacot és a cukkinit. Ne sózzuk meg!
- Reszeljük le a pecorinót, majd a tészta főzővizéből adjunk hozzá egy keveset és habverővel keverjük össze, hogy krémes masszát kapjunk. Ha szükséges, adjunk még hozzá a főzővízből.
- A leszűrt tésztát és a pecorino krémet tegyük hozzá a cukkinis lazachoz és keverjük jól össze, majd szórjuk meg mozsárban megroppantott fekete borssal, ízlés szerint. Az eredmény egy krémes, finom, ízdús, igazi olasz tésztaétel lesz.
Szilvalekvár a sütőből
Ezért a receptért örökké hálás leszel, ha van egy szilvafád, vagy imádod a szilvalekvárt és úgy érzed, eljött az idő, hogy sajátod legyen a kamrapolcon. Ennél kevesebb munkával még soha, senki nem főzött igazi, jó kemény szilvalekvárt, és még magozni sem kell. Vágjunk bele!
Igazából ez nem is recept, mert nem kell hozzá semmi, csak szilva. Amennyi van. Na jó, tehetünk bele kevés őrölt fahéjat, ha nagyon gurméra akarjuk venni, de más aztán tényleg nem kell, sem cukor, sem tartósítószer. A technológia a lényeg.
Mossuk meg a gyümölcsöt, majd tegyük egy fazékba. Öntsünk az edény aljára egy kevés vizet, hogy le ne égjen a szilva, amíg kiengedi a saját levét, és főzzük fel. Az a lényeg, hogy megrottyanjanak a szilvaszemek.
Ekkor veszünk egy jó nagy lyukú tésztaszűrőt, vagy, ha ezermester férjünk van, megkérjük, hogy feszítsen egy fakeretre perforált lemezt. Tegyük rá egy megfelelő méretű edényre, öntsük bele a megpuhult (és kihűlt) szilvát és masszírozzuk át a két kezünkkel. Ezzel a módszerrel mintegy öt perc alatt szabadulhatunk meg 20 kiló szilva magjától. Ha szalonképesek akarunk maradni, húzzunk gumikesztyűt, vagy utólag dörzsöljük be a kezünket citrommal, hogy lejöjjön a nagy kékség.
A kinyert gyümölcsvelőt öntsük tepsibe, amit kikentünk egy kevés ecettel, ezzel elkerülhetjük, hogy odaégjen. Megszórhatjuk fahéjjal, ha szeretjük. Most pedig bekapcsoljuk a sütőt 120 fokra és aludni térünk, vagy megyünk a dolgunkra. Órákra otthagyhatjuk, nem lesz semmi baja.
Fotó: Getty Images
Ha kicsit gyorsítani szeretnénk a folyamatot, akkor 150 fokot is adhatunk neki, de ebben az esetben óránként azért érdemes ránézni és átkeverni, a tepsi széléről lehúzni az odatapadt lekvárt. Ahogy sűrűsödik a lekvár, úgy sűrűsödjenek az ellenőrzések is! Akkor van készen, amikor már nem bugyog benne a nedvesség, éppen ellenkezőleg: nyúlós masszánk van.
Ekkor steril üvegekbe kanalazzuk (óvatosan, meg ne égessük magunkat!), lezárjuk szintén steril kupakokkal, majd száraz dunszban (vagy ágyneműtartóban, a téli paplanok között) hagyjuk kihűlni. Ennyi, kész is a cukor- és tartósítószermentes szilvalekvár. Jó szórakozást a befőzéshez!